by arki.noemi | 2014. Feb. 23. | facebook, hazugságvizsgáló, közösségi, média, Média 2.0 blog, pletyka
Profilkép nélküli rejtélyes idegenek jelölnek ismerősnek? Folyamatosan a legújabb csoda-diétát akarják rád sózni az üzenőfaladon? Na, ennek most vége! Az angliai Sheffield Egyetem hazugságvizsgálót fejleszt a közösségi oldalakra, hogy véget vessen a megbízhatatlan tartalmak terjedésének. Nem ütközöl többet abba, hogy visszaállítják a sorkatonaságot és hogy fizetős lesz a Facebook – el tudod hinni?
A Sheffield Egyetem kutatói projektet indítottak, melynek célja egy olyan hazugságvizsgáló létrehozása, mely a közösségi oldalakon szűri a tartalmakat. A program Pheme, a hírnév görög istennőjéről kapja a nevét, akinek fő ismertetője a pletykák terjesztése volt. Az ötletet a 2011-es londoni lázadások adták, amikor a közösségi média leállításának tervével akarták megakadályozni a tüntetők szerveződését.
Hazugságvizsgáló az online állításokra
A rendszer működésének lényege, hogy egyrészt az információ forrását vizsgálja, így korábbi bejegyzések analizálásával rögtön kiszűri a kizárólag hamis hírek terjesztésére létrehozott profilokat. Emellett a program a közösségi oldalakon kibontakozó párbeszédeket is elemzi, és ez alapján kiszűri a további téves híreszteléseket. A Facebook és a hozzá hasonló oldalak dinamikus működésűek, és bár valós tartalmakat is szolgáltatnak, a nagy mennyiségű információból nehéz kiválogatni a hiteles darabokat, még nehezebb kiiktatni a hamis és káros pletykákat. Ezért kezdett el a brit egyetem csapata dolgozni a megoldáson. A projekt egyike azon kezdeményezéseknek, amelyek igyekeznek a közösségi médiát társadalmi célok érdekében is felhasználható térré alakítani.
Mindenki jól jár
A projekt célja elsősorban hivatalos szervezetek, például a sürgősségi szolgálatok segítése, hogy minél hatékonyabban tudjanak reagálni az eseményekre. Egy korábbi cikkünkben már szó volt arról, hogy a közösségi médiának fontos szerepe lehet a vészhelyzetek kezelésében, ennek a megvalósulását pedig nagyban segítené az, ha az illetékeseknek nem kellene alaptalan rémhírekkel is foglalkoznia. Mindezen túl viszont a Facebook közössége is hálás lenne, ha megszabadítanák a kéretlen pletykaáradattól. Éppen ezért az elcsípett álhírek mintegy dicsőségfalként – vagy talán egyszerűen a felhasználók figyelmeztetéseként – meg is lesznek jelenítve a különböző oldalakon.
Emberre nem működik, bejegyzésre igen?
Jelenleg a poligráf a legismertebb és leginkább széles körben használt hazugságvizsgáló. Használata során kérdéseket tesznek fel az alanynak, a műszer pedig különböző élettani jellemzők mérésével állapítja meg, hogy a válasz igaz-e vagy sem. Az eszköz azonban közel sem megbízható, hatékonyságáról viták folynak; egyes kutatók 90 százalékra, mások csupán 60 százalékra becsülik hitelességét.
Az online tér ezzel szemben megnehezíti a hazugságokat. Épp amennyire elrejtheti az embert, pont annyira buktathatja le. A közösségi oldalakon rengeteg információt teszünk közzé magunkról – akár tudtunkon és akartunkon kívül – ezért a chatszobák „30 évesnek állította magát, de valójában csak 18 volt” korszaka már eltűnőben van. Bár a program nem egyénileg az emberek, hanem az oldalak által terjesztett hazugságokat igyekszik lebuktatni, azokat végső soron emberek hozzák létre. Előreláthatólag pedig úgy tűnik, hogy ezeket képes lesz felismerni a rendszer.
Hogy lehet ez? Az interneten rendelkezésre álló információrengeteg már eleve objektív támpontokat biztosít, amikre alapozva meg lehet kezdeni a „nyomozást”. Ráadásul az „ami egyszer az internetre felkerült, onnan soha többet nem tűnik el” elv alapján az egyes felhasználók és oldalak minden korábbi tevékenysége visszakereshető, hiába is akarnák azt letagadni.
