by arki.noemi | 2014. May. 29. | bűnözés, facebook, Média 2.0 blog
A kis ecsetkékkel fehér port söprögető, ujjlenyomatra vadászó nyomozók most a számítógép előtt ülő fejlesztőkön a sor. Az erőszakos támadást elkövetők nagy része ugyanis jelzéseket hagy a bűntett végrehajtása előtt – sokszor közösségi oldalakon. A közösségi média így a rendőrök legjobb barátja lehet a bűnmegelőzésben.
Egy nem egyszerű, de annál hatékonyabbnak tűnő tervvel álltak elő az amerikai Center for Aggression Management munkatársai és az USA bűnüldöző szervei. Kriminálpszichológusok észrevették, hogy az erőszakos bűntetteket gyakran előzi meg a szándék kiszivárogtatása, bizonyos jelzések az elkövető részéről. Mindez ráadásul sokszor teljesen tudatosan történik, ezzel manipulálják azt, ahogyan később az esetre visszaemlékeznek. Nem meglepő, hogy gyakran a közösségi oldalakon tűnnek fel a jelek, amelyek innentől kulcsszerepet tölthetnek be a bűncselekmények megakadályozásában.
(more…)
by Pintér Dániel Gergő | 2014. May. 19. | digitális_hagyaték, facebook, gyász, halál, közösségi_média, Média 2.0 blog
Május elején újabb családon belüli mészárlás sokkolta a világot: a floridai Tampa városában Colin (18) és Megan Campbell (15) saját apjuk kezétől halt meg, mielőtt a férfi nejére és önmagára gyújtotta bérelt házukat. Az értelmetlen és váratlan eset nyomán fellépő gyászt szokatlan módon, a közösségi médiához fordulva kezelték az ismerősök, barátok. A Carollwood Day School tanulói Twitteren beszélték ki fájdalmukat, megdöbbenésüket társaik elvesztése kapcsán, és itt kezdték el megosztani egymással az elhunytakkal közös élményeiket is. Ízléstelen? Tabudöntögető? Felszínes? Vajon a 6000 RIP-komment többet ér, mint egy mély, személyes beszélgetés? Egyáltalán mi lesz digitális hagyatékunkkal? Zsíros üzlet vagy a kommunikációtechnológia és a Z-generáció internetszocializációjának természetes velejárója a virtuális emlékezés? Körüljártuk.
A Campbell-ügy apropóján léggömbös képekkel, az “#CDSSstrong” és “#prayforthecampbells” hashtagekkel, szervezett emléktúrákkal vezették le zavarodottságukat az érintettek, amit a kirendelt szakértők határozottan támogatnak az érzelmek elfojtásával szemben.
(more…)
by arki.noemi | 2014. May. 16. | facebook, like, Média 2.0 blog
Új profilképet raktál ki, de alig lájkolták? Lőttél egy szelfit a négyes metrón, vagy egyszerűen csak egy hosszú posztban osztottad meg, hogy milyen pocsék napod volt, és még egy komment sem érkezett? Ugye milyen rossz érzés? Íme, hogy miért.
Az ausztrál Queensland University kutatásai szerint a mellőzöttség a közösségi oldalakon a láthatatlanság érzését váltja ki az emberekben. Az eredményre két összekapcsolódó kísérlet alapján jutottak. Az első esetben elfelezték a csoportot, és az egyik fél szabadon posztolhatott Facebookra, a másik félnek viszont csak az üzenőfal görgetését, kommentek olvasgatását engedték meg, de nem csatlakozattak be a beszélgetésekben. Ez váltotta ki a második csoportban a láthatatlanság érzését. A második kísérletben mindenki kedvére oszthatott meg bármit, azonban a társaság egyik felének módosították a beállításait, így sem lájkokat, sem kommenteket nem kaptak. Ők is az elhanyagoltság érzésének jeleit mutatták.
