by tasnadi.kata | 2015. Aug. 18. | média, Média 2.0 blog, női_egyenjogúság, sport, szexizmus
A múlt héten nagy médiafigyelmet kapott Eva Carneriónak, a Chelsea csapatorvosának az esete, akit Jose Mourinho vezetőedző azért kritizált és végül váltatott le, mert szerinte hibázott a Swansea elleni angol bajnoki mérkőzésen. Carneiro a pályára rohant, hogy ellássa Eden Hazardot, az edző szerint viszont ez felesleges volt és a csapatot hátráltatta vele. Az esettel kapcsolatban felmerült, hogy Mourinho kirohanása esetleg szexista indíttatású, főleg, mivel nyilatkozatában arra utalt, hogy az orvosi csapat nem érti a játékot. De számunkra nem is ez a legérdekesebb, hanem ahogy mindez a magyar médiában nagyon tanulságosan lecsapódott.
A foci kétségtelenül a férfiak játéka, elég csak megnézni a női futball sokszorosan alárendelt helyzetét. Persze azt semmilyen szabálykönyv nem írja elő, hogy a férfi futballban a férfi játékosok mellett mindenki másnak is férfinak kell lennie a játékvezetőtől kezdve a csapattal dolgozó stábtagokig bezárólag, mégis nagyon szokatlan, hogy nők jelenjenek meg a pályán vagy a pálya mellett. Ha ez esetleg mégis megtörténik, akkor az általában feltűnést kelt. Ennek a cikknek azonban nem az a célja, hogy futball hímsoviniszta világát bírálja. Abban sem szeretnék állást foglalni, hogy Mourinho szexista indíttatásból bánik-e úgy Carneiróval, ahogy, és természetesen azt sem szeretném megítélni, sportszakmailag kinek van igaza.
Bájos, dögös, szemrevaló
A cikk témája Eva Carneiro megjelenése a médiában. Az Origo beszámolója az esetről mindenképpen nagyon tanulságos, a cikk ugyanis következetesen szexista hangnemben írja le a történteket, miközben éppen egy szexista-gyanús esetről számol be. Már a cím is sokat elmond: Nem látjuk többé a Chelsea dögös orvosát. Mindezt egy vezető internetes napilap sportrovatában, egy elvileg a futballról szóló hírben. Az Origo újságírója Carneirót ezután még szemrevalónak is titulálja, ugyanabban a mondatban, amelyben kijelenti, hogy többször is érték már szexista támadások. A szexista támadások forrása persze elsősorban az orvos neme, és akkor is elszenvedné ezeket, ha kevésbé lenne dögös, de ha már mindenáron hangsúlyozni akarta a szerző, hogy itt bizony nemcsak egy nőről, hanem egy csinos nőről van szó, talán szerencsésebb lett volna olyan kifejezéseket használni, amik nem a Blikket idézik meg.
Eva Carneiro Facebook profilképe
Lassan már celeb
Carneiro egyébként nem most került először az Origo látóterébe, például Chelsea tavalyi budapesti vendégszereplése kapcsán is szenteltek neki egy rövid írást, igaz, akkor még csupán bájosnak titulálták az orvost, akit végre a magyar szurkolók is megcsodálhatnak.
Persze a hazai lapok közül nem csak az Origo figyelt fel a doktornő kvalitásaira. A Nemzeti Sport Online Mikel pajkos pillantása a Chelsea formás csapatorvosára címmel tett közzé még korábban egy videót, amelyben állítólag Obi Mikel legeltette a szemét Carneirón. A mostani eset után pedig benne kevesebben gyönyörködnek felütéssel mutatták be Carneiro és kollégája utódjait, akik átveszik a helyüket a kispadon.
Olyan is, ahogy kinéz?
