by he.h | 2015. Feb. 12. | blog, marketing, Média 2.0 blog, reklám
Annak ellenére, hogy a blogolás rég nem számít szenzációs jelenségnek, a korábbi évekhez képest egyre népszerűbbé válnak a blogos reklámok. Az indok egyszerű: itt hirdetni legtöbbször ingyenes, ráadásul a megfelelő célcsoportot is igen hatékonyan érhetjük el. Ez eddig nem tűnik olyan bonyolultnak, de mégis milyen tendenciák húzódnak meg a folyamat mögött, és nincsenek-e rejtett buktatók?
Arra a kérdésre, hogy hogyan csinálhatunk saját webes felületünkből pénzt, már tengernyi irodalmat lehet találni az interneten a nagyobb bloggerekkel készült interjúktól kezdve az olyan, külön erre a célra létrehozott szolgáltatásokig, mint amilyen a Google AdSense vagy a Platform University. A blogok adta pénzügyi lehetőségeket viszont nemcsak a lelkes laikusok és gyakorlott bloggerek használhatják ki előszeretettel: egyre nagyobb lehetőséget nyújtanak az olyan szakemberek számára is, akik márkájuk ismertségét kevesebb pénzből, de minél hatékonyabban szeretnék növelni.
(more…)
by kiraly.david | 2014. Jul. 29. | blog, média, Média 2.0 blog
Nyolc év után rendezték meg ismét a Magyar Bloggertalálkozót a debreceni Campus Fesztiválon. Bár sem a résztvevő bloggerek, sem a közönség létszáma nem reprezentálta igazán a magyar blogoszféra sokszínűségét és népszerűségét, ennek ellenére az esemény újraélesztése mindenképpen jó ötlet. A beszélgetésen volt egy kis elmúltnyolcévezés, némi elkövetkezőnyolcévezés közben pedig néhány érdekes gondolat a bloggerekre nehezedő politikai nyomásról és a blogok társadalmi hatásairól.
Nyolc évvel ezelőtt még a Campus Fesztivál elődjének tekinthető Vekeri-tónál rendezett eseményen volt legutóbb bloggertalálkozó. Azóta a fesztivál meglehetősen kinőtte magát – idén 70 ezer látogatót és a magyar könnyűzenei élet ismert szereplőit vonzotta a híres Nagyerdő és a hírhedt új debreceni stadion közvetlen környezete. A többi hasonló jellegű fesztiválhoz képest meglehetősen sok családos látogató volt jelen, kevésbé szólt csak a fiatalokról az egész. Persze ez talán a bloggertalálkozó napján megrendezett 25 éves jubileumi Tankcsapda koncertnek is köszönhető, akiknek debreceni kötődése miatt talán sok már szülővé érett, de szívében kamasz fesztiválozó látogatott ki.

(more…)
by Laza Bálint | 2014. May. 8. | blog, etika, Média 2.0 blog, pr, újságírás
Szerdán „A blog, mint üzlet” című szakmai kerekasztal-beszélgetésen jártunk (a címet sajnos nem sikerült helyesen leírni). A kanapén „Csalár Bence sikeres blogger” (idézet a sajtóközleményből), Halaska Gábor a Figyelő újságírója, az lnsider blog szerzője, Halász Ambrus a Flow pr kreatív igazgatója, illetve Rédei Daniella, a Café pr ügyfélkapcsolati igazgatója foglalt helyet. A beszélgetés moderátora Rétfalvi Flóra volt. A beszégletés a blogok helyett inkább a publikáló emberek (legyen az újságíró vagy blogger) és a pr-osok közötti ellentét irányába ment el. El kell adni a lelked, hogy megélj?
Mivel lehet kiemelkedni?
Az első kérdés persze az volt, hogy mitől sikeres egy blogger, itt mindjárt ki is derült, hogy a blog (ma?) nem üzlet: Csalár „azért csinálja, mert élvezi, számára nem elsődleges, hogy meg tudjon élni belőle”. Szerinte ma már mindenki azért blogol, mert azt látja, hogy a másik sikeres. Sikeresnek lenni pedig akkor lehet, ha piaci rést talál, hiánycikket tud eladni, ami nála a véleményformáló divatblogolást jelenti. Az az egész beszélgetésből nem derült ki, hogy ki számít sikeresnek pr-szemszögből.