Valljuk be, a lájk jó érzés
Miközben valami egészen mást fejez ki, mint aminek elsőre tűnik.
Lájkolni képeket lehet, posztokat, videókat, eseményeket…vagy nem. Mindenkinek van az az ismerőse, aki ha a világot váltaná meg egy képen, még akkor sem lájkolnád, és van az, akinek a legunalmasabb szelfijére is rögtön kattintasz. A lájk sokkal inkább a szociális szimpátiát jelzi, és kevésbé azt, hogy mennyire tetszik az adott poszt tartalma. Magyarul: sok esetben az embert kedveled, és nem a bejegyzést. Kivételek persze vannak, és szó sincs arról, hogy nem kedveled a tartalmat is, de mindenki szívesebben osztja a lájkokat és gyakrabban kommentel olyan emberek bejegyzéseihez, akiket kedvel, vagy legalábbis szimpatikusak neki. A lájk virtuális törődés, vagy ha törődés nem is, legalább egy minimális odafigyelés vagy együttérzés. Egy baleset vagy katasztrófa hírét sem azért lájkolja senki, mert valóban tetszenének neki a történtek, hanem az együttérzés kinyilvánítása céljából. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen az interneten kívüli világ is épp így működik.
„A fájdalmas igazság a Facebookról”
– írja a World News Australia.
Valójában ez semmivel sem fájdalmasabb igazság a Facebookkal, mint az élettel kapcsolatban. Mindenhonnan arról hallunk, hogyan teszi tönkre a Facebook az igazi kapcsolatainkat, miközben már rég bizonyították, hogy ez nem igaz. Azzal, hogy a folyamatos kapcsolattartás új színtérre került át, a mélységük nem változott és az emberek még mindig találkoznak egymással személyesen is. Egyedül az változott, hogy már az elfoglaltságok közben, amikor találkozni nem lenne idő is folyamatos interakciót tudunk fenntartani. A ránk zúduló információtömegből az interneten kívül is szelektálunk, és az arra legérdemesebbeknek szenteljük figyelmünket, a többieken egyszerűen „átgörgetünk”.
Ezt pedig valahol mindenki tudja, ezért is olyan rossz érzés, ha neked nem jut a figyelemből. Ismerősek a „Ki az a lány, akinek lájkoltad a képét?” kezdetű viták?
Fotó
by hahner.petra | 2014. May. 13. | facebook, Média 2.0 blog, munkahely
A közösségi oldalakat minden nap milliók használják, függetlenül attól, hogy épp otthon vannak, a buszon ülnek, vagy munkahelyi teendőik felénél járnak. Egy amerikai kutatás szerint azonban a főnököknek nem kell aggódniuk, mert a figyelmünket valójában a fáradtság tereli el, nem a Facebook, a dolgozók pedig pihenésképp látogatják az oldalt. Mégis van, ahol a munkáltató drága eszközökkel korlátozza a közösségi oldalakhoz való hozzáférést, de a Facebook-szabályzat bevezetése is egyre gyakoribb. Ha munkáltatónk még nem tolt az orrunk alá egy ilyen szabályzatot, akkor is érdemes óvatosan posztolgatni, mert egy-egy meggondolatlan üzenet akár az állásunkba is kerülhet.
Rengetegen használják a közösségi oldalakat: a Facebooknak havi 1,2 milliárd, a Twitternek havi 250 millió látogatója van, és meglepően magas azoknak a száma is, akik még a munkahelyükön sem tudnak létezni a közösségi oldalak nélkül. Ez sok munkáltatót aggaszt, hiszen, ki fog dolgozni, ha mindenki facebookozik?
(more…)
by sandor.krisztian | 2014. May. 9. | facebook, közösségi_média, kutatás, Média 2.0 blog
A Coloradói Egyetem doktorandusz hallgatója idén megjelent tanulmányában erre a kínzó kérdésre kereste a választ. Mindenki nézzen körbe alaposan, aztán így tegyen ki fotót a mai ebédről!
