by media20 | 2018. Feb. 5. | employer_branding, IMEC, kerekasztal-beszélgetés
Egyre több vállalat szeretne vonzó munkaadóként megjelenni a tehetséges fiatalok és a legjobb szakemberek megnyerése és megtartása érdekében, de mik az Employer Branding alapszabályai? Erről szervezett beszélgetést az Independent Media Education Center (IMEC) az őszi kurzusaikat lezáró oklevélátadó keretében. A szakértők hangsúlyozták, hogy a cég vonzó munkáltatóként történő pozicionálása semmiképp sem jelenthet egyet az álláskeresők megtévesztésével. Az is kiderült, hogy a munkaerőért folytatott kiélezett versenybe egyre több vállalatnál fér bele a bérekről való nyílt kommunikáció, de vigyázni kell, mert ennek is lehetnek buktatói.
Magyarországon is egyre nagyobb figyelmet kap a munkáltatói márkaépítés, angolul Employer Branding. Szinte nincs már olyan kommunikációs ügynökség vagy szakértő, aki ne igyekezne valamilyen módon kapcsolódni ehhez a témához. Épp ezért indította el 2017 őszén az Independent Media Education Center (IMEC) több más kommunikációval és médiával foglalkozó kurzusa mellett az Employer Branding/HR Marketing című képzést is, ahol vezető pr- és marketing-szakemberek tartottak előadást arról, hogy kommunikációs eszközökkel hogyan kezelhetőek a munkaerőpiac kihívásai. A képzést elvégző hallgatók február 1-én vehették át az oklevelet, az oklevélátadó keretében egy kerekasztal-beszélgetésre is sor került a munkáltatói márkaépítés hazai helyzetéről. A beszélgetés résztvevői:
- Tüzes Imre, a Profession.hu üzletfejlesztési és termékmenedzsment vezetője;
- Sümegi Zsuzsanna, az IT Services Hungary kommunikációs vezetője;
- Horváth-Magyary Nóra, a K&H Csoport kommunikációs ügyvezető igazgatója;
- Kutas István, a Telenor Magyarország kommunikációs igazgatója;
- Mezriczky László, az Ispiro Consulting ügyvezetője;
- Hammer Ferenc, az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének vezetője;
- Háhner Petra, a Portfolio újságírója;
- B. Csejtei Ildikó, az IMEC ügyvezetője (moderátor).
Balról jobbra: Tüzes Imre, Sümegi Zsuzsanna, Háhner Petra, Horváth-Magyary Nóra, Kutas István, Mezriczky László, B. Csejtei Ildikó
Mezriczky László szerint hosszú idő óta először van igazán szükség az Employer Brandingre, mert a kivándorlás és a társadalom elöregedése miatt kialakult munkaerőhiány új versenyhelyzetet teremtett a munkaadók között. Az, hogy a cégek aktívabban hirdetnek, önmagában nem elég: mindenkinek át kell gondolnia, hogy mi teszi vonzó munkáltatóvá, vagyis az Employer Branding lényegében rehabilitálja a klasszikus értelemben vett vállalati marketinget.
“Az Employer Branding nem egy szexi, jópofa cucc, amivel a fiatalokat be lehet vonzani, és nem lehet egyenlő az álláskeresők megtévesztésével” – szögezte le Horváth-Magyary Nóra. Szerinte fontos, hogy a cégek őszintén felvállalják magukat munkaadóként: egy multi például ne próbálja startupként eladni magát, mert egy ilyen cég soha nem lesz olyan, viszont vannak más értékei, és azokat kell megtalálni.
Sümegi Zsuzsanna szintén a hitelesség fontosságát emelte ki, szerinte a vállalatok sokszor nem mutatják meg a náluk fellelhető értékeket. Hozzátette, hogy valóban nagy változáson megy most keresztül a vállalati és a munkáltatói kommunikáció: nemcsak a toborzás hatékonyságának növelése a cél, hanem valódi márkaépítésről van szó.
“A kkv-k hozzáállása is láthatóan megváltozik, ebben a szektorban is egyre hangsúlyosabban megjelenik a tudatos munkáltatói márkaépítés” – mondta Tüzes Imre. Ezzel párhuzamosan az online térben munkát keresők is egyre tudatosabbak, így még inkább felértékelődik az erős, jól menedzselt munkáltatói márka.
Hammer Ferenc úgy látja, hogy az egyetemi tanulmányaikat éppen befejező pályakezdőknek leginkább gyakorlatra van szükségük az érvényesüléshez, és a hallgatói felmérések alapján is az látszik, hogy a gyakorlati oktatást sokan hiányolják a képzésből. Ezért azt javasolja az alapszakos hallgatóknak, hogy mielőtt elvégeznének egy mesterképzést, vállaljanak munkát, szerezzenek szakmai tapasztalatot, mert ez nagyobb öntudatosságot eredményez.
