A blogger csak jól mutat a statisztikában

Szerdán „A blog, mint üzlet” című szakmai kerekasztal-beszélgetésen jártunk (a címet sajnos nem sikerült helyesen leírni). A kanapén Csalár Bence sikeres blogger” (idézet a sajtóközleményből), Halaska Gábor a Figyelő újságírója, az lnsider blog szerzője, Halász Ambrus a Flow pr kreatív igazgatója, illetve Rédei Daniella, a Café pr ügyfélkapcsolati igazgatója foglalt helyet. A beszélgetés moderátora Rétfalvi Flóra volt. A beszégletés a blogok helyett inkább a publikáló emberek (legyen az újságíró vagy blogger) és a pr-osok közötti ellentét irányába ment el. El kell adni a lelked, hogy megélj?

Mivel lehet kiemelkedni?

Az első kérdés persze az volt, hogy mitől sikeres egy blogger, itt mindjárt ki is derült, hogy a blog (ma?) nem üzlet: Csalár azért csinálja, mert élvezi, számára nem elsődleges, hogy meg tudjon élni belőle”. Szerinte ma már mindenki azért blogol, mert azt látja, hogy a másik sikeres. Sikeresnek lenni pedig akkor lehet, ha piaci rést talál, hiánycikket tud eladni, ami nála a véleményformáló divatblogolást jelenti. Az az egész beszélgetésből nem derült ki, hogy ki számít sikeresnek pr-szemszögből.

Halász szerint a pr-ügynökségekre is ráhúzható a blogos párhuzam, kiemelkedni többletszolgáltatásokkal lehet: A hagyományos pr önmagában halott, felkészítőanyagok, sajtóközlemények írása nem elég”, hiszen a nagyvállalatok ezt házon belül is meg tudják oldani. Mi felismertük, hogy  a kényelmi szempontok relevánsak: egy helyről nagyon sok szolgáltatást meg tud kapni az ügyfél: a közösségi médiától az alvállalkozók rugdosásáig”.

A Flow pr kreatív igazgatója szerint sok ügynökég elfelejti, hogy jó sajtókapcsolatokat várnak tőlük, meg azt, hogy lehetetlen témákat is el tudjanak adni. A kommunikációs szakma ráadásul percről percre változik, a Facebook-ismerete, a mobilalkalmazások fejlesztésének irányítása ma már alapkövetelmény.

Nem értett egyet Rédei Daniella a Cafe pr-tól:  Az, hogy mindent kell csinálni, devalválja is az ügynökséget”. Szerinte a pr egy emberszakma, az ügynökségek közötti különbség abból adódik, hogy tudnak-e szerezni olyan embereket, akik valamilyen pluszt tudnak hozzáadni.

Ősi ellentét

A hasonlóságok után Halaska Gábor arról beszélt, hogy a pr és a blog ősellenség:a pr-os terméket adna el, “a blog szabadon szárnyalna”. Ez persze régi téma, pr-os és újságíró között is értelmezhetjük, ami nem túl meglepő, hiszen eleve nehéz azt is definiálni, mi a különbség a blogger és az újságíró között.

Halaska szerint a blog szubjektív, az újságírók a véleményüket viszont csak bizonyos műfajokban írják le. Halász szerint minden blogbejegyzés olyan, mint egy véleménycikk, míg az újságírásnak legalábbis objektívnak kellene lennie, de az újságírók közül nem mindenki felel meg ennek. Csalár szerint viszont nincsenek szubjektív magyar divatblogok, nemhogy véleményt nem formálnak, de egy sajtóközleményt sem írnak át.

Rédei szerint ideje, hogy az újságíró is megértse, hogy működik a pr, mivel 2008 óta hatalmas pénz eltűnt a médiapiacról, és az újságírónak szükségük van a pr-osokra. Korábban megtehették az újságírók, hogy nem foglalkoznak a kereskedelmi érdekekkel, ma már ezt nem tehetik meg” ‾ állítja a Café pr ügyfélkapcsolati igazgatója. Az egyetlen jelen lévő blogger erre csak annyit reagált, hogy sosem rak ki sajtóközleményt. Azt viszont a jelenlévők elismerték, hogy vannak olyan olyan szokások, amiknek ki kell halniuk: például az újságírók hívogatása, hogy megkapták-e a sajtóközleményt.