Halász szerint a pr-ügynökségekre is ráhúzható a blogos párhuzam, kiemelkedni többletszolgáltatásokkal lehet: „A hagyományos pr önmagában halott, felkészítőanyagok, sajtóközlemények írása nem elég”, hiszen a nagyvállalatok ezt házon belül is meg tudják oldani. „Mi felismertük, hogy a kényelmi szempontok relevánsak: egy helyről nagyon sok szolgáltatást meg tud kapni az ügyfél: a közösségi médiától az alvállalkozók rugdosásáig”.
A Flow pr kreatív igazgatója szerint sok ügynökég elfelejti, hogy jó sajtókapcsolatokat várnak tőlük, meg azt, hogy lehetetlen témákat is el tudjanak adni. A kommunikációs szakma ráadásul percről percre változik, a Facebook-ismerete, a mobilalkalmazások fejlesztésének irányítása ma már alapkövetelmény.
Nem értett egyet Rédei Daniella a Cafe pr-tól: „Az, hogy mindent kell csinálni, devalválja is az ügynökséget”. Szerinte a pr egy emberszakma, az ügynökségek közötti különbség abból adódik, hogy tudnak-e szerezni olyan embereket, akik valamilyen pluszt tudnak hozzáadni.
Ősi ellentét
A hasonlóságok után Halaska Gábor arról beszélt, hogy a pr és a blog ősellenség:a pr-os terméket adna el, “a blog szabadon szárnyalna”. Ez persze régi téma, pr-os és újságíró között is értelmezhetjük, ami nem túl meglepő, hiszen eleve nehéz azt is definiálni, mi a különbség a blogger és az újságíró között.
Halaska szerint a blog szubjektív, az újságírók a véleményüket viszont csak bizonyos műfajokban írják le. Halász szerint minden blogbejegyzés olyan, mint egy véleménycikk, míg az újságírásnak legalábbis objektívnak kellene lennie, de az újságírók közül nem mindenki felel meg ennek. Csalár szerint viszont nincsenek szubjektív magyar divatblogok, nemhogy véleményt nem formálnak, de egy sajtóközleményt sem írnak át.
Rédei szerint ideje, hogy az újságíró is megértse, hogy működik a pr, mivel 2008 óta hatalmas pénz eltűnt a médiapiacról, és az újságírónak szükségük van a pr-osokra. „Korábban megtehették az újságírók, hogy nem foglalkoznak a kereskedelmi érdekekkel, ma már ezt nem tehetik meg” ‾ állítja a Café pr ügyfélkapcsolati igazgatója. Az egyetlen jelen lévő blogger erre csak annyit reagált, hogy sosem rak ki sajtóközleményt. Azt viszont a jelenlévők elismerték, hogy vannak olyan olyan szokások, amiknek ki kell halniuk: például az újságírók hívogatása, hogy megkapták-e a sajtóközleményt.
Mire mész egy bloggal?
Viszont még mindig jó gyakorlatnak tűnik, hogy termékmintákat küldenek az újságíróknak, és ma már a bloggereknek is. “ Valaki azzal is beéri, hogy termékmintákat kap, van aki szeretné, ha legalább elutaztatnák valahova” – tudtuk meg Halásztól. De ez is csak tematikus blogoknál, bizonyos iparágakban. A másik lehetséges út, hogy a jó bloggereket felfedezik az újságok, és újságíró lesz belőlük, akkor pedig jól jön a kapcsolat a pr-osnak.
Körülbelül ennyi az, amit a jó blogok el tudnak érni pr-os nézőpontból. Az ügyfelek többsége még mindig nem tudja értelmezni a blogokat, ha pedig tisztán látogatottságot néznek, nem hoznak eleget. “Jól mutat az elemzésekben, ha 32 helyett 33 fő volt ott, mert egy blogger is becsusszant” – foglalata össze a lényeget Halász.
Ki tud megélni a blogolásból?
A beszélgetésen nem született egyértelmű válasz arra, mi lesz a pr és a blog közös jövője. Halaska gyorsan rövidre zárta a kérdést: megkérte a hallgatóságot, hogy tegye fel a kezét, aki meg tud élni a blogolásból. Nem volt ilyen résztvevő, a válasz egyértelmű: a blog ma nem üzlet. Halaska szerint ráadásul alapvető problémák vannak a pr-osok hozzálláásával: ha így folytatják, a pr-os egyre inkább versenytársa lesz az újságírónak.