Díj a felelős kommunikációért
Az Independent Media Education Center (IMEC) és a Magyar Reklámszövetség (MRSZ) szakmai összefogáson alapuló díjat kezdeményez, amely azokat az influencereket, ismert személyeket, youtubereket emeli ki és díjazza, akik felelősen, pozitív értékeket közvetítve kommunikálnak elsősorban a fiatalabb generációk felé – jelentették be az IMEC február 1-jei oklevélátadóján. A felelős kommunikáció kérdésköre rendszeresen visszatérő téma, és örülünk, hogy az MRSZ-ben partnerre leltünk, és közösen tudjuk elindítani ezt a programot – mondta B. Csejtei Ildikó, az IMEC ügyvezetője az oklevélátadón.
A kommunikációs vezetők egyetértettek abban, hogy a pályakezdők esetében kifejezetten előny, ha tapasztalattal érkeznek a céghez. Kutas István elmondta, hogy a Telenor alkalmaz gyakornokokat, és azért előny, ha van tapasztalat, mert így már fiatalabb korban kialakul a jó munkamorál. Azt is elmondta, hogy a felelős kommunikáció kapcsán a fiatal generációk elérésére alkalmazott influencerek megválogatása nagyon fontos, hiszen ők befolyásolják leginkább a fiatalokat és a gyerekeket.
Háhner Petra, a Média 2.0 társalapítója, a Portfolio újságírója is úgy látja, hogy pályakezdőként komoly fegyvertény, ha a jelentkező rendelkezik gyakorlattal. Jó ugródeszka lehet egy szakmai gyakorlati hely, saját blog vagy vlog, illetve akár egy szakmai/egyetemi közösségben végzett munka. Az Employer Branding témakörével kapcsolatban elmondta, hogy a cégek sajtókommunikációján is nyomot hagy, hogy igyekeznek magukat vonzó munkáltatóként feltüntetni. Erre példa, hogy az utóbbi egy évben – főleg bizonyos szektorokban – egyre több vállalat nyíltan kommunikál arról, hogy különböző pozícióknál mennyi bért fizet.
Tüzes Imre elmondta, hogy mivel rengeteg álláshirdetést kezelnek, pontos adatok bizonyítják, hogy hazánkban a mai napig tabu a bérkérdés: 150 ezer Profession.hu-s hirdetésből mindössze 4,2 százalékban jelölik meg a bért. Bizonyos ágazatokban, bizonyos cégeknél épp ezért, a mostani körülmények között versenyelőnyt jelent ez a fajta transzparencia. Szerinte kifejezetten jó húzás volt a kereskedelmi láncok – Aldi, Lidl – részéről, hogy közzétették a béreket, hiszen felmérések szerint a munkahely-választásnál még mindig a legfontosabb szempontok egyike a bér.
Mezriczky László ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy komoly feszültségeket okozhat, amikor a régóta a cégnél dolgozó munkatársak azt érzékelik, hogy az újonnan érkezők bére akár magasabb is lehet, mint az övék. Az ilyen helyzetek megfelelő kezelése, a hiteles vezetői kommunikáció komoly feladat, amelyre fontos a szakszerű felkészülés.
Februártól induló IMEC-kurzusok
Az IMEC különféle képzéseket és workshopokat szervez média, kommunikáció és marketing témakörben, már dolgozó szakemberek mellett a fiatalabb korosztályok, egyetemisták, pályakezdők részére is. 2018. február végétől 4 olyan kurzusuk is indul, melyek egyben az ELTE Média és Kommunikáció Tanszéke által kínált kreditpontos tárgyak.
- Marketingkommunikáció a gyakorlatban – Online kampánytervezési workshoppal;
- PR kommunikáció a gyakorlatban – Kríziskommunikációs workshoppal;
- Kommunikáció az Y és Z generációkkal – Online felületek influencerei (Youtube, Facebook, Instagram);
- Vállalati kommunikáció és munkáltatói márkaépítés
Mind a 4 képzés esetén megpályázható egy-egy Hallgatói Ösztöndíj, amely hátrányos helyzetű fiatalok számára nyújt lehetőséget a kurzusokon való térítésmentes részvételre.
Regisztráció a tavaszi képzésekre és program: www.independentmedia.hu
További információk és tájékoztatás az ösztöndíjról: info@independentmedia.hu
Az IMEC a Média 2.0 partnere.
by media20 | 2018. Jan. 24. | cenzúra, facebbok, hírfolyam
Mark Zuckerberg újévkor megfogadta, hogy megjavítja a Facebookot. A hírfolyamot érintő változtatásokról már most megoszlanak a vélemények, az biztos, hogy felhasználói és hirdetői oldalról is jelentős lesz a különbség. Valószínűleg főleg a kis, független médiumok és a felületes közönséggel rendelkező oldalak fogják megszenvedni a reformot. Minőségellenőrré lép elő a Facebook, vagy végleg disztópiává züllik? Elemzés.