A kamu-mentes Facebook egyelőre csak álom, a legkorábbi eredmények másfél év múlva várhatóak, addig meg még kerülgethetjük a szembejövő pletykákat.
Fotók 1 2
by hahner.petra | 2014. Feb. 18. | facebook, Média 2.0 blog, politikai_kommunikáció
A Facebook már Magyarországon is a politikai kommunikáció egyik fő felülete: a politikai erők többségének saját oldala van, amely elméletben lehetővé teszi a közvetlen párbeszédet a választókkal, választók között. A közösségi oldal lenne a régóta vágyott ideális nyilvános tér, amely demokratizálja a társadalmat? Petényi Mirkó, az ELTE Társadalomtudományi Karának doktorandusza a hálózatkutatás módszerével keresi a választ: a politikai pártok Facebook-oldalairól gyűjtött aktivitások alapján a baloldalon meglepetésre a DK dominál, az Együtt és Bajnai nem kapcsolódik annyira, mint az MSZP és Mesterházy neve. A Facebook ahelyett, hogy csökkentené, tovább erősíti a politikai megosztottságot: az egyet nem értő emberek szinte nem is kommunikálnak egymással. Valószínű, hogy a politikai erők következő hónapokban várható Facebook-kampányaikkal legfeljebb a már elkötelezett szimpatizánsaikat érik el. Ez pedig nem sokra elég.
Az internethasználat terjedésével párhuzamosan két álláspont jelent meg az új technológia politikai hatásaival kapcsolatban. Az egyik szerint az internet demokratizálni fogja a társadalmat, és az állampolgárok nagyobb hatással lesznek a politikai döntéshozásra, mivel az információk gyorsan terjednek, és mindenkihez korlátlanul eljutnak.
A másik oldal arra figyelmeztetett, hogy az internet atomizálni fogja a társadalmat: homogén csoportok jönnek létre egymás mellett, polarizálódnak a vélemények, és széttöredezik a nyilvánosság. Azóta már kiderült, hogy egyik félnek sem volt teljesen igaza. Továbbra sem fér hozzá mindenki egyenlően az információkhoz, nem beszélve arról, hogy a nethozzáférés önmagában nem biztosít politikailag aktív állampolgárokat.
(more…)
by Pintér Dániel Gergő | 2014. Feb. 10. | bűnözés, facebook, Instagram, közösségi_oldalak, lopás, Média 2.0 blog, médiajog, médiareprezentáció, médiaszabályozás, rendőrség
Facebookozó kékkabátok, posztoló ittas vezetők, vérszomjasan kattintgató károsultak – ma már a közösségi oldalak is meghatározó szerepet játszanak a bűnüldözésben. Az információforgalom elemzése nemcsak a vállalatoknak, de a közszolgálatnak is érdeke: a rendőrség egy-egy online profil alapján akár azonosíthatja is a feltételezett bűnelkövetőt, megtudhatja tartózkodási helyét, de kapcsolati hálózatát is feltérképezheti. Felmerül a kérdés: megéri-e a jelentős befektetés és a jogi bonyodalmak?
Januárban újabb Darwin-díjas bűnöző került rács mögé a Facebooknak és saját agyatlanságának köszönhetően. Anthony James Lescowitch csaknem fél évig bujkált sikeresen a hatóságok elől, míg véletlenül meg nem osztotta üzenőfalán az ellene irányuló körözési felhívást. Természetesen a rendőrség tüstént kapcsolt, s létrehozott egy csinos hölgyet ábrázoló kamu-profilt, majd találkozót szervezett a gyanúsítottal. Láss csodát, 45 percen belül Anthony már robogott is egy kies cella felé. A történet nem egyedülálló: a tizennyolc éves amerikai Jacob Cox-Brown az oregoni Astoriában ült részegen a volán mögé, amiről közösségi oldalán is beszámolt. A végeredmény hasonló, hisz a fiatalembernek nemcsak vaskos kártérítést kell fizetnie, de valószínűleg börtönbe is kerül. Magyarország ennél egy jóval tragikusabb esettől volt hangos a közelmúltban: a 2012. október 29-én meggyilkolt, mindössze 11 éves Szita Bence nevelőanyja is Facebookon csalta tőrbe áldozatát.
