Az utóbbi időben egyre több cég és szervezet elégedetlenkedik amiatt, hogy a Facebook-oldaluk elérése egyre csökken. Nézzük, mi ennek az oka, és mi köze úgy általában az internet jövőjéhez!
A felhasználókhoz a Facebookon elsősorban a hírfolyamon keresztül, ömlesztve jut el minden bejegyzés, legyen az akár céges tartalom vagy egy barát állapotfrissítése. Minél több oldalt kedvelünk, annál több bejegyzés verseng a figyelmünkért. Mivel a napjaink várhatóan nem lesznek hosszabbak, az egyre növekvő oldalszám egyre kezelhetetlenebb mennyiségű posztot eredményez, vagyis a hírfolyamunk (és a befogadóképességünk) túlterhelődik. A Facebook szerint egy átlagos felhasználónak napi 1500 bejegyzéssel kellene megbirkóznia, ha minden ismerősének és kedvelt oldalának az összes tartalmát ráeresztenék. Az Edgerank Checker felmérése szerint pedig, amely ezer Facebook-oldal 50 ezer bejegyzését vizsgálta, 2012 februárjától 2014 márciusáig az egyes oldalak organikus elérése 16 százalékról 6,51 százalékra esett vissza.
A Facebook szűrő algoritmusa miatt szinte lehetetlenné vált jelentős tömegeket elérni az oldalon: a céges posztok idén februárban már csak a követők hat százalékához jutottak el. Az Eat24 nevű amerikai ételszállító cégnek elege lett: múlt héten szakító levelet posztolt falára, amiben bejelentette, teljesen kiábrándult a közösségi oldalból, és hamarosan törli magát. A levél minden idők legnépszerűbb posztja lett az Eat24 oldalán. Brandon McCormick, a Facebook kommunikációs igazgatója válaszában azt írta, reméli, hogy barátságról még lehet szó, de megérti, ha ez most nem működhet. A szakító levél népszerűsége és médiavisszhangja is mutatja, hogy jó tartalommal még mindig sok embert el lehet érni.
Korábban már írtunk arról, hogy a Facebook szűrő algoritmusa miatt szinte lehetetlenné vált jelentős tömegeket elérni az oldalon. Az állítólagos cél az, hogy csak a számunkra érdekes tartalmak jelenjenek meg a hírfolyamban, viszont sokak szerint a pénzszerzés a fő motiváció. Az Ogilvy & Mather nemzetközi reklámcég friss felmérése szerint a céges posztok tavaly októberben még az oldalak követőinek tizenkét százalékát érték el, idén februárban pedig már csak hat százalékot. Egyes híresztelések szerint a Facebook vezetése idővel egy-két százalékra szeretné csökkenteni ezt az arányt.
Ha te is épp munka után kutatsz és lázasan bújod az álláskereső oldalakat, de már eleged van az egészből, akkor jó helyen jársz. Íme néhány tipp, hogy hogyan vadássz munkára, és még a Facebookozást sem kell felfüggesztened közben! 😉
Regisztrálva vagy Facebookon, Twitteren, Tumblren, lájkolod a képeket, osztod a gifeket, és mégsem próbáltál még állást keresni velük? Akkor itt az ideje elkezdeni! A közösségi oldalak tömegével kínálják a munkalehetőségeket, csak tudni kell, hogyan keresd. Az alábbi ötletek segítenek neked, hogy igazi taktikus közösségi médiázóvá válj.
Nem is gondolnánk, mekkora jelentőséggel bírnak viselkedésünkre a szervezetünkben lejátszódó kémiai folyamatok: ugyanazon információ érzelmi feldolgozása ötször gyorsabban történik az agyban, mint a kognitív, azaz minket érő hatáshoz hamarabb társítunk érzelmet, mint gondolatot. Milyen befolyással vannak érzelmeink az általunk megosztott tartalmakra, és miért érdemes odafigyelnie biológiaórán egy leendő marketingesnek? Hogy lehet Facebookon magától terjedő cikket írni?
Érdekes elgondolkozni azon, hogy egyetlen nap alatt mennyiféle érzelem kerít minket hatalmába, ráadásul mennyire hirtelen. Fel tudnánk mindet idézni? Nem valószínű. Az érzelmek tengere azonban nem is olyan bonyolult, mint azt elsőre feltételeznénk, a hagyományos tudományos ismeretek szerint hat klasszikus érzelem létezik: öröm, meglepődés, félelem, undor, düh és szomorúság.
Jajj, ne már! Még ő is rakott ki ilyen hülye videót? El sem tudom képzelni, ahogy lehúz egy korsó sört… Ja, várjunk csak… hogy ez nem is az? Jótett egy idegennel? Na, ezt még meg is nézem!