„Bring us closer together”
Zuckerberg változtatásokról szóló posztjából kiderül, hogy a Facebook az érdeklődésünk kiszolgálása helyett új célt talált: közelebb hozná az embereket egymáshoz, hiszen szerinte a felhasználók akkor lesznek igazán boldogok, hogyha a családdal és a barátokkal foglalkoznak. Tehát: többet fogjuk látni az ismerősök személyes posztjait, és a különböző oldalak, hírek a háttérbe szorulnak. A Facebook ezentúl a párbeszédet generáló posztokat preferálja, a kommenteket, nem pedig a lájkok számát figyeli, hiszen kedvelgetni passzívan is lehet, miközben unottan görgetjük a hírfolyamot. Zuckerberg pedig – a poszt alapján – azt szeretné, ha a Facebookon eltöltött idő minőségi idő lenne. A hír sokaknak kecsegtetően hangzik, Oravecz Nóra Facebook-posztjában például így fogalmaz: „Hallelluja! (…) Végre itt a vége azoknak az oldalaknak, akik nem saját tartalmat gyártanak, követőket vettek, vagy épp soha nem is figyeltek oda a követőikre.” Az oldalaknak valóban nehezebb dolguk lesz – az egyéni felhasználóknak pedig könnyebb? Úgy tűnik, nem egészen.
Forrás: bigthink.com
Facebook hírfolyam = 1,4 milliárd felhasználó híradója
A médiafogyasztási szokások az utóbbi években hihetetlenül gyorsan változtak: a Facebook havi felhasználóinak száma átlépte a kétmilliárdot, és hiába próbálta sokáig tagadni, egyértelműen médiacég is. A Mashable cikke alapján az amerikaiak 67 százaléka a közösségi médiából szerez tudomást a hírekről, ez pedig 5 százalékkal több, mint tavaly. A Pew Research Center adataiból kiderül, hogy a Facebook-felhasználók 68 százaléka, azaz 1 milliárd 360 millió felhasználó kizárólag a Facebook hírfolyamából tájékozódik. A Facebook elsődleges információforrássá nőtte ki magát, és mint ilyen, komoly felelőssége van abban, hogy az emberek mennyire tájékozottak.
Filip Struhárik szlovák újságíró cikke szerint már októberben tesztelte a Facebook az átalakított hírfolyamot, hat különböző országban, köztük Szlovákiában, ahol az oldalak által létrehozott posztokat teljesen száműzte a feedből. Maradtak az ismerősök tartalmai és a szponzorált posztok. A hatvan leginkább követett szlovák médiaoldal interakciói (kedvelések, kommentek, megosztások) a negyedükre zuhantak – az organikus elérés tehát óriásit esett az új hírfolyamnak köszönhetően. Ez pedig azt jelenti, hogy az oldalaknak, ha látszani akarnak, fizetniük kell majd, mégpedig többször és többet, mint korábban. A Facebook a változtatások fényében ennek ellenére jelentős bevételcsökkenésre számít, mivel az oldalon töltött idő is csökkenni fog – a bejelentés hatására a Facebook részvényeinek árfolyama zuhant, a piaci érték 23 milliárd dollárral csökkent.
Vakfoltok
Ráadásul a 2016-os amerikai kampányban láttunk, hogy domináltak az úgynevezett dark postok: ezek olyan fizetett hirdetések, amik csak bizonyos, jól célzott embereknek jelennek meg, azaz mindenki mást és mást lát. Márpedig, ha az oldalak egyre kevesebb elérést kapnak majd saját jogukon, nyilván mindenki a fizetős megoldások felé fordul (ez is egy a Facebook célja, hiszen bevételeit növelheti vele), azaz a dark postok kérdésével sem kezd semmit az új irányvonal, sőt, a megbízható információforrások organikus elérésének csökkentésével még nagyobb teret enged azoknak, akik tudnak költeni hirdetésre. Összességében a Facebook ezzel az iránnyal megöli a kis, helyi, független médiumokat, akik nem tudnak annyit költeni a reklámokra, mint a nagyok.
A Mashable újságírója, Chris Taylor úgy gondolja, hogy amit a huszadik században még cenzúrának neveztünk, most simán elnézzük Zuckerbergnek. A hírfolyam átalakításával pont megnöveli annak a valószínűségét, hogy csak a nagybácsink által posztolt álhíreket látjuk majd, mivel hogy „a családi posztok boldoggá tesznek, mi pedig csak boldogok akarunk lenni, nem igaz?” A hírfolyam átalakítása gyakorlatilag semmit nem kezd az álíhrek problémájával: pont azt láttuk a 2016-os amerikai elnökválasztási kampányban, hogy a az oroszok által üzemeltetett trollfarmok terjesztették az álhíreket – ezek pedig a mostani változtatások szempontjából felhasználónak minősülnek, tehát a Facebook előnyben részesíti őket mondjuk a megbízható(bb) médiumok hivatalos oldalainál
Forrás: Facebook
Értékesek vagyunk(?)