Azóta persze megindult a bulvárgépezet is, és a Sun előkerítette Carneiro exét, aki szexőrültnek és könyörtelen törtetőnek nevezete őt, felruházva ezt a férfiak világában mozgó nőt a nők esetében klasszikusan visszataszítónak tartott tulajdonságokkal. Ez a megbízható forrás arról is beszámolt, hogy Carneiro állítása szerint lefeküdt egy Chelsea játékossal (nyilván, ha már ennyi férfival van ott körülvéve!). A sértett szerető, Rupert Patterson-Ward beszámolóját átvette a Nemzeti Sport Online is Chelsea játékossal hancúrozott a csinos doktornő? címmel, sőt, a vs.hu-n is szenteltek neki írást (A menesztett Chelsea doktornő kegyetlen és bármit megkap). Persze az Origo is résen volt, a címben immár ragadózóként hivatkozott Carneiróra, és kiemelte, hogy állítólag teszi-veszi magát a játékosok előtt.
Carneiro legutolsó bejegyzése a Facebookon
Van, aki megvédje
Persze vannak igazi úriemberek is a foci világában. A legutóbbi fordulóban a Chelsea csúnyán kikapott a Manchester City ellen, amit a Digi Sport 1 stúdiójában Sallói István szakértő úgy kommentált, hogy mivel Mourinho „paraszt volt a hölggyel” a múltkori meccsen, ezért a futball megbüntette őt a mostani vereséggel.
Az orvos a focirajongók körében is hasonlóan vegyes reakciókat váltott ki. Számos követője és kedvelője van a közösségi médiában, akik közül egyesek kifejezetten szívesen vennék, ha őket is leápolná. Egy origós hozzászóló szerint viszont „Murinnyó egy bunkó. Még az is lehet, hogy kancsó”. Ennyi.
by tasnadi.kata | 2015. Apr. 7. | evolúciós_pszichológia, Média 2.0 blog, szelfi
Habár a szelfikészítés, mint jelenség az utóbbi pár évben vált divattá, ez a rövid idő elég volt az Instagram, a Facebook és a Tumblr népének, hogy olyan felfedezéseket tegyenek, amelyek evolúciós pszichológiai szempontból is megállják a helyüket. A kacsaszáj nem divathóbort, hanem bizonyítottan szexi: a csajos szelfik olyan eszközöket használnak, amellyel a férfiak preferenciáinak igyekeznek megfelelni.
A Média 2.0 legutóbbi meetupján is hallhattunk arról, hogy vannak bizonyos testi jegyek, amelyek különösen vonzóvá tesznek bennünket az ellenkező nem számára. A nők esetében például ilyen az úgynevezett babyface, azaz a fiatalság és így a termékenység jegyeit sugárzó arc. Azt, hogy mi jellemez általában egy férfi és egy női arcot, már sokan leírták, azonban a szexuális dimorfizmusnak, azaz a nemek közti különbségeknek erre a megnyilvánulására nincs bevett magyarázat. Darren Burke és Danielle Sulikowski amerikai kutatók evolúciós pszichológiai tanulmánya egy új hipotézissel áll elő, amelynek a tudományos világon kívül is érdekes vonatkozásai lehetnek.
Kim Kardashian húsvéti szelfije nagymamájával
Nézzük más szögből
A szerzők abból a tényből indultak ki, hogy a nők és a férfiak arcvonásai nemcsak jelentős különbségeket mutatnak, hanem ezek a különbségek ahhoz is hozzájárulnak, hogy mennyire találunk vonzónak egy arcot. Ezt a különbséget ők egy másik szexuális dimorfizmussal, méghozzá a nemek közti átlagos magasságkülönbséggel magyarázták, amely azt eredményezi, hogy a férfiak és nők más-más nézőpontból tekintenek általában egymás arcára. Feltevésük szerint egy arc – és így egy személy – szexuális vonzerejét befolyásolja, hogy milyen szögből tekintünk rá.