Az utóbbi hetekben ellepték a Facebookot a NekNominate név alatt futó közösségi médiás játék videói. Mindenki sört ivott húzóra. Aztán valakinek támadt egy jobb ötlete: ha már egyszer ekkora ereje van egy facebookon terjedő játéknak, mi lenne, ha valami hasznosat is kihoznánk belőle? Így aztán a NekNominate helyett terjedni kezdett a RAKNominate. A RAKNominate a Random Acts of Kindness rövidítése, hiszen a játék bár ugyanazon az elven működik, mint elődje, de ezesetben nem sört húzóra a feladat, hanem hogy valami kedveset tegyél egy idegen emberrel. Máris jobban hangzik…
Miért tudott terjedni az eredeti?
A NekNominate kihívás lényege, hogy húzóra kell meginni egy korsó sört, az erről készült videót megosztani Facebookon, majd megjelölni benne három kedves ismerőst, akiknek 24 órájuk van teljesíteni ugyanezt a feladatot. Ha pedig valakinek nincs kedve beállni a sorba, jön a bünti: ezesetben ugyanis a magyar szabályok szerint az illető egy tálca sörrel lóg a kihívónak. Legalábbis kis hazánkban még ezzel is cifrázták a játékot.
Először is, nyilvánvalóan egyszerűbb és költséghatékonyabb legurítani azt a sört, mint aztán beszolgáltatni a büntit, de nem ez a népszerűség oka. A legtöbben azért csinálták meg, mert meg szerették volna csinálni.
Miért is? Csoportnyomás. Vagyis amikor azt látjuk, hogy körülöttünk mindenki a legújabb őrületnek hódol, hat ránk az a csoport, amihez tartozunk, ezért komform módon viselkedünk: mi is azt tesszük, amit a többség tesz. Mert nem akarunk kilógni, mert szeretjük érezni, hogy tartozunk valahová és csoportunkhoz hűen viselkedni. Solomon Asch híres kísérletei bizonyítják a legjobban, hogy még vonalak hosszúságát is elkezdjük másként – hibásan – megítélni, ha azt a csoporttagok többsége is hibásan állapítja meg.
Ráadásul már az sem újdonság, hogy ismerőseink jó részével a közösségi oldalakon keresztül tartjuk a kapcsolatot, és nem feltétlenül chatelés útján. Egyre több emberben az internetes tevékenységeken keresztül formálunk benyomást magunkról. Mindenkinek vannak olyan ismerősei Facebookon, akikkel talán soha életében nem beszélt se személyesen, se chaten, mégis egészen konkrét elképzelése van az illető személyiségéről és élete alakulásáról. Minden egyes poszttal, megosztással, lájkkal igyekszünk valamilyen képet kialakítani arról, hogy milyenek is vagyunk mi. Sokak fejében pedig az él, hogy sörivással azt üzenem másoknak: „vagány vagyok”.
De mi ezzel a baj?
Az csak a (kisebb) része a dolognak, hogy ez a játék értelmetlen, egyeseket idegesít, és ahelyett, hogy azt üzzenéd „vagány vagyok”, sokkal inkább azt üzened, hogy beálltál a sorba. Ezzel még nem ártasz igazán senkinek. Magadnak sem. Sokkal nagyobb baj az, hogy ezidáig öt halálos áldozata volt világszerte a NekNominate-nek. Akadtak olyanok, akik megpróbálták egymást túllicitálni egyre nagyobb mennyiségű és egyre erősebb alkoholfajtákkal, aminek sajnos meg is lett az eredménye.
Aztán jött a megváltás: tégy jót egy idegennel!
Sörivás helyett nagylelkű kihívás. A cél tehát, hogy névtelenül tégy jót egy idegennel, vedd videóra, oszdd meg, majd jelölj meg ismerősöket, akiknek szintén teljesíteniük kell egy jótettet. Volt, aki hajléktalannak ajándékozott meleg ruhát, más pedig virágcsokorral ajándékozott meg egy ismeretlen nénit. Ugyanaz az elv, mégis egészen más végeredmény.
Az ötlet Észak-Afrikából indult, ahol egy Brent Lindeque nevű férfi felismerve a közösségi média erejét, valami jóra szerette volna használni azt. Ételt és italt vett egy hajléktalannak, majd az erről készült felvétellel útjára indította a RAKNominate-t. Az új őrület hihetetlen sebességgel terjedt, először Kanadában, majd a világ más tájain is. Ennek is megvan a pszichológiája. A csoportnyomás szerepe persze ezesetben is szerepet játszott, de az altruista tetteknek más ösztönző hatásai is vannak. Pszichológiai kísérletekkel bizonyították, hogy a másokon való segítés természetes eufória érzést vált ki, növeli az öröm és az értékesség érzését, sőt, még az optimizmust is.