Mivel az átalakított hírfolyamnak köszönhetően a felhasználók kevesebb időt töltenek majd el az oldalon, a hirdetőknek sokkal pontosabban kell tudniuk majd lőni a célcsoportra. Ha lehetséges, a felhasználókkal kapcsolatos adatok, a kapcsolataink, reakcióink és érdeklődési köreink vizsgálata, tehát a Facebook mindentudása még értékesebb lesz, mint eddig bármikor. A Forbes szerint nem az a probléma, hogy a Facebook mindent tud rólunk, hanem hogy fogalmunk sincs, hogy ezt a tudását mire használja. Ráadásul a felhasználó csapdába esett, a Facebook – Oroszország és Kína kivételével – globális monopólium, nincs helyette működő alternatíva. Az események és a beszélgetések jelentős része itt szerveződik, nagyon úgy tűnik, hogy nincs hova menni.
Úgy kísérletezik a felhasználókkal, ahogy akar, algoritmusokkal, szűrőbuborékkal (legalábbis azok felnagyításával, arról még megy a vita, hogy ez társadalmi vagy technológiai jelenség) éri el, hogy minél több időt töltsünk a Facebook hírfolyamát görgetve. De ha ez nem lenne elég, az oldalon túl is követ minket, a ma már minden weblapra beillesztett Like-gomb segítségével, ahol akkor is elér, ha korábban már kijelentkeztünk. A Szép új világ mellett az 1984-el is könnyű felfedeznünk némi párhuzamot, azzal a különbséggel, hogy az Orwell-i teleképek nem mindig figyeltek – a Facebook tehát Nagy Testvérnél is hatalmasabb, a felhalmozott információkat pedig nem egy fennálló politkai rendszer stabilizálására használja, hanem a hirdetők megvásárlására. Kár, hogy a szűrőbuborék eredménye megosztott, polarizáltabb társadalom, valamint a Facebook hihetetlen politikai befolyása – ezekről bővebben itt hallhattok.
Szívesen, média!
A CJR cikke rávilágít, hogy az utóbbi időben a média algoritmus-függővé vált, a híroldalak célcsoportot elemeztek és az érdeklődésnek megfelelő tartalmakat tesznek közzé, kattintás-generáló címekkel ellátva. A hírfolyam átalakítása azonban arra kényszerítheti az oldalakat, hogy ne olcsó trükkökre hagyatkozva generáljanak forgalmat maguknak. Különösen az olyan vállalatok érzékelhetnek nagy visszaesést, amelyek eddig is kifejezetten rövid formátumú videókra összpontosítottak, mivel azt gondolták, hogy az ilyen típusú tartalom jól működik a Facebookon. Ilyen például a Mashable, a NowThis és a Buzzfeed.
Az Atlantic szerint a média végre arra kényszerült, hogy szembenézzen a ténnyel: a digitális reklám és a folyamatosan növekvő webes forgalom soha nem fogja fenntartani az iparágat – különösen, ha a forgalom olyan monopóliumokból származik, mint a Facebook. Természetesen, a korábbi elérés visszaszerzése érdekében fizethet is, ez pedig lehet egy „win-win szituáció” a Facebooknak és a médiának.
Összességében elmondható, hogy a hírfolyamban megjelenő hírekre továbbra is szükség lenne, hiszen a legtöbb felhasználó innen tájékozódik, azt pedig egyelőre semmilyen adat nem támasztotta alá, hogy a boldogság kulcsa a tájékozatlanság lenne. Tudjuk továbbá, hogy mostantól a komment lesz az új lájk, a hallgatás nem beleegyezés, hanem demonstrálási lehetőség lesz egy-egy cikk vagy tartalom ellen. A csak Facebookos elérésre építő oldalaknak pedig ideje új stratégiát találniuk, vagy kezdhetnek fizetni.
by media20 | 2018. Jan. 22. | Donald_Trump, Oprah_Winfrey, politika
Oprah Winfrey Cecil B. DeMille életműdíjat kapott, ezt követő beszéde a Golden Globe díjátadón hatalmas sikert aratott: felszólalt mind a nőkkel szembeni előítéletekkel, mind a rasszizmussal szemben. A közösségi médiát ellepte a #Oprah2020: sokan őt szeretnék látni Amerika következő elnökeként. Bár semmiféle politikai tapasztalata nincs – ugyanez elmondható Donald Trumpról is. Hogyan gyűrűzött be a „celebrity politics” a Fehér Házba?
