by Pintér Dániel Gergő | 2014. Jan. 14. | facebook, Média 2.0 blog, politika
A választások közeledtével a magyar politikusok és pártok is fokozzák netes aktivitásukat. A miniszterelnök videóüzenetben köszöni meg, hogy több mint kétszázezren követik őt Facebookon. A Jobbik egységes borítóképpel hirdeti az összetartozást, az MSZP az amerikai ellenzéket koppintva „#köszOrbán“-hashtaggel a kormány elleni kritikus véleményeket publikálja, az Együtt 2014 pedig csendesen az élre tör. A választókból rajongók lettek, de valóban politikai csodafegyver a közösségi web?
Január elejétől az interneten is érezhetően erősödik a kampány a tavaszi választások kapcsán. A web2 korszaka egyszerű, gyors és olcsó felületeket kínál a közéleti szereplők számára: a rajongói oldalak, mikroblogok, YouTube-videók presztízst és számszerűsíthető hatalmat biztosítanak a trendekhez lassan alkalmazkodó magyar politikusoknak.
(more…)
by palotas.petra | 2014. Jan. 13. | facebook, Média 2.0 blog, Public_Relations
Manapság már Marika néni közértjének is van Facebook-oldala. A vállalatok tökéletesen tudatában vannak annak, hogy a közösségi médiában való megjelenés már szinte kötelező része PR-tevékenységüknek. Azonban pont amennyire evidens és egyszerű egy ilyen felületen való feltűnés, annyira könnyű is abba belebukni. Egy lájk nem feltétlen egyenlő egy, a márka iránt elköteleződött vevővel.
Tízből kilenc vállalat állítja, hogy 2014-ben élni fog a közösségi média nyújtotta lehetőséggel mint marketingeszközzel. Az eMarketer felmérése szerint ez a 88 százalékos arány a valaha mért legmagasabb, tehát a cégek idén még nagyobb hangsúlyt kívánnak fektetni közösségi média marketingjükre.
(more…)
by varga.csenge | 2014. Jan. 5. | facebook, játék, közösség, lájk, Média 2.0 blog, pszichológia
A Facebookon időről időre végigsöpör valamilyen új őrület: amikor egyre több felhasználó posztol értelmetlen dolgokat, vagy cseréli zsiráfra a profilképét, már nem kérdés, hogy megint elindult valami. A legújabb játék túllőtt a célon: a „Terhes vagyok” és a „Még mindig szeretem az exemet” bejegyzések nem egy családban okoztak botrányt. Miért mennek bele mégis sokan a már első ránézésre is gagyi és értelmetlen játékokba? Kutatások szerint az értelmetlen dolgok Facebook-falra irkálása olyan fontos szociális igényeket elégít ki, amiket a kommunikáció és a szociológia a csoporthoz tartozás és az önreprezentáció szakszavakkal jelöl.
(more…)
by hahner.petra | 2013. Dec. 21. | facebook, függőség, generáció, Média 2.0 blog, óceán, telefon, turista
Még egy lájk mielőtt beérek a munkába, még egy megosztás miközben lemegyek a lépcsőn, és már kész is a baj. Egyszerre nevetséges és elgondolkodtató a pár napja történt eset, amikor egy turista annyira belemerült a Facebookozásba, hogy véletlenül lelépett a mólóról, és belezuhant az óceánba. A fuldokló nő még ekkor is mobilja épségéért aggódott a legjobban. (Más kérdés, hogy az Index egyik munkatársát a céges levelezés böngészése mentette meg.) Tényleg létszükségletté vált, hogy minden helyzetben nálunk legyen a telefon? Sokan élnek abban a tévhitben, hogy megkönnyítik életüket a folyamatos multitaskinggal, pedig csak az emberek két százaléka képes egyszerre több felé figyelni. A többiek valójában semmit sem nyernek vele, sőt, amint azt az óceánba zuhant turista esete mutatja, nagyon is sokat veszíthetnek.
Valószínűleg nem egy emberrel fordult már elő, hogy kis híján életét kockáztatta azért, hogy gyorsan megnézze, hány lájkot kapott a fotója, vagy jött-e választ egy üzenetre: miközben átfutott az úttesten, leszaladt a lépcsőn, vagy észre sem vette, hogy majdnem felkenődött egy oszlopra. Egy pillanatnyi félrenézés elég lehet a végzetes félrelépéshez.