Mire mész egy bloggal?

Viszont még mindig jó gyakorlatnak tűnik, hogy termékmintákat küldenek az újságíróknak, és ma már a bloggereknek is. “ Valaki azzal is beéri, hogy termékmintákat kap, van aki szeretné, ha legalább elutaztatnák valahova” – tudtuk meg Halásztól. De ez is csak tematikus blogoknál, bizonyos iparágakban. A másik lehetséges út, hogy a jó bloggereket felfedezik az újságok, és újságíró lesz belőlük, akkor pedig jól jön a kapcsolat a pr-osnak.

Körülbelül ennyi az, amit a jó blogok el tudnak érni pr-os nézőpontból. Az ügyfelek többsége még mindig nem tudja értelmezni a blogokat, ha pedig tisztán látogatottságot néznek, nem hoznak eleget. “Jól mutat az elemzésekben, ha 32 helyett 33 fő volt ott, mert egy blogger is becsusszant” – foglalata össze a lényeget Halász.

Ki tud megélni a blogolásból?

A beszélgetésen nem született egyértelmű válasz arra, mi lesz a pr és a blog közös jövője. Halaska gyorsan rövidre zárta a kérdést: megkérte a hallgatóságot, hogy tegye fel a kezét, aki meg tud élni a blogolásból. Nem volt ilyen résztvevő, a válasz egyértelmű: a blog ma nem üzlet. Halaska szerint ráadásul alapvető problémák vannak a pr-osok hozzálláásával: ha így folytatják, a pr-os egyre inkább versenytársa lesz az újságírónak.

Rédei szerint nem az üzlet a lényeg, hanem hogy az újságíró nyitott  legyen arra, amit a pr-osok csinálnak:: a pr-osnak nem az a feladata, hogy terméket adjon el, hanem egyfajta támogató, hosszútávú, bizalomébresztő funkciónak érdemes tekinteni ami csinálnak.

Rédei elmondta, hogy sokszor van olyan ügyfél, ahol nagyon figyelik, pontosan hol költenek reklámra, a pr-ügynökség pedig tud ebben segíteni: „meg is erősítjük az ügyfélnél, hogy érdemes ott költeni”. Cserébe Rédei elvárja, hogy ha évente egyszer beajánlanak egy interjút például az ügyvezetővel, ne legyen kérdés, hogy elvállalják.

computer_dollar_key_1.jpg

Elég ebből!

És akkor jöjjön az a része, ami megkülönbözteti a bloggert az újságírótól: az egész hozzáállást egyszerűen nem tudom szó nélkül hagyni, a beszámoló után helye van a véleményemnek is. Ott is elmondtam, jöjjön még egyszer: az újságírónak nem lételeme a pr-os. A jó kapcsolat mindenkinek érdeke, de az, hogy csak azért elvállaljunk egy interjút, mert hirdetett nálunk az ő ügyfelük, elképesztő elvárás, a tartalom és a reklám szétválasztásának tökéletes megsértése. Ez már egyáltalán nem azt jelenti, hogy témát ajánlanak, hiába fogalmaznak így. Azt, amit hirdetőként kapniuk kell, megkapják: elérést. A tartalomba a pr-osnak nem lehet beleszólása, nem mondhatja meg, hogy kivel csináljak interjút. A hirdető megkapta, ami a pénzéért jár: megjelenést. A többihez köze nem lehet.

A másik. A pr-osok mindig elmondják, hogy innovatívnak kell lenni, hogy az újságírókat jogosan idegesíti, ha szerencsétlen gyakornokok egymás után többször hívják fel őket, hogy megkaptak-e egy sajtóközleményt. Aztán mit látunk? Azt, hogy nem változik semmi. Évek óta így megy, pedig a hagyományos pr halott. Ezt az egészet már csak a rossz beidegződések viszik előre. Tegye fel a kezét, aki valaha kirakott mégis egy sajtóközleményt, amit egyébként érdektelennek talált, mert felhívták!

Újságíróként mondom, ha nem újul meg a pr, tényleg kihal: a közösségi média korában főleg nincs szükségünk arra, hogy ők hozzanak nekünk sztorit: sok mindent megtalálunk, ez a dolgunk. Ráadásul egy kezemen meg tudom számolni, hány olvasónak is érdekes interjút készíthettem el a segítségükkel, az erőszak pedig nem segít. Nem azért nem csinálok meg egy interjút, mert bunkó vagyok, hanem mert az olvasóimat nem érdekli. Nem véletlenül nem érnek el ezzel a hozzáállással komolyabb lapokat. Van akinek van fontosabb utaztatásnál, meg termékmintánál. Remélem, ők vannak többen.