Oprah Golden Globe-on előadott beszédének sarokköve a #metoo mozgalom volt (forrás: The Cut)
Bár Oprah korábban úgy nyilatkozott, hogy nincsenek politikai ambíciói, a közösségi médiát elöntő #Oprah2020 után a kérdés aktívan foglalkoztatni kezdte az embereket, Stedman Graham – Oprah partnere 1968 óta – pedig úgy nyilatkozott a Los Angeles Times-nak, hogy Oprah „abszolút vállalná” a feladatot, ha lenne rá igény. Továbbá, a CNN két barátra hivatkozva azt állítja, hogy Oprah-t aktívan foglalkoztatja az elnökké válás gondolata.
Oprah neve nem először merül fel, míg 2008-ban Obamát támogatta, 2016-ban Hillary Clinton kampánya során úgy nyilatkozott, hogy ideje lenne egy női elnöknek, ami egyben korszakalkotó pillanat lehetne a nők számára. A Golden Globe-on előadott beszédének sarokköve a #metoo mozgalom volt, legfőbb üzenete pedig – miszerint egy új korszak kezdődhet most el – sokak szerint már éppen politikai ambícióainak megmutatkozása volt. Az elnökségért folyó verseny még messzebb van, a jelenség azonban felvet bizonyos kérdéseket. Oprah kétségkívül rendelkezik kiemelkedő kvalitásokkal – karizmatikus, a neve és személye abszolút megkerülhetetlen az Egyesült Államokban –, aminek viszont nagyon is a híján van, az éppen a politikai tapasztalat. Ezzel viszont nincs egyedül.
#noprah (forrás: Twitter)
Trump felforgatta, amit a politikai pályáról gondoltunk
Trump az első olyan amerikai elnök, akinek semmiféle politikai vagy katonai tapasztalata nincsen. Bár korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki ennek ellenére betölthesse ezt a pozíciót, bizonyos nézetek szerint Trump-nak egyenesen jól jött, hogy kívülállónak bélyegzik: az amerikaiak kormányba vetett hite meglehetősen alacsony, a politikánkívülisége pedig vonzóbbá tehette Trumpot a választók szemében. A jelenség ismerős lehet számunkra: a populista szereplők előretörése Európa szerte megfigyelhető – ahogyan erről korábban itt és itt írtunk –, az „underdog” státusz, az establishment-ellenes pozíció és kommunikáció pedig általánosságban jellemzi őket. Ebben az értelemben Trump egy a politikában és a politikai kommunikációban már megfigyelhető, szélesebb körű hullámra ült fel.
Trump, a celeb politikus (forrás: DoneyHotey)
A „celebrity-politics” jelenség
Bár a jelenséget a legtöbbet Trump kapcsán emlegették, azonban csak az Egyesült Államokban több olyan hírességet találhatunk, aki politikai pályára lépett: elég csak Arnold Schwarzeneggerre vagy Ronald Reaganre gondolnunk. Sőt, az utóbbi években többször is felmerült például Mark Zuckerberg vagy Dwayne Johnson („A Szikla”) neve is a 2020-as elnökválasztással kapcsolatban.
Cas Mudde szerint – aki elismert kutatója a politikatudománynak, különös tekintettel az európai populizmusra és a politikai extrémitásokra –, a hírességek politikában való felbukkanása egyfajta általános hanyatlását jelzi a politikai kultúrának. Mudde azonban hangsúlyozza, hogy ezek a hírességek nem feltétlenül válnak populista szereplőkké (maga Trump is csak Steve Bannon kampánytanácsadó felbukkanása után vált a „nép hangjává”). Amiben viszont mégis hasonlít a két jelenség, az a hagyományos politikai elitbe vetett bizalom csökkenése, ami az egyik oldalon a populista szereplők előbukkanását, a másik oldalon pedig hírességeket eredményez a politikában. Mindebben szerepe van a médiának: egyfajta megafonként szolgál a radikális politikusok számára, míg elhanyagolja a mérsékelteket. Ami viszont még ennél is fontosabb, az az, ahogyan a bulvármédia megjelenése és az ideológiai értelemben vett politika iránti érdeklődés csökkenése párhuzamosan azt eredményezte, hogy a politika személyközpontúvá vált: már nem egy párt vagy annak az ideológiája fontos, hanem a politikus személye és az ő egyéni véleménye. Gondolhatunk itt számos karizmatikus politikai vezetőre, ott van például Nigel Farage (UKIP), akiről a BBC azt írta: a UKIP szavazók számára, Farage maga a UKIP.
Egy olyan politikai rendszerben, ahol a pénz és az ismertség kulcsfontosságú tényezők egy választás során, a hírességek vitathatatlanul előnyös helyzetben vannak. Főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt körülbelül 20 év során a hangsúly a pártokról és a politikai programokról a politikusokra tolódott, a hitelesség pedig fontosabbá vált a valós kompetenciánál. Mindezen tényezők és a megfelelő médiavisszhang együttesen meglehetősen szokatlan helyzetekhez vezethetnek a politika színterén.
