A Dubai Ogilvy nagy port kavart sajtóhirdetése görbe tükröt tart a világnak: a nők ellentmondásos helyzetére, az egyenjogúság sürgető kérdéseire hívja fel a figyelmet. A készítők a Google segítségével kendőzetlenül mutatják be azokat a szexista sztereotípiákat, amelyek meghatározzák a nemek szerepét és korlátait a társadalomban.
Ha a Google keresőmezőjébe elkezdünk begépelni valamit, a professzionális szűrőkkel dolgozó algoritmus a korábban indexelt honlapok alapján megpróbálja kitalálni, mire akarunk rákeresni, és a mások által használt leggyakoribb kifejezéseket is automatikusan felkínálja nekünk. Így nemcsak az derül ki, hogy melyek a legtöbbet látogatott webhelyek, hanem az is, hogy az adott szavakat milyen más kifejezésekkel kapcsolják össze a legtöbben. Az ENSZ nőügyi szervezetének megrendelésére készült reklám is ezt a mechanizmust használja ki, hogy a gyengébbik nemet ért megaláztatások ellen demosntráljon.
A készítők a Google keresések eredményeit adták a hirdetéseken szereplő nők szájába, ezzel tiltakoznak az ellen, hogy sok férfi még most is fakanállal, a tűzhely mellett képzeli el a nőket. A plakátok egyaránt kitérnek a hagyományos nemi szerepeket gúzsba kötő rendeletekre, a felelős politikai döntéshozatal és a szexuális kiszolgáltatottság kérdéseire, de a karrierista életpálya elfogadottságának alacsony mértékére is. Az elgondolkodtató és szuggesztív sajtóanyag sikerrel mutatja be, hogy a tolerancia problémájának már a szociológiai definiálása is mennyi ellentétet szül, és segít teljes összefüggés-rendszerében gondolkozni az emberi jogokról.
Blogunk üdvözli az Ogilvy nemzetközi párbeszédre szólító felhívását, és támogatja a lealacsonyító médiaábrázolások és a nemi kirekesztés ellen irányuló tudatosságnövelést.
Az utóbbi években a mobiltelefonok szerepet játszottak diktatúrák megdöntésében, és tüntetések szervezésében: a kommunikációs technológiák pozitív politikai hatása kedvelt kutatási téma, amerikai kutatók májusi tanulmánya szerint azonban Afrikában a bővülő mobillefedettség növeli az erőszakos konfliktusok kialakulásának a valószínűségét. Közkeletű vélekedés, hogy az internet világszerte elterjeszti a demokráciát, a modern eszközöket azonban zsarnok uralkodók is felhasználhatják saját céljaikra, ahogy az iráni vezetők tették a tüntetők beazonosításához 2009-ben. A Google és a Twitter bizonyos szempontból a szovjet blokk szamizdat kiadványaihoz hasonló szerepet töltenek be a diktatórikus országokban, azonban nem szabad vakon bízni ezek felszabadító erejében, mert önmagukban kevesek egy politikai rendszer megdöntéséhez
A terjedő mobilhasználat politikai előnyeit több országban ismerik: diktatúrákat ingatott meg Egyiptomban és Tunéziában, tüntetéseket és mozgalmakat robbantott ki a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Egy nemzetközi kutatás szerint a mobilhasználat Mozambikban növelte a politikai aktivitást és a választók tájékozottságát, Namibiában pedig a kormány elszámoltathatóságának a növekedésével és a korrupció csökkenésével hozták összefüggésbe. Rengeteg tanulmány jelenik meg a fejlődő országokban bekövetkezett technológiai robbanásról, és annak pozitív politikai hatásairól, míg az esetleges negatív következményeknek egyelőre kevés figyelem jutott.
A mobilok miatt több a politikai erőszak Afrikában
Egy American Political Science Review-ban megjelent tanulmányban összevetették a GSM Association nevű szolgáltatótól bekért lefedettségi adatokat az erőszakos cselekedetekről szóló, 1989 és 2010 közötti információkkal. A kutatók szerint Afrikában a bővülő mobillefedettség jelentősen növelte az erőszakos konfliktusok kialakulásának a valószínűségét.
A szerzők nem állítják, hogy a mobilhasználat terjedésének kizárólag negatív hatásai vannak a kontinensen, az erőszak növekedését viszont egyértelműen a mobiltechnológia térnyerése okozta, még akkor is, ha lehet, hogy csak rövidtávú technológiai sokkról van szó. Hosszabb távon elképzelhető, hogy a kommunikációs hálózatok bővülésének egyik politikai következménye az agresszív cselekedeteket kiváltó konfliktusforrások megszűnése lesz. Perskalla és Hollenbach szerint a mobiltelefonos kommunikáció és a politikai konfliktusok jellege közti összefüggések feltárásához további kutatásokra van szükség, mivel eddig ellentmondásos eredmények születtek. Egy tavalyi amerikai kutatás szerint Irakban a mobilok térnyerése visszaszorította az erőszakos felkeléseket.