Fotó

Újra nőtt a kommunikáció szakra jelentkezők száma

Nemrég az Oktatási Hivatal nyilvánosságra hozta, hogy idén mennyien jelentkeztek a felsőoktatásba. A 2014 szeptemberében induló képzésekre több mint 106 ezren jelentkeztek, 97 százalékuk elektronikus formában. Legtöbben, 70 ezren első helyen alapképzést jelöltek meg, 21 ezren mesterképzést, 9763-an osztatlan képzést (pl. orvos, jogász, állatorvos, erdőmérnök), felsőoktatási szakképzésre első helyen pedig 4971-en jelentkeztek.

A legnépszerűbb 15 szak az első helyen jelentkezők száma alapján 2014-ben:

Képzés Első helyes jelentkezés
1. gazdálkodási és menedzsment 3 422
2. gépészmérnöki 2 984
3. jogász 2 831
4. mérnökinformatikus 2 754
5. óvodapedagógus 2 732
6. turizmus-vendéglátás 2 665
7. pszichológia 2 639
8. általános orvos 2 235
9. kereskedelem és marketing 1 991
10. pénzügy és számvitel 1 923
11. villamosmérnöki 1 765
12. gyógypedagógia 1 700
13. programtervező informatikus 1 526
14. gazdaságinformatikus 1 521
15. tanító 1 412

 

Erre a listára idén a kommunikáció- és médiatudomány alapszak a tavalyihoz hasonlóan nem fért fel, annak ellenére, hogy korábban évekig biztos szereplő volt. Az Oktatási Hivatal adatai szerint azonban még mindig több ezren választják: 2014-ben összesen 1982-en jelentkeztek az alapszakra, ebből 841-en első helyen (ez több mint ötven százalékos különbség).

Mesterképzésre összesen 686-an, első helyen 450-en jelentkeztek. A két képzési szintet összesen 2668-en jelölték meg.

Direkt nyomják el

Tavaly januárban az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája központi ponthatár meghatározásában állapodott meg: azok közül, akik az adott pontszámot elérik, és felvételt nyernek, legalább 15-20 százalék mindenképpen állami ösztöndíjas lesz. Ez jól jött, mivel az állami kvótákat egyébként csökkentették a szakon.

A lépés legnagyobb vesztese a kommunikáció- és médiatudomány szak lett: a diákoknak így 2013-ban 470 pontot kellett volna gyűjteniük, ami magasabb az összes korábbi ponthatárnál. A szakra jelentkezők száma valószínűleg emiatt a felére csökkent: 2012-ben még 2050-en, 2011-ben pedig 2824-en jelölték meg első helyen a szakot, viszont 2013-ban már csak 824-en.

communication.jpg

A ponthatárokat nem véletlenül tolták a csillagos égig: bár a kommunikáció, információ  GDP-termelése folyamatosan nő (ennyit arról, hogy nincs szükség kommszakosokra), a második Orbán-kormány valamiért úgy gondolta, hogy ezek a szakok nem hasznosak, csak a természettudósok kellenek, mérnökök, stb., éppen melyik lobbicsoport teljesít jobban az oktatási államtitkárságnál.

Teljes célt mégsem értek, kicsit újra növekedett a kommunikáció szakra jelentkezők száma: 2013-ban 2534-en jelentkeztek, míg 2014-ben már 2668-an. Ez 135 emberrel több. Első helyen 2013-ban 1258-an, míg 2014-ben 1291-en jelölték, ami kb. félszaknyival több hallgató. A tendencia legalább újra a növekedés. 