A szerzőpáros kísérleteket is végzett a hipotézis alátámasztására, amelyben átlagosnak, vonzónak illetve kifejezetten nem vonzónak tartott női és férfi arcokat mutattak a tesztalanyoknak, méghozzá különböző szögekben enyhén megdöntve őket, a nemek eltérő perspektíváját szimulálva. Mint várható volt, a női arcok tekintetében a nőiesség és a szépség érzetét növelte az enyhén felülnézet, míg az alulnézet ezek ellenében hatott. Férfiak esetében a szögek változtatása a vélt férfiasság megítélésében hozott változást. A kutatók ebből arra következtettek, hogy az idők során a szexuális szelekció beépítette ezeket a perspektívakülönbségből adódó eltéréséket a tulajdonképpeni férfi és női arcvonásokba, ezzel tovább növelve a nemek arca közti különbséget.
Oké, de akkor milyen legyen?
A férfiak arca általában hosszabb, álluk szélesebb, szemöldökcsontjuk hangsúlyos, szemük és homlokuk pedig arányaiban kisebb, mint a nőké. A kifejezetten maszkulin megjelenés azonban nem feltétlenül járul hozzá ahhoz, hogy vonzónak találjunk valakit. A kutatók által is hivatkozott korábbi vizsgálatok szerint a férfiasság akkor jön be igazán, ha rövidtávra keresünk partnert, illetve a vonzóság megítélése összefüggésben áll a menstruációs ciklussal, és a férfiaknak a vizsgált társadalomban betöltött szerepével is.
A nőkkel szembeni elvárások azonban úgy tűnik, nem ilyen komplikáltak. A feminin arcra jellemző nagy szemek, magas homlok, keskeny áll és telt ajkak úgy tűnik mindig és mindenütt vonzóak.
Michelle Phan divatblogger, a téma szakértője
I’m sexy and I know it
Úgy tűnik, a XXI. század embere magától is eljutott erre a felismerésre. Elég csak beírnunk a keresőbe, hogy how to make a good selfie, és máris sorjáznak a blogbejegyzések, YouTube videók, amelyek néhány pontban összefoglalják a jó szelfi titkát, amelyekben a kamera megfelelő pozícionálása is kitüntetett szerepet kap. Láss csodát, az ideális az, ha a szemünk vonala fölött tartva, lefelé irányítjuk a telefont vagy a fényképezőgépet. (Legalábbis lányok esetében mindenképpen, míg sajnos a másik nemmel kapcsolatban lényegesen kevesebb a vonatkozó irodalom, talán az előbb bemutatott nehézségek miatt is). Ha enyhén fentről fényképezzük magunkat, máris nagyobbnak hat a szemünk és a homlokunk, és az állunk sem olyan hangsúlyos.
Természetesen minél inkább saját vonzerőnk hangsúlyozása a cél a képpel, annál jobban érvényesítjük ezeket a szempontokat, és innen már csak egy ugrásra vagyunk a duckface rejtélyétől – egy kis extra csücsörítés még ugyanis kell a megfelelő szög mellé, hogy kész legyen a tökéletes babyface. Ha nem csak az arcunkat fotózzuk, akkor természetesen nem árt a termékenység egyéb jegyeinek a hangsúlyozása sem: egy szép dekoltázs, vagy a megfelelő derék-csípő arány bemutatása is jó stratégia.
Ez utóbbiak persze triviálisnak tűnhetnek, de Burke és Sulikowski jóvoltából már azt is tudhatjuk, miben áll a tipikus kacsaszájas, alulról felfelé pislogós szelfik szexissége. Ha pedig valaki igazán jól kivitelezett példákra kíváncsi, annak ajánljuk a szelfizés koronázatlab királynőjének, Kim Kardashiannak hamarosan megjelenő Selfish című könyvét.
Képek 1 2
by tasnadi.kata | 2015. Jan. 15. | jog, Média 2.0 blog, rendőrség, sajtófotó, sajtószabadság
Sajtófotók miatt megélhetési pereket folytató rendőrök, bíróságra járó fotóriporterek és képszerkesztők: az Alkotmánybíróság múlt szeptemberi határozata úgy tűnt, véget vethet ennek a tendenciának. A határozat kimondja, hogy a rendőrök arcuk kitakarása nélkül is ábrázolhatóak a fotóriportokban, feltéve, hogy az ábrázolás nem öncélú. Azonban a sajtó, a törvény és a rendőrök képviselői sem elégedettek teljesen – legalábbis ez derült ki a Capa Központ által január 12-én megrendezett kerekasztal-beszélgetésen.