Összességben, a politikusokra irányuló figyelem növekedése és az általános szkepticizmus a politikával kapcsolatban könnyen változást hozhat abban, ahogyan a választók döntenek: a hangsúly a politikai programokról és értékekről egyre inkább egy-egy politikus személyes preferenciái vagy megítélése felé tolódik, a választási verseny pedig ebben az értelemben egyre inkább politikusok, mintsem pártok csatája. A modern PR technikáknak és az újságírás elbulvárosodásának komoly szerepe volt ebben az eltolódásban: a politikai reprezentáció alapvető eszközévé vált többek között a személyes brand.
Új korszak a politikában?
Oprah nem először jelenik meg a politika körül (forrás: Oprah.com)
Mint ahogy arról korábban szó volt, Oprah 2008-ban Obamát és 2016-ban Hillary Clintont támogatta, így nem kérdéses, hogy a demokrata oldal jelöltjeként indulhatna, ám éppen ők voltak azok, akik a leghangosabban kritizálták Trumpot a politikai tapasztalatának hiánya miatt. Ennélfogva, képmutatás lenne, ha 2020-ban ők maguk állítanának egy politikailag ugyanannyira tapasztalatlan jelöltet. Bár minden, ami eddig felmerült Oprah elnökségével kapcsolatban csak pletyka, azt kétségkívül megvilágítja, hogy a politikai színtér és a politikai vezetőktől elvárt kvalitások átalakulóban vannak, ebben pedig a média és a politikai kommunikáció átalakulásának szerepe elvitathatatlan. Azt, hogy Oprah valóban elindul-e az elnöki pozícióért egyelőre lehetetlen megjósolni, azonban ahogy Trump példája már bebizonyította: semmi sem lehetetlen.
(A téma iránt komolyabban érdeklődők figyelmébe ajánljuk Mark Wheeler: Celebrity Politics c. könyvét.)
by media20 | 2018. Jan. 9. | közösségi_média, márka, rasszizmus
A közösségi média felrobbant a H&M egyik fotója láttán, amelyen egy fekete kisgyerek egy „a legmenőbb majom a dzsungelben” feliratú pulóvert viselt. Többen is nemtetszésüket fejezték ki, a vállalatot rasszistának bélyegezve, míg mások a feliratban nem találnak kivetnivalót. Nem ez az első eset, hogy a céget rasszizmussal, vagy legalábbis etnikai érzéketlenséggel vádolják.
A képre a New York Times szerzője, Charles M. Blow hívta fel a figyelmet a Twitteren:
A tweetre rengetegen reagáltak, az esetet általános felháborodás követte az ízléstelennek és rasszistának tartott felirat miatt. Egyesek azt is kiemelték, hogy a kollekció egy másik darabján – amelyet egy fehér kisgyerek visel – ezzel szemben az a felirat található, hogy „túlélésszakértő”.
A H&M azóta egy közleményben elnézést kért és közölte, hogy a fotót minden online felületükről eltüntették, a termék további árusítását pedig felfüggesztik az Egyesült Államokban. Hangsúlyozták, hogy a vállalat támogatja a sokféleséget, a jövőben pedig felülvizsgálják a belső szabályzatot, hogy a hiba a jövőben ne ismétlődhessen meg. Mindamellett meg kell említeni, hogy nem ez volt az első eset amikor a svéd céget rasszizmussal vádolták: 2015-ben számos kritika érte őket, amiért Dél-Afrikában kizárólag fehér modellekkel dolgoztak, hogy – ahogy ezt egy tweetben sejtették – pozitív képet sugározzanak.
A H&M esete nem egyedülálló, 2017-ben a Zarát vádolták rasszizmussal, miután először egy „a fehér az új fekete” feliratú felsőt dobtak piacra, majd pedig egy olyan csíkos felsőt, amelyet a koncentrációs táborokban kellett viselnie a raboknak, rajta egy sárga csillaggal.
Egyenruha a koncentrációs táborokban és a Zara felsője
Forrás: http://londonyodeller.ca
Számos más céget is rasszizmussal és érzéketlenséggel vádoltak 2017-ben: a rasszizmus vádjával nézett szembe a Dove, a Nivea, a Kellogg’s és a Pepsi is.
by media20 | 2018. Jan. 9. | 2018, trendek, újságírás
Az újságírásban számos komoly változás következhet be 2018-ban a Nieman Journalism Lab összeállítása szerint. Az egyik legfontosabb az üzletimodell-váltás, aminek köszönhetően az olvasói (digitális) előfizetések versenyre kelnek a régóta domináló hirdetési bevételekkel. Várhatón idén is sok szó esik majd a szexuális zaklatásokról, illetve a nemek közti bérkülönbség is gyakori téma lehet a sajtóban, miközben az eddiginél több nő kerülhet a lapok élére. Mi vár az újságokra 2018-ban? – erre a kérdésre adtak választ neves szakemberek a Harvard Egyetem újságíró műhelyének felkérésére.