A demokráciát nem lehet a netről letölteni
A kommunikációs eszközök politikai hatásairól szóló párbeszédeket számtalan utópisztikus elképzelés uralja. Az egyik ilyen közkeletű vélekedés szerint az internet elterjedése nagyban elősegíti a diktatúrák megdöntését. Emellett szól, hogy a kommunista országok vezetői a fennálló politikai rend védelme érdekébenblokkolnak bizonyos webes szolgáltatásokat és tartalmakat. Nemrég írtunk a Törökországban dúló Twitter-háborúról, ahol az események alakulásában fontos szerepe volt a közösségi médiának, amit az ország miniszterelnöke a társadalmat fenyegető legrosszabb átoknak nevezett. Bár a hálózat többször összeomlott, a rezsim végig tagadta, hogy szándékos blokkolás állna a háttérben.
Statisztikai bizonyítékok is alátámasztják, hogy inkább hozzáférhető az internet egy országban, annál demokratikusabb viszonyok uralkodnak. Azonban nem arról van szó, hogy csak úgy letölthetjük a netről a demokráciát: nem az internethasználat teszi lehetővé a demokrácia kialakulását, hanem pont fordítva, a demokratikus rendszerekben kevésbé jellemző az internetcenzúra.
A Facebookon azonosították be a mozgalom résztvevőit
Evgeny Morozov orosz író és kutató a The Net Delusion című könyvében az információs technológiák világmegváltó – de legalábbis politikai rendszereket megdöntő − képességére vonatkozó elképzeléseket, az úgynevezett cyberutópiákat kritizálja. Morozov a 2009-es iráni elökválasztást követő események példáján mutatja be, hogy a technológia kétélű fegyver: a 2009 júniusi választáson a hivatalban lévő Mahmud Ahmadinezsád győzött, akit ellenfelei csalással vádoltak, és az eredmény megsemmisítését kérték. Miután erre nem került sor, tiltakozás kezdődött az ellenzéki Zöld Mozgalom vezetésével. A tüntetéseket gyakorlatilag élőben lehetett követni a Facebookon és a Twitteren. Lényegében ez volt az első Twitter-forradalom.
Irán komoly politikai válságot élt meg ebben az időszakban, a nyugati média az első napokban viszont a konfliktus helyett arra koncentrált, hogy a Twitter végre a Közel-Keletre is elszállítja a demokráciát. Örömmel hirdették, hogy a Twitter nemcsak a reggeli menü megosztására alkalmas: sorra jelentek meg a Twitter-forradalmat éljenző hírek, cikkek és blogbejegyzések. Nagy port kavart a Bush-kormány egykori biztonsági szaktanácsadójának, Mark Pfeifle-nek a javaslata, hogy jutalmazzák Nobel-békedíjjal a Twitter alapítóit a szolgáltatás iráni válság során játszott szerepéért.
Pedig nemcsak a tüntetők vették hasznát a közösségi médiának: az iráni vezetők Facebook-profil alapján azonosították be a az ellenzéki mozgalmak résztvevőit, majd fenyegető és zsaroló emaileket írtak, így próbálták őket a tüntetés befejezésére kényszeríteni. A mozgalmat végül leverték, számos résztvevőt kivégeztek. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az elnyomás és az igazságtalanság ellen harcolók mellett hekkerek, diktátorok, terrorszervezetek, kémszervezetek vagy a titkosszolgálat is gyakran nyúlnak ezekhez az eszközökhöz.
Csak illúzió a Twitter-forradalom
Felfedezhető némi párhuzam a Twitter, a Facebook és a Google diktatórikus rendszerekben játszott szerepe és a szovjet blokkban fogható nyugati rádióállomások, valamint a szamizdatkiadványok funkciója között, amik fontos szerepet játszottak az ellenzéki gondolkodás kialakulásában. Azt viszont erős túlzás lenne feltételezni, hogy ezek nélkül a vasfüggöny a mai napig létezne, hiszen a nyugati ideológia részben azért tudott begyűrűzni a kommunista országokba, mert már omladozóban volt a rendszer. A bukás egy hosszabb folyamat része volt, amiben a kommunikációs technológia hozzájárulása csak egy a számos tényező közül. A technológiai eszközök önmagukban nem jótékonyak vagy károsak, nem szüntetnek meg vagy idéznek elő politikai konfliktusokat, hatásuk pedig nagyban függ attól, hogy kik, milyen céllal és milyen társadalmi és politikai környezetben használják őket.