Gyors, olcsó, hatékony
Az elmúlt években több olyan bűneset is komoly nemzetközi médiavisszhangot kapott, ahol a nyomozóhatóság az internet segítségével bővítette meglévő információik körét, majd kapta el az elkövetőt. A médiatechnológia fejlődésének hála a 2010-es években már magánszemélyek is könnyen a nyilvánossághoz fordulhatnak eltűnt szeretteik vagy ellopott vagyontárgyaik megtalálása érdekében. Elég egy fénykép, egy jól megszerkesztett felhívás, néhány adat és ha a károsultnak szerencséje van, megosztásról megosztásra nő az esély a bűnügyi akta sikeres lezárására. Míg a felhasználók a közösségi oldalak segítségével fejezik ki felháborodásukat vagy együttérzésüket a károsultak családjának, addig a rendőrség is egyre gyakrabban használja az online platformot direkt kommunikációra. Az Eagle-Tribune cikkében több amerikai nagyváros rendfenntartó szerve is arról számol be, hogy a Twitter jelentősen megkönnyíti az útlezárásokkal kapcsolatos tájékoztatást, a gyorshajtók lefülelését. de a körözött személyek kézrekerítését is.
Törvényes?
Köztudott, hogy beépített ügynökök olykor a gyanúsítottak rokonainak, ismerőseinek adják ki magukat, hogy lebuktathassák a feltételezett tetteseket. A közösségi szájtok, mikroblogok értékes bizonyítékokkal szolgálnak a nyomozati munka számára, de felmerül a kérdés: egy szövetségi nyomozó büntetlenül megszegheti-e a felhasználási feltételeket, s kiadhatja-e magát másnak, mint aki valójában. Azzal az FBI szakértői is tisztában vannak, hogy a tárgyalótermek és közösségi hálózatok olykor veszélyes elegyet alkothatnak, így mindenkit óva intenek az adatvédelmi beállításokkal való visszaéléstől!
A rendőrség módszerei nem feltétlenül törvényesek, de hozzásegítik a nem publikus információkhoz is a nyomozókat, akik így alibik cáfolatához, bűncselekmények felderítéséhez, bandatagok megfigyeléséhez használhatják új személyazonosságukat. Bár az jogi és etikai problémákba ütközik, a hatóság mégis bármikor elkérheti adatainkat az internetszolgáltatótól, vagy a közösségi oldalak szervereiről. Az Anonymus hackercsoportnak köszönhetően azt is tudjuk, hogy ilyenkor mit tudnak meg rólunk: 2011-ben ugyanis kiszivárogtak a legnagyobb cégek nyilvánosan nem publikált, ún. „law enforcement guidelines” dokumentumai.Ebből többek között az is kiderül, hogy a Microsoft az IP logokat 60 napig, az AOL, ICW és AIM logokat 90 napig, az egyéb felhasználói adatokat pedig hat hónapig tárolja. A Facebook is minimum 90 napig minden adatot megőriz rólunk, az IP címünkkel kezdve a sütiken keresztül, egészen szörfölésünk útvonaláig.
Nemcsak értünk, ellenünk is
Nem szabad elfelejteni, hogy a közösségi oldalak a zaklatókat, fenyegetőket és féltékenységből nyomozgatókat is vonzzák, akik képesek egész nap azt figyelni, hogy az általuk kiszemelt személy mikor jelentkezik be, mit csinál, hol van. Mostanában egyre gyakoribb eset, hogy egy Facebook-adatlapot feltörve valaki más nevében posztol, vagy más személy nevében regisztrál. Ennél jóval veszélyesebb, amikor a felhasználó koktélt-szürcsölgető képeivel tudatja ország-világ számára, hogy ő bizony nyaral, miközben pár nappal korábban még őrizetlenül hagyott, új kocsijával pózolt. Az egyre sokasodó betörések és személyiséglopás mellett egyéb számítógépes bűncselekménynek is ki vagyunk téve, így érdemes megszűrni a magunkról közzétett információt, s betartani néhány egyszerű szabályt!
Imázsépítés tányérsapkában
A rendőrség tájékoztatáspolitikája az utóbbi években jelentősen megváltozott, s a közvélemény informálása, vészhelyzetekre való felkészítése mellett PR-szempontok is egyre inkább helyet kapnak a külső kommunikációban. A rejkjaviki rendőrség Instagram profilja például olyan szórakoztató módon tesz eleget a transzparencia társadalmi igényének, hogy rövid időn belül a felhasználók egyik kedvence lett. A kétségkívül menő izlandi egységnek csaknem 9 ezer követője van a fotómegosztón, Facebookon pedig több mint 47 ezer rajongót gyűjtöttek közvetlenségükkel.
by bolcso.daniel | 2014. Feb. 6. | facebook, közösségi_oldalak, Média 2.0 blog
A 2012 decemberi diáktüntetések egyik legmeghatározóbb jellegzetessége a hangsúlyos közösségimédia-használat volt. Éppen ezért érdemes egy év távlatából, kifejezetten kommunikációs szempontból megnézni, hogyan is működött pontosan ez a jelenség, és milyen tanulságok vonhatók le mindebből. Elemzés a Hallgatói Hálózat fénykorából.