A Harvard Egyetem újságírással foglalkozó műhelye, a Nieman Journalism Lab minden év végén megkérdez neves újságírókat és médiaszakértőket, hogy mire számítanak a szakmában a következő évben. Mit gondolnak a New York Times és a National Geographic vezetői? Milyen újításokat érdemes ellesni a Washington Posttól és a Reuterstől? Mik lesznek az év témái, hogyan alakul át a médiavállalatok üzleti modellje, és milyen új formátumok jelennek meg a színen? Az idei szakértői válaszokból szemezgettünk.
A hirdető helyett az olvasó fizet?
Az elmúlt évtizedekben most először látni példákat arra, hogy a kiadványok több bevételhez jutnak az olvasók, mint a hirdetők által. Ez sokak szerint fordulatot jelez az újságok üzleti modelljében. A legismertebb márkák, mint a Wall Street Journal, a New York Times és a Washington Post már rengeteg online előfizetővel rendelkeznek. Ez főleg adatelemzők munkájának köszönhető, illetve a fake news jelenség is rásegít arra, hogy az emberek hajlandóak fizetni a hírekért, amelyeket megbízhatónak tartanak. A New York Timesnál például már a bevételek 60%-át az előfizetések jelentik, és tavaly december elején 10-ről 5-re csökkentették az ingyen elérhető cikkek számát, további előfizetések reményében. A New York Timesnak több mint 2 millió online előfizetője van, és Mark Thompson vezérigazgató úgy gondolja, hogy idővel akár 10 millió előfizetőig is eljuthatnak.
Úgy tűnik tehát, hogy bár egy generáció úgy nőtt fel, hogy ingyenesen fér hozzá a hírekhez, ez a luxus hamarosan véget ér, legalábbis egyre több irányból látni erre törekvéseket. Rodney Benson, a New York University professzora úgy véli, hogy a fizetőfalak megjelenésével a közönség mérete zsugorodik, de ez normális hiszen a minőségi cikkek egy szűkebb réteget érdekelnek, főképp a magas státuszú, tanult eliteket. Ez lesz tehát az ára annak, hogy a sajtó függetlenedik a hirdetői bevételektől. A Spotify, a Netflix és a Hulu már bizonyították, hogy az online világban is lehet előfizetőket szerezni, és ez a sajtónak is új lendületet adhat.
Julia B. Chan, a Mother Jones közönségért felelős vezetője (director of audience) szerint egyre több lapnál ébrednek rá arra, hogy az egyszeri látogatók, akiket a kattintékony címek vonzanak, valójában nem értékesek. A 2018-as év ezért szerinte is arról fog szólni, hogy az újságok elkötelezett olvasókat szereznek maguknak, ehhez pedig a közönség szegmentálására van szükség, és különböző niche-piacokra kell lőni, mint ahogy például a Washington Post által elindított oldal, a Lily teszi (az Y-generációs nőkhöz szól). Ez mindenkinek kihívás, hiszen miközben az elmúlt évtizedekben egyértelművé vált, hogy mire kíváncsi a nagyközönség, a szűkebb szegmensek igényei kevésbé ismertek.
Jim Moroney, a Dallas Morning News ügyvezetője is hasonlóan gondolkodik, amikor azt mondja, az újságoknak a jövőben elég jónak kell lenniük ahhoz, hogy az olvasók fizessenek értük. „Akik továbbra is a digitális hirdetéseket helyezik előtérbe az online előfizetések helyett, azokat a kihalás veszélye fenyegeti” – véli az ügyvezető. Szerinte fontos látni, hogy az emberek nem fognak fizetni azért, amit máshol ingyen is megkaphatnak. Eredeti és releváns újságírói munkára van szükségi, és még azt is lehetségesnek tartja, hogy egyes szerkesztőségeknek ehhez új újságírókat kell felvenni. Az olvasói igények profi kiszolgáláshoz pedig olyan technológiai megoldások jelenthetik a kulcsot, mint az adatelemzés, a mesterséges intelligencia vagy a blokklánc (angolul blockchain) technológia.
Forrás: europeanjournalists.org
Női hangok, női témák és női vezetők
Sokak szerint a szexuális zaklatási botrányok felszínre kerülése, illetve az azt övező médiafigyelem olyan fordulópontot jelent, ami a média működésére is hatást gyakorol. Jennifer Coogan, a Newsela tartalomigazgatója szerint a jövőben a tartalmak jóval nőbarátabb hangszínt öltenek, vagyis több nőket érintő témát dolgoz majd fel a sajtó, és ezzel párhuzamosan a női közszereplőkre irányuló, gyakran szexista hozzáállás is visszaszorul (például nem az lesz már a legfontosabb téma, hogy mit viselnek). A tartalomigazgató arra számít, hogy a női vezetők száma is növekedni fog a médiavállalatok élén, és ezzel a “Content is queen” mondás új – és egyben szó szerinti – értelmet nyer.