Nyolcezer szerencsés kiválasztott kezdhette meg néhány napja a Google új fejlesztésének tesztelését. A Glass Explorer-projekt célja a felhasználók bevonása az új technológia jövőjének a formálásába. Bár még nem tudni, hogy számíthatunk-e az eszköz széleskörű elterjedésére, hatásairól egyre több vita folyik. De mit várhat a kommunkációs szakma a Google Glasstól? Csak a lesifotósok profitálnak belőle, vagy az egész szakmát forradalmasíthatja?
A Google Glass fejlesztői és támogatói szerint a jelenleg használt eszközeink hatalmas hátránya, hogy mindig elő kell őket venni, feléjük kell fordulni, teljesen kizárva a külvilágot. Mi lenne alkalmasabb a probléma megoldására, mint egy szemüvegbe épített kijelzővel ellátott készülék, ami bír az androidos telefon minden képességével? A speciális szemüveg viselésével kamerázhatunk akár ejtőernyőzés közben, hullámvasúton vagy saját táncelőadásunk alatt is – derül ki a hivatalos promóvideóból. A kommunikációs szakemberek természetesen máshogy is kihasználhatják a Glasst.
Az elmúlt évek technológiai forradalma az újságírásra is hatással volt: megváltoztatta az újságírók adatgyűjtési lehetőségeit, a létrehozott tartalmakat, és a sajtóipari szereplők közti viszonyokat. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadásról még kizárólag a hivatalos médiumok tudósítottak, mivel az egész világ érdeklődésére számot tartó eseményről volt szó, hatalmas teher hárult rájuk. Ekkor még kevés amatőr felvétel készült, ezek közül pedig csak néhány került fel az internetre, azok is jóval a történtek után.
Majdnem nyolc évvel később, az Ausztráliában pusztító bozóttűz idején már egészen más volt a helyzet. A bozóttűz híre több médiumon keresztül terjedt: a közösségi oldalakon a tűz kiütése után néhány perccel megjelentek az erről szóló bejegyzések, így a nyomtatott médiumok munkáját is több információforrás segítette – írta az Australian néhány évvel ezelőtt. A civil újságírás a közhiedelemmel ellentétben nem esküdt ellensége a hivatásos újságírásnak, hanem kiegészítő szerepet tölt be mellette.
A jegyzetfüzet már a múlté
A tollal, jegyzetfüzettel és diktafonnal mászkáló újságíró már a múlté. Olyannyira, hogy többek szerint manapság az okostelefon az újságírók legfontosabb eszköze: amellett, hogy egyszerre tölti be a fényképezőgép, a kamera, a mikrofon, az írógép funkcióját, dokumentumok létrehozása mellett ezek rendszerezésére, szerkesztésére és közzétételére is alkalmas. Ennél többre valóban nincs szüksége egy újságírónak. Hozhat-e ehhez képest bármi újat a Google Glass?
A Glasst eddig a személyiségi jogok veszélyeztetése miatt érte a legtöbb kritika. A tény, hogy a szemüveget viselve bárkiről észrevétlenül rögzíthetünk adatokat ez esetben kifejezetten előnyös. A paparazzi fotók készítése például könnyebb lesz, mint eddig bármikor. A diszkrét kamerázás lehetősége pedig az oknyomozó újságírók számára jelent majd előnyt. A hangvezérelt szemüveggel olyan szituációkban is lehet adatokat rögzíteni, amikor ez kézi vezérléssel nem lenne lehetséges. A Google Glass használatával a videós újságírás elterjedtebbé válna és tovább fokozódna a civil újságírás térnyerése.
Reklámok, szem előtt
A marketingszakértők is nagy reményeket fűznek a Google Glasshoz, bár a cég többször is kijelentette, hogy nem lesznek reklámok a szemüvegen. Pedig a kiterjesztett hirdetőtáblákkal (augmented billboards) egészen elképesztő hirdetésekkel találkozhatnánk a Google Glasson keresztül. Képzeljük csak el, hogy az utcán sétálgatva a hirdetésmegjelenítési mód bekapcsolása után beúsznak a szemünk elé az éttermek napi ajánlatai vagy az üzletek akciós termékei. Ráadásul a szemüvegben tárolt adatok – például a böngészésről és egyéb tevékenységekről – célzott marketinget is lehetővé tennének.
A Google Glass előreláthatóan az okostelefonok által megindított tendenciákat erősíti, ezenfelül a videóbejegyzésekben és a kiterjesztett valóságban rejlő lehetőségek alaposabb kiaknázása várható. Persze ehhez a Glassnak meg kell birkóznia a személyiségi jogokat, valamint a szemre és az agyra gyakorolt káros hatásokat érintő kritikákkal is.
