Hosszú távon is folytatódhat a magyar médiapiaci ámokfutás

Hosszú távon is folytatódhat a magyar médiapiaci ámokfutás

Az elmúlt pár napban bejárták a sajtót a Freedom House 2017-es jelentésének elkeserítő eredményei, amelyek szerint szerint a közép-európai régióban Magyarország áll a legközelebb a tekintélyelvű rezsimhez. Nemcsak korrupciós kérdésekben, hanem a média függetlensége terén is lemaradtunk a V4-ek többi tagjától, ugyanis a tanulmány szerint mindhárom másik országban szabadabb a sajtó. A jelentés kiemelte a politikai szempontok alapján irányított médiapiacot, a kormány háttérszerepét a felvásárlások finanszírozásában, és az ellentmondásos körülmények között bezárt Népszabadság esetét. A szervezet szerint a közpénzekkel való visszaélés és a jelentős médiadominancia olyan eszközök a kormány kezében, amivel akár hosszú távon is folytathathatja a médiapiaci ámokfutást.

(tovább…)

A sajtószabadságot veszélyezteti az új lengyel médiatörvény

Tüntetésekkel és csoportos lemondásokkal reagálnak az ún. kis médiatörvényre Lengyelországban. Az új jobboldali kormány a „nemzeti médiává” alakítaná az eddig kereskedelmi alapokon nyugvó közmédiát, úgy, hogy az közben „sokszínű, objektív és hiteles is legyen“. A probléma csak az, hogy az Európai Tanács több nemzetközi újságíró szervezettel egyetértésben úgy gondolja, hogy a törvénymódosítás ellentmond a sokszínűséget biztosító médiapluralizmus elveinek. Az ügyet az Európai Bizottság január 13-án vitatja meg.

(tovább…)

Így lett Edward Snowdenből jelkép

Az amerikai titkosszolgálatok globális szinten figyelik az állampolgárok internetes aktivitását, és hozzáférnek a mobiltelefonokban tárolt adatokhoz, ez alól még az államfők sem kivételek – derült ki az Edward Snowden whistleblower által még 2013-ban kiszivárogtatott dokumentumokból, melyek társadalmi vitát okoztak.  Az USA-ból menekülnie kellett, az Európai Unió több országában is elutasították Snowden menedékkérelmét, 2015 októberében az Európai Parlament mégis megszavazta a menedékjog biztosítását. Az elmúlt években Snowden több díjat kapott munkásságáért, a szólásszabadság jelképévé vállt, Berlinben és New Yorkban is szobrot állítottak neki, életéről több film készült. Mi a sikerének titka? Hogyan épült fel az imázsa?   

(tovább…)

Kussolni szabad?

A demokráciában az újságíró kérdez, ellenőriz, ha kell, leleplez. A média azonban sokszor tehetetlen, amikor a riportalanyok megtagadják a válaszadást. Hétfő délután Kósa Lajos, Debrecen fideszes polgármestere elhárította az RTL Klub riporterének kérdését, mert túl negatívnak találta. Óbuda önkormányzata pedig sértettségből fél éve nem nyilatkozik az Indexnek. Magyarországon szabad véleménynyilvánítás van, ami magába foglalja, hogy nem kötelező válaszolni. De mi van a közfeladatok ellátásával kapcsolatos ügyekkel? A kérdés összetett, annyi azonban biztos, hogy a válaszadás megtagadása a lehető legrosszabb döntés.

 

(tovább…)

Brutális képeken Magyarország szegénysége

A társadalmi kirekesztettség és esélyegyenlőtlenségek szempontjából napjaink Magyarországában éles kontrasztokkal találkozunk város és vidék, roma és nem roma, diplomás és szakmunkás, nő és férfi relációjában. A társadalom peremén élők jelenlegi oktatási, munkaerő-piaci, anyagi, egészségügyi, lakhatási helyzetéről számos felmérés született az elmúlt években, melyek a legtöbb esetben visszhang nélkül maradtak a hazai sajtóban. A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) egyedülálló fotópályázata ezúttal telitalálat: a létminimum alatt élők mindennapjait, a nehéz sorsú gyermekek, szenvedélybetegek, idősek vagy fogyatékkal élők sorsát páratlan szociális érzékenységgel mutatja be.