Ezért kell diploma a szexhez

Pár hete a Szexről Szabadon blogon Miért kell a szexhez diploma? címmel jelent meg bejegyzés, ami azt a kérdést feszegette, miért indul előnnyel egy diplomás férfi a társkereső oldalakon, akár alkalmi, akár hosszú távú kapcsolatot keres. Ott csak találgattak, pedig a kérdésre van tudományos magyarázat: a nők olyan szexuális partnert választanak, aki az utódgondozásból is minél jobban ki tudja venni a részét. A témakörnek izgalmas kommunikációs vetületei is vannak: marketingkutatók 2013-as vizsgálata szerint a szexis reklámokkal a férfiakat meg lehet fogni, a nőket viszont már csak akkor, ha drága a termék. A társkeresés furcsaságira és a reklámbefogadásra ugyanaz a magyarázat: bár ebből nem kell nyakló nélkül levonni a társadalom és az emberek cselekvéseire vonatkozó következtetéseket, viselkedésünk mélyét bizony a természet alapozza.

A férfiak szeretik, a nők elítélik a szexis reklámokat

A reklámok és a szex kapcsolatával foglalkozó korai kutatások azt mutatták, hogy mindkét nem elítéli, etikátlannak és manipulatívnak tartja a szexuális tartalmak indokolatlan felhasználását a reklámokban. Dahl, Sengupta és Vohs marketingkutatók 2009-ben a két nem spontán reakcióit vizsgálták: a kísérlet résztvevőit kognitív terhelésnek vetették alá szexuális és semleges képeket tartalmazó reklámok levetítése közben. Így nem voltak képesek morális szempontból értékelni a látottakat, hanem azt mondták, amit zsigerből gondoltak a kérdésről.

(more…)

Ezek voltak 2013 legjobb vírusvideói

Idén sok minden történt az interneten, a magyar médiában, de az évet legtömörebben talán a vírusvideók foglalják össze: ha nem is konkrét tényekre lehet belőlük visszakövetkeztetni, az biztos, hogy pár év távlatából érdekes lenyomatot, korrajzot adnak majd 2013-ról. Összeszedtük a legjobbakat, vigyázat, a lista erősen szubjektív: csak azok kerültek be, amik a széles magyar közönséghez is eljutottak.

Az évet médiaszempontból is értékeltük, Vs.hu-ról, 444-ről, Posztról és Gwakerről komolyabb írásunkban, erre>>

I Forgot My Phone

Mindjárt az elején egy érdekes alkotás: arról szól, mennyire elidegenít minket a technológia. Elég egy otthon hagyott telefon, és máris ki vagyunk zárva a társadalomból, barátaink elfordulnak tőlünk, idegennek érezzük magunkat a világban, nem vagyunk eléggé összekötve, nem tudjuk, mi történik tőlünk pár ezer kilométerre facebookos ismerősünkkel. Az érzés ismerős, de talán a videó túlzás. Az már külön csavar, hogy mindezt csak az internettel, egy vírusvideóval tudták tálalni nekünk.

Meteorite crash in Russia

Második választásunk még mindig nem a szokásos, hú de vicces, megnézem újra kategóriájú videó: több mint 36 millióan látták az oroszországi brékingekkel (most szó szerint) foglalkozó RTNews videóját, ami egy összevágás az ország felett elhúzó, majd becsapódó meteoritról készült autós, belső kamerás felvételekből. Ilyen jól még nem dokumentáltak becsapódást, az biztos.

Space Oddity

Ha már az előbb az űrnél tartottunk, maradjunk is ott: a kanadai sztárűrhajós, Chris Hadfield tollából megszületett a világ első, egy-az-egyben az űrben komponált (az egy másik volt, szintén milliós nézettséggel) és felvett dal és videoklip. Az űrhajós amúgy is uralta a közösségi médiát, Facebookon, Twitteren milliók követik a mai napig. Rengetek oktatóvideója közé pár milliós nézettségű dal is becsúszott.

What Does the Fox Say

Kicsit még mindig maradjunk a tudománynál, de már könnyedebb vizeken: sok állatról már általános iskolában megtanuljuk, hogy milyen hangutánzó szót kell használnunk, ha úgy akarunk csinálni, ahogy azok. A nyelv érdekessége, hogy néhány ismert állathoz nem tartozik ilyen: a rókához sem az angolban, sem a magyarban. Erre a jelenségre pedig nagyon sikeres klipet lehetett felhúzni. Nem árt megjegyezni, hogy a videó megjelenése után a Youtube-ra évek óta feltöltött, a róka valódi hangját hallató videó nézettsége is megugrott. Legalább most már mindenki tudja, mit mond a róka.