A fuldokló nő a mobilját féltette
Egy turista véletlenül lelépett a mólóról, és vízbe zuhant, amikor hétfőn az ausztráliai Port Phillip-öböl mentén sétálgatott. A nő éppen a Facebookot böngészte, ezért nem nézett a lába elé. Egy szemtanú segítségért kiáltott, a rendőrség pedig azonnal a vízben kapálózó nő segítségére sietett.
A szerencsétlenül járt turistát a mólótól húsz méterre mentették ki a rendőrök. Mint kiderült nem tudott úszni, mégis mobilját féltette: végig felemelve szorította a kezében, hogy óvja a víztől. A nőt azonnal kórházba szállították, ahol kivizsgálták. Valószínűleg a Facebook-függőségen kívül más probléma nincs. A mobiltelefon is szerencsésen megúszta: ma is jól működik.
A rendőrség csak annyit árult el, hogy a turista nő, az illető nemzetiségét viszont nem hajlandók nyilvánosságra hozni. A rendőrparancsnok annyit fűzött az esethez, hogy ha víz közelben mobilozunk, érdemes vigyázni, főleg azoknak, akik nem tudnak úszni.
Mobilfüggő vagy multitasking-generáció?
A Time Magazin 2006-os cikke szerint a legfiatalabb, úgynevezett multitasking generáció nem is tudja, hogy milyen egyetlen dologra figyelni. A született okostelefon- és közösségimédia-függők úgy érzik, hogy lemaradnak, ha egyszerre csak egy dolgot csinálnak. Szüleik és tanáraik közben rosszallóan állapítják meg, hogy ezek a mai gyerekek semmire sem tudnak koncentrálni. Sok fiatal megkérdőjelezi az idősebbek bölcsességét, mondván, hogy mit sem tudnak a mai világról, amit a digitális eszközök uralnak, ebben azonban úgy tűnik, igazuk van.
Kevés ember, mindössze 2 százalék képes arra, hogy egyszerre több felé figyeljen. A maradék 98 százalék még ha azt is hiszi, hogy képes rá, valójában ilyenkor egyik feladatot sem végzi rendesen: mindkettőre próbál figyelni, de egyikre sem sikerül. Nem érdemes tehát multitaskolni, mert többet veszítünk vele, mint amennyit nyerünk. Szélsőséges esetek, mint a mólós baleset, azt bizonyítják, hogy ha nem vigyázunk, életveszélyes helyzetbe is kerülhetünk.
Fotó: 1 2
by Pintér Dániel Gergő | 2013. Oct. 30. | Dawkins, facebook, Flickr, humor, Média 2.0 blog, megosztás, mém, Social_Media, YouTube
Egy vicces kép, egy véletlen nyelvbotlás, egy emblematikus mozdulat, egy emlékezetes produkció, egy kreatív ötlet vagy akár egy groteszk szituáció is világhírnévre tehet szert az internetnek köszönhetően. A közösségi média ontja magából a felhasználók által generált tartalmakat, így gyakorlatilag bármi, bármikor mémmé válhat, ha kollektíven érdekesnek találják a koncepciót. Ironikus önreflexió is ez egyben: az internet tulajdonképpen nem más, mint egy néhol fárasztó, de leginkább informatív és szórakoztató szemétdomb.
Hall of Meme
A napokban egyre több ismerősöm cserélte le a profilképét zsiráfra. Az új őrület alapját még egy 2010-es felhívás adta, amelynek hatására százezrek cserélték le avatárjukat kedvenc mesehősük képére. A most beindított, mémként terjedő üzenet kicsit más, ugyanis feladványt is tartalmaz: aki jól válaszol egy adott kérdésre – a szöveget kiírónak, privát üzenetben –, az megtarthatja profilképét, míg aki rosszul, annak egy zsiráfos képre kell cserélnie három napra.
Virtuális lavina
Az embertől emberig divatszerűen terjedő kontent Richard Dawkins 1976-ban publikált, Önző gén című könyvéig vezethető vissza, és eredetileg utánzást jelentett. Az ismert evolúciókutató miközben kiterjesztette a törzsfejlődés tudományos leírását az emberi gondolkodásra, megteremtette a memetika napjainkban is alakuló tudományágát. Dawkins elmélete szerint a tudat az agyban található, folyamatosan cserélődő mémek sokasága, melyek kulturális információs egységekként értelmezhetőek, amik folyamatosan igyekeznek reprodukálni és továbbörökíteni magukat a gének mintájára. Bár az elméletet azóta is rengetegen vitatják, hatása a kommunikációs technológiák fejlődésével virtuális lavinát indított el.