971565_10152038814885446_1883110198_n.jpg

Az elmúlt években határozottan fásul a jóléti társadalom. Szemünk hozzászokott a mindennapi rettenethez, az esti híradó vérzivataros félóráját könnyen elengedjük a fülünk mellett, érzéketlenül lökjük el magunktól a segítségért könyörgő kezeket. Lassan észre sem vesszük az eldugott falvakban nélkülöző, az aluljárók mocskában fázó, ideiglenes szállásokon éhező embertársainkat. Előítéleteink berögzülnek, a tehetetlenség béklyóba köt, miközben sem tényszerű helyzetképünk, sem a felzárkóztatásra és integrálásra vonatkozó megoldási alternatívánk nincs. A Magyar Református Szeretetszolgálat erre szeretné felhívni a figyelmet a pályázattal, hogy minél többen csatlakozzanak a „cselekvő egyház” valós és azonnali segítségnyújtó akciójához, s támogassák a gazdasági és kulturális szempontból lemaradottaknak.

1452452_10152038799795446_1036167702_n.jpg

Hétszázötven kép közül tizenkilencet díjazott a neves fotósokból álló zsűri, akik országos szintű összefogást sürgetnek. A felvételek sokszínűségük ellenére egyetlen, összefüggő szociodrámába kapcsolódnak, mely szuggesztív képi eszközökkel mutatja be a felemelkedésre vágyók életkörülményeit. Portrék, sajtófotók, mindennapi szituációk egyaránt megtalálhatók a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok integrációját elősegítő kampányban.

1476534_10152038815570446_1250078391_n.jpg

A győztes, Kilátás című képet Kerekes István készítette egy régi bányásztelepülés, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sajókaza Sólyomtelepén.A második helyet Haragos Zoltán Sorsok című fotója érte el, míg a harmadik Bárdos Tamás Kontraszt című képe lett. A közönségszavazást Tuba Viktor Kitaszítva című képe nyerte.

 A pályázat mottóját Jézus születésének körülményei ihlették. Szülei, József és Mária Betlehembe érkezve egy istállóban szálltak meg, mert a bibliai történet szerintnem volt számukra hely” egyetlen fogadóban sem. (Lukács 2,7).

1393499_10152038809565446_1484843282_n.jpg

A legjobb fotókat a Magyarországi Református Egyház zsinati székházában állították ki (1146 Budapest, Abonyi utca 21.), ahol december végéig tekinthetők meg Szipál Márton fotográfus néhány alkotásával együtt.

A nemzeti jólét alapvető eszméje az esélyteremtő állam és szolidáris társadalom gondolata. Akiket megindítottak a képeken szereplő sanyarú emberi sorsok, azok csatlakozzanak hozzánk és tájékozódjunk együtt a Szeretetszolgálat önkéntes programjairól!

1470349_10152038798195446_51130394_n.jpg

1467290_10152038811705446_1832367386_n.jpg

A díjátadóról készült képek és a kiállított fotók megtekinthetőek a Szeretetszolgálat Facebook-oldalán.

Bérkommentelők küldhetik halálba a lapokat

A strasbourgi emberi jogi bíróság legújabb ítélete szerint egy hírportál felelős a honlapján elhelyezett kommentekért. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy a bérblogger-jelenség napjainkban egyre kézzelfoghatóbb szakmaként jelenik meg a közösségi médiában, máris az internetes hadviselés szép új világa körvonalazódik szemünk előtt: narancs színű és vörös avatarok 5 kiló krumpliért cserébe sorban húzzák egymás fejére az online lapok rozsdás rolóit.

A Delfi nevű nagy észt hírportálon számoltak be róla, hogy egy komp tönkretett egy jégre épült utat, ezért azt csak később lehet megnyitni az autók előtt. Az olvasók erre felháborodtak, mert a jégutakon sokkal gyorsabban lehet eljutni a part menti szigetekre, és hozzászólásokban szidták a cég egyik vezetőjét, aki egyben a legnagyobb részvényes is volt. Vjatšeslav Leedo a fenyegető, szitkozódó hangnemű bejegyzések miatt beperelte a honlapot, mire az észt bíróság 95 ezer forintnyi kártérítést ítélt meg neki. Az ügy kiemelt érdekessége, hogy Leedo nem számít közszereplőnek.

freedom-of-speech1.jpg

A félmilliós magyar komment

Az eset nyilván sokaknak ismerős: Magyarországon először Papcsák Ferenc zuglói polgármester jelentette fel a Népszava kommentelőit, majd Lázár János, a miniszterelnökséget vezető államtitkár egyezett meg peren kívül a Délmagyar.hu-val. A tavaly ősszel az M5-ös autópályán történt baleset kapcsán az újság egyik kommentelője azt kívánta Lázár Jánosnak, hogy „bárcsak ő maradt volna ott a 36 éves nő halálát okozó ütközésben”. Ekkor a politikus büntető feljelentést tett a Szegedi Nyomozó Ügyészségen. A polgári peres eljárás során hét gyanúsítottat is kihallgattak; köztük egy csongrádi férfit is, aki nem ismerte el, hogy ő írta a kérdéses bejegyzést, de még vallomást sem tett. Végül a delmagyar.hu sajtóközleményben “sajnálkozását fejezte ki, amiért e személyiségi jogot sértő kommentek megjelenhettek oldalain” és megígérte, hogy „a rendelkezésükre álló eszközökkel mindent megtesznek annak érdekében, hogy hasonló hozzászólások a jövőben ne jelenhessenek meg“!

