Az okostelefonokon az automatikus javítás funkció célja eredetileg az, hogy megkönnyítse a szövegírást, de szinte mindenkinek okozott már kínos pillanatokat. Így járt a világhírű brit modell, Naomi Campbell is, aki gratulálni szeretett volna a 17 éves Nobel-békedíjas Malala Yousafzai-nak, de a “Malala” helyett véletlenül “Malária” került az üzenetbe. Hát, ez elég kellemetlen helyzet…
Beszédképtelen politikusok, félreszervezett demonstrációk, nevetséges kommunikációs stábok. Most, hogy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek versenye a hétvégén célegyenesbe ér, úgy gondoltuk, hogy itt az ideje összeszedni a kampány legszánalmasabb legemlékezetesebb pillanatait. Hintázó Bokros Lajos, csöpögő Falus Ferenc, dadogó Spiesz András. (Figyelem, a bejegyzést csak erős idegzetű olvasóinknak ajánljuk!)
Megnyugtató a tudat, hogy nincs még egy olyan kicsi ország, ahol ennyi magasan képzett, kompetens szakpolitikus indul csatába, ha a lakosság érdekeiről és az élhető városi környezetről van szó. Ráadásul aki követte az elmúlt pár hét médiatermését, az napnál is világosabban látja, hogy a magyar nép fiainak nemcsak az esze és a szíve, de a humorérzéke is helyén van. Kár köntörfalazni: közéleti szereplőink elhivatottsága és rekeszizmainkat sem kímélő felkészültsége a hétvégi eredményektől teljesen függetlenül nyertesekké változtat mindannyiunkat.
Sok ember talán nem is gondolná, hogy milyen gyakran hall vagy olvas olyan híreket a médiában, amelyeknek semmi közük a valósághoz. Sokszor vesznek át a nagyobb híroldalak a közösségi oldalakról híreket, a gond az, hogy azt nem igazán ellenőrzik. Nagyon nehéz megfékezni a szóbeszédeket, de most egy új oldal végre elkezdte lekövetni ezeket.
Emlékeztek még arra a játékra, amikor sorba kellett állni és egymás fülébe súgni egy történetet, majd végül az utolsó ember hangosan elmondta, hogy mi maradt a sztoriból? (Sokszor nem is hasonlított az eredetire.) Na, pontosan erre hasonlít a pletyka keletkezése is. Pletykák mindig is voltak, de az internet nagyon felgyorsította ezeknek a terjedését.
A reklámok elcsalása nem új dolog, becslések szerint már eddig is minden online marketingre költött dollárnak nagyjából a felét vitték el a különféle csalási mechanizmusok, amelyek erre a szegmensre épültek rá. A Techrunch összefoglalója szerint azonban idén minden eddiginél nagyobb figyelmet kap a téma, részben éppen azért, mert folyamatosan növekvő jelenségről van szó, és egyre többféle módszer jelenik meg.
Ha Lázár János letelefonál az Origónak, hogy srácok, ezt azért nem kéne, kis túlzással feláll a fél szerkesztőség, sőt még egy kisebb (bár nem elég nagy) tüntetés is kerekedik belőle. Azonban történik-e valami akkor, amikor a egy lap felsővezetése tiltja le az újságírót a sztoriról, mert az partnereinek kínos ügyekről készített cikket? Rosszabb-e egyik, mint a másik? Ugyanolyan fontos-e a különböző gazdasági szereplők disznóságait felderíteni, mint a politikusokét?
Az történt, hogy a Vice egyik külsős munkatársa írt egy cikket a legnagyobb amerikaifutball-szövetség körüli botrányokról, és bojkottra szólította fel a nézőket.
„Football, and the NFL in particular, is not some wholesome all-American pastime. It’s fucking despicable—and if you love America, you’ll stop watching it.”
Azaz: a[z amerikai] foci, az NFL nem egészséges összamerikai időtöltés. Kibaszott megvetendő. Ha szereted Amerikát, ne nézd.
Magyarországon jelenleg nagyon kevés felülete van a válságkommunikációs szakmának: a Bőhm Kornél nevéhez köthető Spindoc Kommunikációs Hálózat mellett egyedülálló kezdeményezés a tegnapi KrikoMMeetup-sorozat, melynek legújabb állomásán a pletyka volt a téma.
A pletykálás negyvenezer éves múltra tekint vissza: az agykéreg megvastagodása után az ember képessé vált egyre több mindenre emlékezni, egyre több információt kötni a közösség egyes tagjaihoz. Ma már a pletyka ugyanúgy része a beszélgetésnek az ausztráliai bennszülötteknél, mint az amerikai üzletembereknél. Sőt, a becslések szerint a kommunikációnk 60%-át ez teszi ki.