Megfújták, mint a trombitát…

Végül pedig jöjjön a K&H furcsa reklámja, amelyet a Hír24 Így lopnak a magyarok címmel hozott. A legjobb jelző csak azért illik rá, mert kétségkívül sokan látták, beszéltek róla, magától terjedt. Viszont a róla szóló hírek, és a direkt komment nélkül hagyott összeállítás azt sugallta, hogy nem is egy reklámról van szó, hanem életszerű jelenetről. Ezzel nagyon nem értettünk egyet, véleményünket osztotta a szakpszichológus is. A magyarok nem így lopnak, de a bankok azért így reklámoznak.

Láttál jobbat? Kommenteld be!

Érdemes a Facebookon keresni az eltűnteket

Szombaton eltűnt egy 18 éves lány. Amióta Magyarországon is milliók vannak a Facebookon, szinte automatikus, hogy a hozzátartozók, vagy azoknak a közösségi oldalon lévő ismerősei a rendőrségi bejelentéssel egy időben, vagy még annál is hamarabb kezdik el online kerestetni az eltűnteket. Hasonló ügy pedig akadt bőven, sajnos olyan mennyiségben, hogy az már néha nehezen elviselhető. A mennyiség, a zaj tehát mindenképpen nehezítő tényező.

Akár még fél éve is azt mondtam volna, hogy ez nem egy hatékony módszer, sőt sok esetben akár a nyomozást is akadályozhatja – gondolták velem együtt a rendőrök Bándy Kata eltűnésekor. A lányt tízezrek keresték a közösségi oldalon, a felhívást rengeteg nyelvre lefordították, külön Tumblr-oldala is volt. A végeredményt sajnos tudjuk, de ez nem a közvetítő médiumon múlt.

Szintén tízezrek kerestek egy, a Szigetről eltűnt edzőt. Pontos információk erről az ügyről nincsenek, mindenesetre annyi biztos, hogy klubja megosztotta a Facebookon az eltűnt képét, és egy másik amerikaifoci-klubtól kaptak visszajelzést arról, hogy salzburgi kórházban fekszik.  

Volt persze több olyan eset is, amikről ugyan nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy nem valódiak, azonban olyan kevés információt tartalmaznak, hogy akár még a rendőrség sem képes megmondani, hogy valóban keresett személyről van-e szó. Alapvető hiba, hogy a felhívásokat terjesztők nem jelölnek meg dátumot a képeken, illetve nem engedélyezik a hozzászólásokat, így a kétségbeesett osztogatás akkor is tovább folytatódik, amikor már nem aktuális. Ez pedig a bizalmatlanságnak ad táptalajt, hosszabb távon csökkenti az ilyen keresések hatékonyságát.

Nem beszélve arról, hogy egyesek tudatlanságból, vagy gonoszságból teljesen hamis felhívásokat tesznek közzé. Pont egy ilyen szaladt végig a neten múlt héten is, megint tízezrek kerestek egy állítólag szerencsétlenül járt lányt. Az információk hiányosak voltak, a fotó pedig egy ügynökségtől származott, megvágott kép volt.  A feltöltő persze azóta már törölte a felhívást.

Szerencsére ez nem vette el a facebookozok kedvét a hasonló, de kellően alátámasztott esetek terjesztésétől, meg is lett az eredménye. A Facebook közvetlen ereje is megmutatkozott, valaki felismerte az utcán a a múlt hétvégén eltűnt, összezavarodott lányt. Ez még a megtalálásához nem volt elég, kellett az RTL nézettsége is: egy róla készült riport után vette a bátorságot, és életjelet adott magáról. Viszont a hír mindenképpen a közösségi oldalról indult, ráadásul a megtalálás hírét is a Facebookon jelentette be a riporter. Persze, kellett az is, hogy az anya felvegye a kapcsolatot a rendőrséggel és az őt megkereső médiumokkal.

Azt eddigi is láttuk, hogy még mindig a kereskedelmi csatornák tudják a legnagyobb közösségi jelenlétet produkálni, elég csak a különböző tehetségkutatók percembereinek tízezres Facebook-bázisára gondolni. Most már azt is tudjuk, hogy megy ez jó ügyek érdekében is.

Van értelme tehát a Facebookon kerestetni? Egyértelműen igen, de nagyon nem mindegy, hogyan. A keresőknek pedig nem árt leellenőrizni néhány dolgot (például a kép valódiságát), mielőtt bármit megosztanak.