Precedens

A most Strasbourgban lezárt észt ügy a magyar gyakorlat szempontjából is precedens értékű lehet, hiszen egyértelmű határokat húz egy honlap felelősségi körét, és büntethetőségét illetően. A bíróság ilyen esetekben két alapvető jog között kénytelen dönteni: az adott médium felhasználóinak szólásszabadsághoz való joga vagy a felperes jó hírnévhez és magánélethez való joga fontosabb-e.

A döntés során olyan szempontok is fontosak lehetnek, mint a kommentelés módja, a hírportál szűrőmechanizmusai, belső cenzúrája, szerkesztőségi alapvelvei, a sértő tartalmak mértéke vagy az, hogy a sértett mennyiben tekinthető közszereplőnek. A bíróság megjegyezte, hogy utóbbiaknak szélesebb körű kritikát kell eltűrniük, mint egy átlagos polgárnak, hiszen vállalják a nyilvános szereplésekkel járó kockázatot. Ez az egyetlen igazi különbség Papcsák Ferenc vagy Lázár János ügye és a Delfi esete között, ez azonban nem változtat Strasbourg egyértelmű üzenetén: egy kommentért bizony felelős az a honlap, ahol megjelent.

4946368_e5f58748291cd35b7ad4cea69ab66bff_wm.jpg

…és a bérkommentelőkkel mi van?

A bíróságok láthatóan félreértik az internet működését, szabályozási hiányosságaik azonban nem az egyetlen probléma, amivel az online újságírás kénytelen szembenézni az átalakuló piacon. Az elmúlt két évben ellepték az Internetet a bérkommentelők, akik az online eszmecserébe való mesterséges beavatkozással megzavarhatnak egy termékről vagy politikai pártról szóló diskurzust, de akár változtathatnak annak megítélésén is. A BBC brit közszolgálati médiumnak nyilatkozó szakértők szerint egyes vállalatok megbízásából már több tízezer olyan hamis regisztráció készült, amelyeket bértollnokok használnak megbízóik számára kedvező hozzászólások publikálásához.

Nemrég helyi újságírók egy olyan cégre bukkantak Szentpéterváron, amely fiataloknak fizetett azért, hogy az orosz kormányt dicsérő, illetve az ellenzéki jelölteket és az amerikai politikát és kultúrát becsmérlő kommenteket posztoljanak az interneten. A Facebookon is egyre több a kereskedelmi céllal létrejött, hamis profil: a Septic Media és az E.Bola Media Kft. mellett több vírusmarketing-kampányt bonyolító cég is foglalkozik Magyarországon bérkommentelők munkájának szinkronizálásával. Még azt is tudjuk mennyit keresnek: 700-1200 dollár között mozog egy átlagos bérblogger havidíja, de őket is felváltják hamarosan a még olcsóbb botok.

88981.jpg

Már csak idő kérdése, hogy valaki észrevegye a strasbourgi emberi jogi bíróság ítéletében rejlő lehetőségeket, s kommentelők segítségével elkezdje kiiktatni az ellenérdekelt politikai párt bástyáinak számító szócsöveket. Olcsó és hatásos eszköze lehet ez a cenzúrának, hisz a folyamatos létbizonytalansággal küzdő online lapok könnyen a csőd szélére taszíthatók azzal, ha az éppen aktuális hatalomnak nem tetsző kommentek jelennek meg a felületén. A technológiai és disztribúciós kihívásokkal amúgy is küzdő, koncentrált lappiac legtöbb képviselője nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy olvasói miatt veszélyeztesse fennállását. A főszerkesztők a redőnylehúzástól félve egyre többen választják majd a demokratikus vita lehetőségének beszüntetését, mely nyilvánvalóan a hatalomgyakorló politikai elit malmára hajtja a vizet  Nem elképzelhetetlen tehát, hogy a bérkommentelőknek hamarosan egész orgánumok eltemetésében vagy felvirágoztatásában lesznek érdekeltek, miközben társadalmi, politikai vagy gazdasági vitákat döntenek el. A kérdés most már nem csak az, hogyan szabályozzuk a véleménynyilvánítást, hanem az is, hogyan kontrolláljuk a fizetett álvéleményeket úgy, hogy a demokrácia alapelvei sem sérülnek, a hírportálok sem válnak szervilissé, és a közéleti személyiségek sem kapnak nemtelen némítóeszközöket a kezükbe.