„Azt ismeritek, amikor Jézus, Gandhi és Teréz Anya vacsoráznak?…” Ha nem, akkor nézzétek meg a svéd UNICEF legújabb karácsonyi reklámfilmjét, mely korántsem vicc, bár ízlésessége erősen vitatható.
A Jean-Claude Van Damme-féle Volvo-reklámot is jegyző Forsman & Bodenfors reklámügynökség bátor eszközökhöz nyúlt, hogy megmutassa milyen könnyen és gyorsan segíthetünk a rászorulókon. Nemcsak feltámasztotta és egy asztalhoz ültette a világ három legnagyobb vallási vezetőjét egy átlagos tinédzserrel, de egy internetes banner segítségével görbe tükröt tart a harmadik világ iránt elérzéketlenedő jóléti társadalomnak.
A The Good Guys elnevezésű kampány alapvetően a nemzetközi segélyszervezet webshopjából elérhető életmentő termékeket promótálja miközben megbotránkoztat, elgondolkodtat és megnevettet. Üzenete egyértelmű, csomagolása azonban kontraproduktív: karaktereinek reklámcélú ábrázolása alapjaiban rengetheti meg az adakozás eszményét és az UNICEF hitelességét.
A kampányhoz tartozó három bibliai tematikájú kisfilm különböző hétköznapi szituációkba helyezi az illusztris társaságot, miközben a forgatókönyv végig az ízlésesség határán egyensúlyoz. A “The Dinner Party”, “The Greatest Story” és a “Jesus Goes Online” címeket viselő spotok témaválasztása szakmai szempontból zseniális, hisz a provokatív dramaturgia garantáltan felháborodást kelt majd az indiai spirituális vezető tisztelői és a keresztény hívek körében, ami tovább növeli a reklámok nézettségét is.
Egyes jelenetek azonban akár nyílt szentségtörésnek is felfoghatók, mint például amikor Jézus vizet tölt a poharába, majd a vágás után már bort kortyolgatva teszi fel a lábát az asztalra; az átlagos srác drámai zenével aláfestett élettörténete, ami a három sokat szenvedett tanító mellett nem igazán tűnik drámainak; vagy amikor a digitális analfabéta Krisztus az UNICEF bannere helyett véletlenül hasizom-erősítőt reklámozó linkre kattint, amiből végül megtudjuk a szlogent is: “Not all banners save lives” (Nem minden banner ment életeket.)
Talán nem véletlen, hogy az UNICEF MagyarországFacebook-oldalán már ki is robbant egy vita a reklám etikusságáról, aminek kapcsán a szervezet már előre magyarázkodni kezdett.
Nektek mi a véleményetek: a cél valóban szentesíti az eszközt?
Az állatvilág gyakran inspirálja a legújabb technológiai fejlesztések eladását, az autógyártók pedig különösen szeretik kecses ragadozókhoz, egzotikus madarakhoz vagy cuki szőrgolyókhoz hasonlítani modelljeiket. Szeptemberben a Mercedes-BenzMagic Body Control elnevezésű futóműrendszerének piacra dobásához egy szokatlan állatfajt választott reklámarc gyanánt, amire a versenytársnak számító Jaguár most frappánsan válaszol.
Az őszi slágerreklám a minden körülmények között stabil felfüggesztés működésének bemutatásához csirkéket tartott a legalkalmasabbnak. A spotban a teljesen érzéketlen szárnyasok Diana Ross egyik diszkóslágerére táncolnak, mely pár hónap alatt csaknem nyolcmilliós nézettséget hozott a YouTube-on. Bár a forgatókönyv határozottan összecseng a Fujifilm egyik korábbi ötletével, a német autógyár marketingesei valóban nem mindennapi módon mutatják be az új S osztály futóművének képességeit.
A Jaguár azonban rádobott még egy lapáttal a diszkozó csirkékre, és kreatív videóval válaszolt a konkurencia hirdetésére, melyben a németek húzzák a rövidebbet. A sávtartásra, objektumfelismerésre is használatos sztereókamerát egy csapásra semlegesíti a brit autómárka szlogenje: “varázslatos irányíthatóság helyett, macskareflexek.”
A nyílt provokációra gyaníthatóan hamarosan válasz is érkezik majd a Mercedestől, reméljük nem egy második világháborús tank fog szőnyeget csinálni egy állatkertnyi miákoló nagymacskából!
A december a reklámfilmesek mekkája: a multinacionális vállalatok őrültebbnél őrültebb ötletekkel próbálják ajándékozásra ösztönözni a lila karácsonyfaégőktől, Macauly Culkintől és tavalyi szaloncukroktól megcsömörlött vásárlókat. A fogyasztói életformát eszményként feltüntető imázsvideók között kevés az igazán kreatív, legtöbbször hohohózó vénemberek, giccsesen ömlengő mintacsaládok és cuki szőrgolyók kacsintanak ránk az áruházak kivetítőiről. Idén rendhagyó összeállítással kedveskedünk azoknak, akik konfettit hánynak az elcsépelt és sablonos karácsonyi történetektől. Itt az elmúlt évek formabontó karácsonyi kisfilmjeinek top10-es listája.
Szerkesztőségünkben vannak ugyan vérbeli Grincsek, de előre leszögezem: alapvetően nem vagyunk Karácsony-ellenesek. Nem akarjuk felhúzni az ősz, öreg Télapót az első villanypóznára a szakállánál fogva, nem hirdetünk mozgalmat a habcsókgyárak ellen, és még az O Tannenbaum című német folkdalban is korrektül ejtjük a szóvégi mássalhangzókat. Azt azonban, hogy a marketingesek az életminőség és boldogság fokmérőjeként a „több, jobb, drágább” megvalósíthatatlan értékrendszerét még a szeretet ünnepén is az arcunkba tolják, valóban nehezen viseljük. Hiszen miről szól valójában a Karácsony? Családról, bensőségességről, hitről, csendes örömről. Ha mindezt nem kapjuk meg, legalább röhögjünk egy jót!