„A 21. században a forradalmat talán nem fogják televízión közvetíteni, de valószínűleg megírják Twitteren, blogokon és sms-ben, és Facebookon szervezik majd” – indítja a 2011-es, arab tavasz néven emlegetett észak-afrikai és közel-keleti forradalmakról szóló cikkét Catherine O’Donnell. Az idézet Gil Scott-Heron kultikus vers-dalának címére utal: The Revolution Will Not Be Televised. Egyrészt közvetlen kifordítása az eredeti szövegnek, és azt sugallja, hogy egy társadalmi mozgalom igenis mediatizálható jelenség, és az arab tavasz forradalmárai éltek is ezzel a lehetőséggel. A közösségi média és a használatára alkalmas mobil eszközök elterjedése miatt a 21. században nem feltétlenül állja meg a helyét az aktív fizikai cselekvés és a médiahasználat közötti éles ellentét.
(more…)
by arki.noemi | 2014. Feb. 5. | facebook, kommunikáció, közösségi_oldalak, Média 2.0 blog
Általában csak a rosszat halljuk a közösségi médiáról és káros hatásairól. Tessék, most itt van, hogy miért jó. Az alaszkai Juneauban a FEMA (Federal Emergency Management Agency) nevű katasztrófahelyzetek kezelésére szakosodott ügynökség értekezletet tartott arról, hogy miként lehetne a közösségi médiát hatékonyan bevonni a kríziselhárításba. A FEMA másik oldalról közelített a közösségi oldalakhoz: nem chatelni és ismerősöket keresni akarnak, hanem vészhelyzeteket megoldani. A tervet a juneaui konferencián terjesztették elő, amelyen a rendőrség, a tűzoltóság és számos más ügynökség is részt vett.
Információdömping
Mindenki tapasztalja, hogy az olyan oldalakon, mint a Facebook, hatalmas mennyiségű információ fordul meg és hihetetlen sebességgel terjed: elég csak arra gondolni, hogy a közösségi oldalon a Superbowlnak csaknem élő közvetítését látjuk, a pontszerzés után néhány másodperccel már biztosan megjelenik a hírfolyamban is különböző minősítésekkel. A Facebookon bárki lehet sportriporter, de ugyanígy bárki lehet az életbe vágó információ közvetítője is. Ezt a rugalmasságot és a közösségi oldalakon való hírterjedés sajátosságait próbálja most kiaknázni a FEMA: kurzusukon a résztvevőket arra tanították, hogyan használható a közösségi média kríziskommunikációs eszközként.
(more…)
by hahner.petra | 2014. Jan. 19. | facebook, hirdetés, Média 2.0 blog, üzlet
Egyre több kritika éri a Facebookot, főleg adatbiztonsági kérdések és pszichológiai hatásai miatt. Újabban az kelt felháborodást, hogy a felhasználóknak fizetniük kell, hogy értelmezhető tömeget érjenek el a bejegyzéseikkel. Biztosan te is észrevetted már, hogy van olyan barátod, akinek a posztját még sosem láttad a hírfolyamban. Ennek az az oka, hogy a Facebook szűr, és egyes bejegyzéseket csak pár emberhez juttat el. A The Problem with Facebook című Youtube-videó szerint a cég már minden felhasználót hirdetőként kezel. A reakciók alapján nem biztos, hogy hosszú távon ez a nyerő megoldás. Ha Zuckerberg nem akarja elveszíteni már így is csökkenő rajongótáborát, ideje üzleti stratégiát váltani.
Ami a posztjaid és ismerőseid közé áll
Egy átlagos Facebook-felhasználónak több mint 245 ismerőse és száz más típusú kapcsolata van (oldalak, események, csoportok), amelyek több száz posztot produkálnak naponta, és ezeknek csak töredéke jelenik meg a hírfolyamban. A jelenség hátterében az EdgeRank nevű algoritmus áll.
(more…)