A tanulmány elkövetője, Christopher Sibona, szerint legnagyobb valószínűséggel még a középiskolában szerzett ismerőseink szakítják meg velünk a kapcsolatot a közösségi oldalon. Az egyetem honlapján megjelent cikk szerint legtöbbször a politikáról vagy vallásról szóló, sokakat megosztó hozzászólások jelentik a válóokot. „Mivel jellemzően az iskola után alakul ki szilárd világnézete az embernek, így csak később kelthet visszatetszést az ismerősök körében, a nézeteltérések pedig sokkal gyorsabban eszkalálódnak a közösségi médiában” – magyarázza a kutató.
Előkelő helyen szerepelnek még a munkatársak is, akik esetében inkább a való életben tanúsított magatartás elrettentő, mint a facebookos aktivitás. Emellett népszerű kiváltó ok még a gyakori és érdektelen posztolás. Meglepő eredmény még, hogy a törlés sorsára jutottak között gyakoribbak a közeli barátok, mint az egyszerű ismerősök.
A szerző másik, ehhez kapcsolódó kutatásában azt vizsgálta, milyen érzelmi hatása van a törlésnek a szenvedő alanyra. Első helyen a meglepődöttség szerepel, csak azt követően jönnek azok, akiket zavart a dolog, a harmadik helyen pedig inkább derültek az egészen. A fő befolyásoló tényezőnek az bizonyul, hogy milyen közel állt egymáshoz a két ember kapcsolatuk csúcsán. „Nagyobb eséllyel szomoríthat el az valakit, ha egy volt legjobb barát töröl” – kommentálta Sibona.
A várható reakció előrejelzéséhez négy faktorra derített fényt a kutatás.Általában akkor vált ki negatív érzelmeket a törlés, ha a barátság valamikor közeli volt, vagy ha valaki gyakran nézegeti az saját ismerőseinek listáját. Ellenben ha az elválás előtt a nézeteltérésekről már beszéltek a felek, illetve ha az áldozat később mesélt róla másoknak, akkor sokkal könnyebben vészeli át a csapást.
Christopher Sibona több mint ezer emberes mintán végezte kutatását Twitteren keresztül. Jelenleg a következő tanulmányához gyűjti az anyagot, amiben azt kutatja, min múlik, hogy maradunk vagy töröljük magunkat Facebookról – és amihez te is hozzájárulhatsz, ha kitöltöd az anonim kérdőívét.
Te „unfriendeltél” már valakit? Mi vitt rá a döntésre? (HOGY VOLT SZÍVED?!)
Könnyíts a lelkiismereteden egy kommentben!
by hahner.petra | 2014. Apr. 28. | facebook, jelszó, Média 2.0 blog, párkapcsolat
A kölcsönös jelszómegosztás a huszonegyedik században a párkapcsolatok része, de vajon jó ötlet? Egy idei amerikai felmérés szerint a nethasználók 67 százaléka osztja meg jelszavát a párjával. Korábbi kutatásokból kiderült, hogy sokan visszaélnek a megkapott jelszavakkal, amikor arra gyanakszanak, hogy megcsalják őket. Az esetek felében a gyanú be is igazolódik, a bizonyítékok pedig többnyire sms-ekben és Facebook-üzenetekben rejtőznek. Pszichológusok szerint bizonyos jelszavak megosztásának nincs helye egy boldog párkapcsolatban.
A párkapcsolatok nagy részében vagy praktikusságból vagy a bizalomra hivatkozva eljön az a pillanat, amikor a felek egymásra bízzák egy vagy akár több jelszavukat. A két meggyőzőnek tűnő érv ellenére a legtöbb ember saját bőrén tapasztalja meg, hogy talán nem is olyan jó ötlet a jelszócsere, hiszen komoly problémákat okozhat a kapcsolatban, vagy miután véget ér a kapcsolat.
(more…)