Facebookon az ismertségbe
Ha végigtekintünk a mémek evolúcióján, jól látszik, hogy a vírusszerű terjedés nem feltétlen tesz jót a műfaj kreativitáson, és humoron nyugvó alapjainak. Egyre nő az amatőr próbálkozások száma: míg a 2000-es évek elején aránylag kevés hiperhivatkozás vagy digitális fájl működött mémként, ma már a Flickrnek, YouTube-nak vagy Facebooknak köszönhetően futószalagon gyártják az unatkozó geekek a fárasztóbbnál fárasztóbb tartalmakat.
Kezdetben a társadalmi problémákra adott karikaturista válaszreakciók, intelligens üzeneteket jellemezték a netes mémeket, napjainkban azonban sok az ötlettelen, redundáns tartalom. Bár a kivitelezés minősége határozottan javul, sok videónak az égvilágon semmi értelme nincs, és pont ennek köszönheti a sikerét: remek mulatság az ismerőseinkkel megosztani, és figyelni, ahogy nem értik, mi a pláne egy-egy tartalomban.
Véletlen hírnév
A netes mém lényege a kapcsolatépítés és véleményütköztetés. A felhasználási lehetőségek köre gyakorlatilag végtelen: éppen úgy állhat egy vicces szólásból, mint egy módosított képből, egy videoklipből vagy animációból, de akár egy meglepő hírből is. Legfőbb tulajdonsága, hogy folyamatosan változik: a rá irányuló kommentár rendre aktualizálja a tartalmat és újraírja az üzenetet. A legsikeresebb mémek a városi legendák, az alaptalan önpromóciók, multinacionális marketing-kampányok, emlékezetes hoaxok és perszonalizált cselekvések sorából kerülnek ki, hogy bizonyítsák: az online underground mára a népművészet új műfajává nőtte ki magát! A Grumpy cat, a Balatonba borult Hummer, Tibi Atya, Gordon Ramsay, a Harlem Shake, Szalacsi Sándor, a Hitler életét feldolgozó Bukás és még számos példa mutatja: az önmagunk szórakoztatására gyártott ingyenes tartalom hihetetlenül addiktív, s népszerűségét íratlan szabályok határozzák meg.
Kreativitás mindenek felett
Egy-egy lélegzetelállító vagy éppen kínos produkció, a hollywoodi celebek bugyuta húzásai, néhány fülbemászó dallam, de a politika is villámgyors eszközzé válhat a világ történéseire reagálni vágyó fotelforradalmár kezében. Az online mém az új pesti vicc: az eredeti forrás ritkán érdekel bárkit is, ha a kreativitás kellő mennyiségű szabadidővel és inspiráló környezettel találkozik egy adott szubkultúrában. Tizenöt éve még a Rádiókabaréban, Hofi Géza jelenetein vagy az Uborkán röhögtünk, ma pedig elég csak felugrani valamelyik memegeneratorra, és megszerkeszteni egy vicces variációt a napi aktuális témára.
by Pintér Dániel Gergő | 2013. Oct. 2. | facebook, imázs, márka, marketing, Média 2.0 blog, reklám, technológiai_determinizmus
Elképzelem, ahogy pubertáskori hormonokból, némi Instagram-olajból, pár leheletnyi szmájliból, két csepp függőségből, hat csetlevélből elkészül a 21. század legnagyobb biznisze, a Facebook-kölni. A Jersey Shore 19. szériájának második helyezettje dobja majd piacra, aki a pletykamagazinok szerint rehabilitációs költségeit akarja visszakeresni a parfümön. A terméket online is meg lehet majd rendelni, de a személyes átvétel mellé választható ajándék is jár: twitteres kondom vagy Angry Birds-ös Biblia. A plázák előtt kígyózó sorok melírozott hajú cicababákból és önértékelési problémákkal küzdő tesztoszteron huszárokból állnak majd, akik a lelküket is eladnák, hogy trendivé váljanak. Beköszöntött a márkák szép új világa: bemutatjuk a Facebook-fagyit.