A kihívásba azóta nemcsak hírességek szálltak be, ezzel példát mutatva, hanem még vállalatok is felkarolták a kezdeményezést. A Two Little Fleas nevű online bingo oldal létrehozta a Kindness Generatort. Elég egy klikk, és máris inspirációt kapsz ahhoz, hogy hogyan csalj mosolyt mások arcára.
Magától is menni fog?
A RAKNominate ereje nem is abban rejlik, hogy a kihívás miatt most rengetegen hajtanak végre egy jótettet, hanem abban, hogy közülük jónéhány miután megtapasztalja, hogy milyen érzés örömet szerezni egy idegen embernek, a későbbiekben már jelölés nélkül is folytatni fogja ezt a tevékenységet. A kezdeményezésnek már saját Facebook oldala is van, közel 25 ezer kedvelővel, ahova a követők folyamatosan posztolják videóikat jótetteikről. A RAKFoundation nevű szervezet – mely eszközöket, forrásokat biztosít mindazok számára, akik jótékonysági tevékenységet szeretnének végezni – is ezt reméli a jövőre nézve. Úgy gondolják, hogy aki egyszer kipróbálja, annál élete végéig tartó szokássá válhat.
Elképzelhető, hogy az elidegenedett városi ember még a végén Facebookon tanulja meg újra, hogy legyen hasznos tagja a társadalomnak?
A Dove legfrissebb felmérése szerint a nők 82%-a van meggyőződve arról, hogy a közösségi média is befolyásolja szépségről alkotott képüket. A tanulmány szerint a Facebooknak és társainak köszönhetően mára a magazinok által meghatározott, agyonretusált modell és celeb szépségideálok már jóval kisebb hatással bírnak.
A Dove ezer 18 és 64 év közötti amerikai nőt kérdezett meg arról, mi határozza meg a szépségről alkotott definíciójukat. A válaszadók 63%-a vélekedett úgy, hogy leginkább a közösségi média. A természetes szépségért kampányoló cég tíz évvel ezelőtt már végzett egy hasonló kutatást – akkor a megkérdezettek 23% állította, hogy tudja kontrollálni szépségképét. Jess Weiner, a Dove önbecsülés nagykövete szerint a nők erre egyre inkább képesek, sőt, felelősnek érzik magukat érte. „Kevésbé függnek külső forrásoktól, és végre maguk formálják a képet.”
A tanulmány egy másik érdekes eredménye az édesanyák szépségről alkotott definíciója, mely igenis hatással van lányaikéra. Ez a hatás azonban kölcsönös: az anyukák 63%-a szerint lányuk újraformálja addigi elképzeléseiket.
“Selfie”
A Dove az eredményeket az idei Sundance Filmfesztiválra készített hétperces kisfilmjébe is belerakta. A „Selfie” főszereplői tinédzserek és édesanyjuk, akiket olyan „selfiek” készítésére kértek fel, melyeken hangsúlyosan megjelennek az őket elbizonytalanító külső tulajdonságaik. A fotókat ezután kiállították, és a látogatók kis cetliken kommenteket fűzhettek hozzájuk. A lányoknak hatalmas önbizalmat adott, hogy sokszor azon tulajdonságaik miatt tartották őket különlegesnek, s ezáltal szépnek, amelyek miatt féltek a „selfiek” nyilvánosságra hozatalától.
Egy ehhez hasonló, pár évvel ezelőtti Dove kampányban fiatal nőket kértek fel arra, hogy egy műterem függönyei mögül jellemezzék magukat külsőre. Eközben az őket pár percig tanulmányozó társaik is ugyanígy leírták vonásaikat, majd az elmondások alapján egy művész vázlatosan lerajzolta őket. Az eredmények magukért beszéltek: a mások által készített leírások alapján sokkal szebb rajzok születtek. Itt is nyilvánvaló volt, hogy résztvevők rendkívül kritikusak voltak magukkal szemben. A Dove ezzel is felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire más szemmel látják önmagukat a nők.
„A közösségi média vizuális voltának köszönhetően kapcsolható össze a szépség észlelésével. Azért van ekkora hatása szépségképünkre, mert egy lehetőség, hogy újraformálja azt, méghozzá végre valahára a mi irányításunkkal.” – tette hozzá Weiner.
Nem kérdés azonban a közösségi média e vonatkozású negatív hatása sem, ugyanis sok esetben itt még mindig nem a valóságról van szó. Egy előnyösen beállított, szerkesztett fotó ugyanolyan hamis képet kelthet, mint egy retusált magazinfotó. A számtalan divatoldal és híresség követésével ráadásul ezek több forrásból, célzottan, töménytelen mennyiségben tárulnak az ember elé.