A társadalmi kirekesztettség és esélyegyenlőtlenségek szempontjából napjaink Magyarországában éles kontrasztokkal találkozunk város és vidék, roma és nem roma, diplomás és szakmunkás, nő és férfi relációjában. A társadalom peremén élők jelenlegi oktatási, munkaerő-piaci, anyagi, egészségügyi, lakhatási helyzetéről számos felmérés született az elmúlt években, melyek a legtöbb esetben visszhang nélkül maradtak a hazai sajtóban. A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) egyedülálló fotópályázata ezúttal telitalálat: a létminimum alatt élők mindennapjait, a nehéz sorsú gyermekek, szenvedélybetegek, idősek vagy fogyatékkal élők sorsát páratlan szociális érzékenységgel mutatja be.
Az elmúlt években határozottan fásul a jóléti társadalom. Szemünk hozzászokott a mindennapi rettenethez, az esti híradó vérzivataros félóráját könnyen elengedjük a fülünk mellett, érzéketlenül lökjük el magunktól a segítségért könyörgő kezeket. Lassan észre sem vesszük az eldugott falvakban nélkülöző, az aluljárók mocskában fázó, ideiglenes szállásokon éhező embertársainkat. Előítéleteink berögzülnek, a tehetetlenség béklyóba köt, miközben sem tényszerű helyzetképünk, sem a felzárkóztatásra és integrálásra vonatkozó megoldási alternatívánk nincs. A Magyar Református Szeretetszolgálat erre szeretné felhívni a figyelmet a pályázattal, hogy minél többen csatlakozzanak a „cselekvő egyház” valós és azonnali segítségnyújtó akciójához, s támogassák a gazdasági és kulturális szempontból lemaradottaknak.
Hétszázötven kép közül tizenkilencet díjazott a neves fotósokból álló zsűri, akik országos szintű összefogást sürgetnek. A felvételek sokszínűségük ellenére egyetlen, összefüggő szociodrámába kapcsolódnak, mely szuggesztív képi eszközökkel mutatja be a felemelkedésre vágyók életkörülményeit. Portrék, sajtófotók, mindennapi szituációk egyaránt megtalálhatók a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok integrációját elősegítő kampányban.
A győztes, Kilátás című képet Kerekes István készítette egy régi bányásztelepülés, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sajókaza Sólyomtelepén.A második helyet Haragos ZoltánSorsok című fotója érte el, míg a harmadik Bárdos TamásKontraszt című képe lett. A közönségszavazást Tuba ViktorKitaszítva című képe nyerte.
A pályázat mottóját Jézus születésének körülményei ihlették. Szülei, József és Mária Betlehembe érkezve egy istállóban szálltak meg, mert a bibliai történet szerint „nem volt számukra hely” egyetlen fogadóban sem. (Lukács 2,7).
A legjobb fotókat a Magyarországi Református Egyház zsinati székházában állították ki (1146 Budapest, Abonyi utca 21.), ahol december végéig tekinthetők meg Szipál Márton fotográfus néhány alkotásával együtt.
Kinézve az európai jólét falai mögül, a plázák csillogó márványán, a divatvilág értelmetlen rongyrázásán és a gyorséttermek menükínálatán túl, feltárul előttünk a Földnek egy olyan része, ahol az alapvető emberi jogok nap mint nap sérülnek. Az Amnesty International legújabb reklámkampánya egyedülálló módon hívja fel erre a figyelmet: Zürich városából ajtót nyit az éhezés, öngyilkosság és fegyveres összecsapások világába.
Októberben kétszáz speciális plakát sokkolta Svájc legnagyobb városának járókelőit: a környezetükbe tökéletesen illeszkedő háttérrel megjelenített jelenetek éles kontrasztot képeznek a kiemelkedő nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi központnak számító metropolisz és Kína, Szudán vagy éppen Irak farkastörvényei között.
A szuggesztív vizuális anyaggal dolgozó hirdetéseken az „It’s not happening here. But it’s happening now” felirat olvasható, azaz: nem itt, de most történik.
Ha a mellbevágó üzenet nem volna elég, a témák valóban azt az érzést keltik a lakosságban, mintha első sorból lennének kénytelenek asszisztálni a világ különböző, emberlakta területein végbemenő erőszakhoz.
Az embertelenségektől mindössze egy üveglap választja a szemlélőket, olyan hatást keltve, mintha a brutális kínzások, kivégzések, politikai és lelkiismereti foglyok bebörtönzése ott helyben történne.
Az Amnesty Interational 1961-től dolgozik egy olyan világért, ahol minden egyes emberre vonatkoznak az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában leírt pontok és a nemzetközi jogi megállapodások.
E cél érdekében a szervezet kutatásokat végez és akciókat bonyolít le, s segítségükkel igyekszik megakadályozni a fizikai és szellemi integritáshoz, a lelkiismeret és szólás szabadságához, valamint a diszkrimináció-mentes élethez való jogok súlyos megsértését.
Kommunikációs termékeik rendre közelebb állnak a művészethez, mint a propagandához.
Blogunk üdvözli az Amnesty International harmadik világban végzett munkáját és támogatja az emberi jogok megsértése ellen folytatott kampányokat!
.jpg)