Végy egy adag mezei vaníliafagylaltot, öntsd le kék sziruppal, tűzz a kupac tetejébe egy közismert logót és máris kész a nyár legnagyobb slágere: a Facebook-fagyi! A fiatalok piaca kézenfekvő identitást kínál a hagyományos termékeket kínáló cégek számára, akiknek a siker érdekében nincs más dolguk, mint reprodukálni azt az attitűdöt, melyet a tizen- és huszonévesek naponta fogyasztanak. Ezt tette egy horvát cukrász a Murter szigetén található Tisnóban: lánya közösségi média aktivitását látva elhatározta, hogy elkészíti a Facebook-ízű fagyit. A különleges nevű hűsítőt gombóconként egy euróért árulják és annak ellenére, hogy íze egyáltalán nem különleges, a Croatia Week szerint rögtön sláger lett az Adria több szakaszán is. Admir Adili természetesen nem kapott engedélyt Zuckerberg úrtól, mégsem aggódik a Facebook nevének és logójának felhasználása miatt. Ez a posztapokaliptikus agymosás jól mutatja: a cégvezetők küldetése egyre inkább az, hogy vállalatukat tetőtől talpig trendivé alakítsák. Munkájuk lényege elsősorban nem a termelés, hanem a marketing: az ifjúsági kultúra homogenizálásával konkrét fogyasztási sémákat tolnak a helyüket kereső, mindenre fogékony Z-generáció arcába.
Természetesen nem ez az egyetlen példa arra, hogy a tizenéves klónok önként alakulnak a média sugallta formára. A legnagyobb közösségi oldal az év elején ugyanis fogta magát és megalkotta a “Közösségi pillangókék” színű körömlakkot, amit a Facebook iroda hivatalos ajándékboltjában lehet megvásárolni 4.95 dolláros (~1100 forintos) áron.
Hogy jutottunk ide?
Már az 1930-as évek óta tudjuk: a sikeres cégnek elsősorban márkát, és nem terméket kell gyártania. Az akkoriban megjelenő új amerikai vállalati formák azt vallották, hogy a termelés pusztán működésük velejárója, a kereskedelmi liberalizációnak és a munkajogi reformnak köszönhetően ők már alvállalkozókkal gyártatták termékeiket. A gépek korában elengedhetetlenné vált az egymással versenyző márkák kialakítása, a tömeggyártás egyformaságában az imázson alapuló különbözőséget a termékkel együtt kellett létrehozni.
Elkezdett háttérbe szorulni a befogadó kultúra, a multik által mesterségesen létrehozott társadalmi élmény került a helyébe. A korabeli merev, áltudományos nyelvet használó, a konkurenciát véletlenül sem említő, kijelentő mondatokra építő hirdetéseket felváltották a lelket és érzelmeinket célzó, interaktív üzenetek. Az 1950-es években egyre inkább világossá vált, hogy a márka nem pusztán kabala vagy divatos szólás, a cég egészének lehetett identitása, mely pénzben mérhető piaci többletértéket jelent. Már nem termékismertetésre szolgált, hanem imázsépítésre, egy életérzés terjesztésére.1988-ban a Philip Morris hatszoros áron vette meg a Kraftot: ez volt az első eset, amikor óriási pénzértéket tulajdonítottak egy addig absztrakt és mérhetetlen fogalomnak: a márkanévnek. A reklámügynökségek ettől kezdve hivatkozhattak arra, hogy a reklámköltség nem pusztán eladási stratégia, hanem kőkemény vagyoni beruházás, amire minél többet költ egy cég, annál nagyobb lesz az értéke.
Nincs választás
Drámai átszerveződésen ment át a kereskedelem az elmúlt tíz év során: a globális gazdaság felkarolta az identitáspolitikát, mely nem törekszik a sokszínűségre, ellenségnek tekinti a nemzeti szokásokat, a szubkultúrákat és a jellegzetes regionális ízeket. A kereskedelem igen egyenlőtlen játéktérré vált: a világmárkák segítségével egyre kevesebb érdekcsoport birtokol egyre nagyobb területet.
A rengeteg termék ellenére a fogyasztók igazi választási lehetőségei radikálisan szűkülnek, a vállalatok totális hatásra törekszenek, s betörnek életünk minden területére. A szélsőségekig vitt szinergiáknak köszönhetően monopóliumok jönnek létre, melyek segítik a teljes márkaélmény átélését akár akarjuk, akár nem. Azonosságtudatunk romlik, ízlésünk egyre kommerszebb, gondolkodásunk egyre sematikusabb lesz. Amikor a kereskedelmi láncok és a technológia a mostanihoz hasonlóan uralják a piacot, akkor döntéseik mindenféleképpen a polgári szabadságjog és közélet kérdéseit feszegetik.