Az AB határozata
A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban a sajtó (dr. Bodolai László, az Index jogtanácsosa, Virágvölgyi István, a Capa Központ szakmai igazgatója, Sáling Gergő újságíró, a beszélgetés moderátora) és a jog (dr. Kiss Márta, a Budapest Környéki Törvényszék Polgári kollégiumvezetője, dr. Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, dr. Székely László, az alapvető jogok biztosa) képviselőinek részvételével megrendezett beszélgetés apropóját az AB 28/2014. (IX. 29.) határozata adta, amely egy évek óta folyamatban lévő bírósági ügy kapcsán született.
Fotó: Capa Központ
A polgári pert az Index 2011-es képei kapcsán indították el, amelyek a rendvédelmi dolgozók tüntetésén készültek. A fotók pikantériája, hogy így mind a tüntetők, mind a rendezvényt biztosító személyek rendőrök voltak. Előbbiek természetesen civilben vettek részt az eseményen, a hivatalból jelenlévők azonban pert indítottak az Index ellen személyiségi jogaik megsértése miatt. A Fővárosi Ítélőtábla a felperes javára döntött, a hírportál azonban az Alkotmánybírósághoz fordult az ítélet megsemmisítése miatt, a vélemény- és a sajtószabadság korlátozására hivatkozva. Az AB megállapította az ítélet alaptörvény-ellenességét, és megsemmisítette azt. Az indoklásban közérdeklődésre számot tartó tudósításnak minősítette a képeket, amelyek a jelenkor eseményeiről való szabad tájékoztatáshoz szükséges módon, tárgyilagosan, nem sértő formában ábrázolják a közfeladatot ellátó személyeket.
Ez a döntés látszólag pontot tett egy hosszú ideje húzódó vita végére, amely a rendőrök és a fotóriporterek-képszerkesztők körében dúlt, azonban a helyzet még sem ilyen egyszerű.
A szembenálló felek
Legyen szó akár egy egyszerű sporteseményről, állami rendezvényről, bírósági tárgyalásról vagy éppen tüntetésről, a rendőrök gyakori szereplői a médiának. Sokuk azonban úgy vélekedik, jogsértő az, ha a sajtóban olyan képek jelennek meg róluk, ahol arcuk felismerhető. Azonosításukra ott van a számuk, képmásuk azonban, mint minden más állampolgáré, a személyhez fűződő jogok által védve van, azaz hozzájárulásuk nélkül nem készíthető és nem terjeszthető róluk felvétel.
A másik oldal, a sajtó képviselői szerint azonban nehéz olyan képpel tudósítani ilyen eseményekről, amelyen a rendőrök nem láthatóak, az utólagos kitakarás pedig plusz terheket ró a képszerkesztőkre. Azonban ha mutatják a rendőrök arcát a felvételeken, akkor elhúzódó polgárjogi pereket kockáztatnak, amely természetesen szintén megterhelőek a fotóriporterek és a szerkesztőségeknek is. Ráadásul egyre inkább úgy tűnt, hogy a rendőröket személyiségi jogaik sérelme mellett az elnyerhető anyagi kárpótlás is motiválta abban, hogy bírósághoz forduljanak.
Mi volt korábban
Két egymással ellentétes érdek és a hozzájuk kapcsolódó alapjogok feszülnek egymásnak, egzakt törvényi szabályozás nélkül, így az ítélkezés során a bírói gyakorlat lett az irányadó. Dr. Kiss Márta bírósági vezető azt emelte ki, hogy az ítélkezés során eddig azt vizsgálták, hogy a rendőr hozzájárult-e a kép készítéséhez (ennek nem muszáj szóban elhangoznia), illetve hogy milyen célja volt az elkészült ábrázolásnak. Az alap ugyanis, ahonnan a bírák kiindulnak, a személyiségi jogok védelme, amihez a képmás is hozzátartozik.