Vanessa K. Deluca, az afro-amerikai nőkre fókuszáló Essense főszerkesztője is hasonló várakozásokkal indul neki az új évnek. Szerinte olyan női témák kerülnek előtérbe, mint a nők politikai és vezetői képessége, a nemek közti bérszakadék, a feminizmus, a reproduktív jogok fontossága és a szexuális zaklatás elleni harc. Cooganhez hasonlóan ő is úgy látja, hogy szexuális zaklatási botrányok hatására a női hangok még hangosabbá válnak 2018-ban. Debra Adams Simmons, a National Geographic kulturális vezetőszerkesztője szintén úgy gondolja, hogy a médiaszervezetek kapui megnyílnak a nők előtt, ami egyrészt új narratíváknak enged teret, másrészt a médiát érintő bizalmi válság megoldásában is előrelépést jelenthet.
Új formátumok és innovációk
Mobiltelefonok mindenhol
Az új évben is folytatódik az okostelefonok szerepének növekedése a hírfogyasztásban – véli Alfred Hermida, a kanadai University of British Columbia újságíró-iskola vezetője. 2017-ben az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Norvégiában is elérte a mobiltelefon az asztali számítógépek szintjét, nem lehet azonban hátradőlni, mert innen még bőven van lehetőség a növekedésre. Ezt azonban nehezíti, hogy egyre zsúfoltabbak a telefonok képernyői, rengeteg alkalmazás, értesítő és új közösségimédia-felület verseng a felhasználók figyelméért. Ez azt jelenti, hogy az újságoknak új, kreatív megoldásokat kell fejleszteniük arra, hogy még több embert elérjenek, és ők töltsék ki az üres járatokat (tömegközlekedés, sorban állás) az emberek mindennapjaiban, amiben maga a mobiltelefon már első helyen van. A kérdés csak az, hogy mire használja a felhasználó a telefont ezekben az időszakokban.
Mesterséges intelligencia
Az emberek figyelméért folytatott harcban fontos szerepet játszhat a mesterséges intelligencia, aminek nagy szerepe van az olyan cégek termékeinek addiktív jellegében, mint a Netflix, az Amazon vagy a Facebook, amely kiismeri és előrejelzi a felhasználók viselkedését a preferenciáik alapján. A sajtótorgánumok akkor tudnak versenyképesek maradni, ha személyre szabják a felhasználói élményt. „15 évvel ezelőtt az online és az offline újságírók között volt szakadék, 2018-ban és a következő években pedig újabb szakadék jön létre azok között, akik használják és akik nem használják a mesterséges intelligenciát” – véli Alice Antheaume, a párizsi Politikai Tanulmányok Intézete (Sciences Po) újságíró-iskolájának dékánja. A Reuters hírügynökség példáját említi, amely eszközt (Reuters News Tracer) fejlesztett a közösségi oldalak monitorozására, és ezzel azonosítja a vezetőhíreket a Twitteren, az ott megjelenő üzenetek elemzésével. A Financial Times pedig egy olyan bot bevezetésére készül, amely megtalálja azokat a híreket, amiket az adott felhasználóval azonos iparágban dolgozók olvasnak. A Reutersről és IT-fejlesztéseiről azt is érdemes tudni, hogy naponta több ezer cikket gyártanak automatikusan, számos nyelven, vállalati és kormányzati adatok felhasználásával. Persze nem mindenki engedheti ezt meg magának, de fontos, hogy minél többen elkezdjenek együttműködni szakértőkkel, akikkel testhez álló megoldásokat fejlesztenek.
Új videós formátumok: VR és long form
A videós formátum már nemcsak az Egyesült Államokban és a nyugati Európai országokban népszerű, hanem Magyarországon is egyre több online szerkesztőség készít videókat. Szakértők szerint a videós formátumokban is lesznek újdonságok: megnövekedett szerephez juthat például 2018-ban a virtuális valóság alkalmazása. Ezenkívül az idei évben számíthatunk a hosszú formátumú videók (long form video journalism) megjelenésére, miután az utóbbi években inkább a nagyon rövid, velős videóké volt a főszerep, amelyek könnyen virálissá válnak a Facebook segítségével. A minőségi videós történetmesélésnek is megvan a saját szűk közönsége, így ez a műfaj is könnyen váltható olvasói előfizetésekből származó bevételre. Szintén várható a podcastok további felfutása és sokszínűbbé válása a közeljövőben, ami egyre inkább a rádiózás babérjaira tör, és egyes vélemények szerint új bevételszerzési modellek is fognak hozzá kapcsolódni.