Azonban ha ezzel bármilyen olyan konkuráló alapjogot fel tudnak mutatni az újságírók vagy jogi képviselőik, amely indokolttá teszi az adott bemutatást, akkor – legalábbis elvileg – megnyerhették a pert. Dr. Bodolai László, az Index jogtanácsosának tapasztalatai szerint azonban a bíróságok hajlamosak voltak a rendőröknek kedvezni. Bodolai a sajtó oldalán fellépő jogi képviselőként azt tapasztalta, hogy az ítélkezés során általában megállapították a jogsértést. Azonban hozzátette azt is, hogy a megélhetési pereskedés visszaszorítása miatt az utóbbi időben már nem szabtak ki jelentős kártérítési összegeket a bíróságok.
Közszereplők vagy nem?
A beszélgetés során hamar előkerült az a gondolat, hogy a rendőröket, foglalkozásuk miatt a személyiségi jogok terén szűkebb védelem illeti meg . Ha a rendőrök közszereplőnek minősülnek, akkor vonatkozik rájuk az a kitétel, amely a közügyek szabad vitatása érdekében lefelé korlátozza az ilyen személyek védendő jogait.
Dr. Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke azonban arra figyelmeztetett, hogy a rendőr nem közszereplő, hanem közfeladatot ellátó szerv nevében eljáró személy. Az információs törvényre hivatkozva hangsúlyozta, hogy a rendőröknek csak neve, beosztása, rendfokozata közérdekből nyilvános adat, arcképük nem tartozik ezek közé. Ráadásul mivel közfeladatot ellátó szerv megbízásából vannak jelen és nem önkéntesen, ezért elvileg az sem releváns, hogy ők maguk hozzájárultak-e a kép készítéséhez.
Fotó: ORFK/Index
A sajtó képviselői azt hangsúlyozták, hogy a rendőrök az átlagemberhez képest többlet jogokkal rendelkeznek, így elsősorban inkább rendőrök, mint magánemberek. Dr. Székely László, az alapvető jogok biztosa (korábban az új polgári törvénykönyv előkészítését koordináló miniszteri biztos) ezzel összhangban azt emelte ki, hogy nem kötelező rendőrnek menni, azaz aki ezt a foglalkozást választja, legyen tisztában azzal, hogy munkavégzés közben nagyobb figyelemnek van kitéve.
Öszvér határozat
Habár a sajtó munkatársai és a jelenlévő jogászok is üdvözölték az Alkotmánybíróság állásfoglalását, azért kritizálták is az új határozatot, amelyet többször öszvér határozatnak, részmegoldásnak nevezetek. Kiss Márta kiemelte, hogy csak egy konkrét üggyel kapcsolatban mondott valamit az AB, de valójában ezután is a bírói gyakorlatban fog majd eldőlni, hogy hogyan értelmezik és alkalmazzák a határozat iránymutatásait. A bírák pedig mindig az adott perek kontextusát fogják figyelembe venni. Figyelmeztette a sajtó képviselőit, hogy készüljenek fel akár ellentmondó értelmezésekre is.
A felelősség tehát továbbra is az ítélkezésen lesz, amit Péterfalvi Attila többször is kifogásolt. Úgy fogalmazott, hogy mivel alkotmányos alapjogot érintő kérdésről van szó, nem lenne szabad a bíróságokra hagyni a feladat megoldását. A média fél nem kitakarni a rendőröket, a bíróságok és az Adatvédelmi Hatóság pedig rá van kényszerítve, hogy egyedi eseteket elemezzen és sokszor ellentétes megoldások születnek. Péterfalvi Attila és Kiss Márta is kiemelte, hogy törvényi szinten kellene támpontot adni a sajtóban megjelenő ábrázolásokkal kapcsolatban, amely mindenki számára kiindulási alap lehetne. Péterfalvi többször elmondta, nem érti, hogy miért nem születik ilyen rendelkezés, és úgy vélte, hogy a teremben ülők három perc alatt képesek lennének kodifikálni egy olyan szöveget, amely megoldaná a kérdést.
A bíróságok képviselője és az Adatvédelmi Hatóság elnöke abban is egyetértett, hogy mi a baj a szeptemberi határozattal. Szerintük az Alkotmánybíróság a problémának csak egy kis szeletére koncentrálva, a konkuráló jogok ütköztetése és alapos indoklás nélkül foglalt állást, így nem tisztázta kellőképpen a helyzetet.
Na de mit lehet tenni?
A kerekasztal-beszélgetést moderáló Sáling Gergő utolsó kérdése arra vonatkozott, hogy hogyan járjanak el ezután a sajtó munkatársai, ha el akarják kerülni a pereskedést. Kiss Márta válasza az volt, hogy erre csak az lehetne biztos módszer, ha nem készítenének több felvételt, ami természetesen nem jó megoldás. Vállalni kell a pereket, amennyiben van erre lehetőség, hogy megfelelő bírói gyakorlat kristályosodhasson ki. Péterfalvi az Adatvédelmi Hatóság nevében azt mondta, hogy a határozat állásfoglalása után a jövőben a rendőröket tömegszerűen, nem egyedi ábrázolásként mutató fotók esetében nem kell alkalmazni kitakarást.
Fotó: Capa Központ Sáling Gergő, Virágvölgyi István és dr. Kiss Márta
Virágvölgyi István, a Capa Központ szakmai igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a jogi vonatkozások mellett más nagyon fontos kérdéseket is felvetnek ezek az ábrázolások. A beszélgetés kapcsán elhangzott érvek és ellenérvek ugyanis a jelen kérdéseihez kapcsolódnak, de az események rögzítése hosszú távon is érdekes: a fotók információtartalmát és dokumentumértékét emelte ki. A fotósok vagy a szerkesztők öncenzúrája miatt manipulált képek információvesztéshez, az események ábrázolásának kényszerű torzításához vezethetnek. Péterfalvi pedig a művészi értékű képeket emelte ki, amelyek felmentést adnak az alkotóknak.
Nem lettünk okosabbak
A beszélgetés során rengeteg szempont felmerült. A különböző bírói ítéletekre, jogszabályokra, egyezményekre való, néha nehezen követhető hivatkozások, a jogászkodás mellett felmerültek a média működéséhez köthető, hétköznapi problémák is. Emellett szinte már filozófiai mélységekig jutottak a résztvevők, amikor a fotó, mint dokumentum vagy műalkotás kérdései kerültek szóba, de ahogy Péterfalvi Attila megjegyezte a beszélgetésről távozva: „nem lettünk okosabbak”. A fotóriporterek pedig azt hiányolták, hogy ők nem kaptak szót a vitában.
Valóban, habár nagyon érdekes volt a beszélgetés, sokkal többet senki nem tudott meg arról, hogy kinek mit szabad, mikor, és milyen formában. Ez minden bizonnyal a bíróságokon fog kiderülni.
Jön a februári Média 2.0 Meetup!
A kommunikációszakosok sokszor nem tudják, mire lesz jó, amit tanulnak. A szakma egyelőre nem igazán segít a választásban egyetem után. Mi szeretnénk. Találkozó kommunikációszakosoknak, pr-osoknak, médiásoknak, marketingeseknek, egyetemistáknak, szakmabelieknek és érdeklődőknek. Egy sör mellett.
Meghívott előadó:
Gundel Takács Gábor, újságíró, műsorvezető, sportriporter, aki
– kereskedelmi és közszolgálati média közötti különbségekről,
– az új média tévézésbeli szerepéről,
– és az interaktív televíziózásról is beszél majd.
Időpont: 2015. február 24., 18:30
A helyszín: hamarosan!
A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött, itt kell regisztrálni.
Itt vagyunk a Meetup.com-on.