Rédei szerint nem az üzlet a lényeg, hanem hogy az újságíró nyitott legyen arra, amit a pr-osok csinálnak:: a pr-osnak nem az a feladata, hogy terméket adjon el, hanem egyfajta támogató, hosszútávú, bizalomébresztő funkciónak érdemes tekinteni ami csinálnak.
Rédei elmondta, hogy sokszor van olyan ügyfél, ahol nagyon figyelik, pontosan hol költenek reklámra, a pr-ügynökség pedig tud ebben segíteni: „meg is erősítjük az ügyfélnél, hogy érdemes ott költeni”. Cserébe Rédei elvárja, hogy ha évente egyszer beajánlanak egy interjút például az ügyvezetővel, ne legyen kérdés, hogy elvállalják.

Elég ebből!
És akkor jöjjön az a része, ami megkülönbözteti a bloggert az újságírótól: az egész hozzáállást egyszerűen nem tudom szó nélkül hagyni, a beszámoló után helye van a véleményemnek is. Ott is elmondtam, jöjjön még egyszer: az újságírónak nem lételeme a pr-os. A jó kapcsolat mindenkinek érdeke, de az, hogy csak azért elvállaljunk egy interjút, mert hirdetett nálunk az ő ügyfelük, elképesztő elvárás, a tartalom és a reklám szétválasztásának tökéletes megsértése. Ez már egyáltalán nem azt jelenti, hogy témát ajánlanak, hiába fogalmaznak így. Azt, amit hirdetőként kapniuk kell, megkapják: elérést. A tartalomba a pr-osnak nem lehet beleszólása, nem mondhatja meg, hogy kivel csináljak interjút. A hirdető megkapta, ami a pénzéért jár: megjelenést. A többihez köze nem lehet.
A másik. A pr-osok mindig elmondják, hogy innovatívnak kell lenni, hogy az újságírókat jogosan idegesíti, ha szerencsétlen gyakornokok egymás után többször hívják fel őket, hogy megkaptak-e egy sajtóközleményt. Aztán mit látunk? Azt, hogy nem változik semmi. Évek óta így megy, pedig a hagyományos pr halott. Ezt az egészet már csak a rossz beidegződések viszik előre. Tegye fel a kezét, aki valaha kirakott mégis egy sajtóközleményt, amit egyébként érdektelennek talált, mert felhívták!
Újságíróként mondom, ha nem újul meg a pr, tényleg kihal: a közösségi média korában főleg nincs szükségünk arra, hogy ők hozzanak nekünk sztorit: sok mindent megtalálunk, ez a dolgunk. Ráadásul egy kezemen meg tudom számolni, hány olvasónak is érdekes interjút készíthettem el a segítségükkel, az erőszak pedig nem segít. Nem azért nem csinálok meg egy interjút, mert bunkó vagyok, hanem mert az olvasóimat nem érdekli. Nem véletlenül nem érnek el ezzel a hozzáállással komolyabb lapokat. Van akinek van fontosabb utaztatásnál, meg termékmintánál. Remélem, ők vannak többen.
Fotó
by hahner.petra | 2014. Mar. 26. | blog, fotó, Média 2.0 blog, tudomány
A Google létezése óta nem nagy ügy jó fotót szerezni, sőt a képek jogtalan felhasználása mondhatni az online kultúra része. A blogok többsége hivatkozás nélkül vesz át illusztrációkat, az I F*cking Love Science (IFLS) Facebook-oldal üzemeltetője pedig egy saját márkát épített képek átvételére. A tudományos bloggerek körében egyre nagyobb a felháborodás: a Scientific American egyik szerzője négy blog lecsupaszításával szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy alulértékelt a fotósok munkája az internet korában. Képzeld csak el a kedvenc portálodat fotók nélkül! Más kérdés, hogy néha tényleg nehéz kinyomozni a képek forrását.
A fotósokat nem becsüljük
Naponta rengeteg képpel találkozunk: legörgetjük, posztoljuk, lájkoljuk és megosztjuk őket, közben pedig át sem fut az agyunkon, hogy ez valakinek az alkotása. A bloggerek is számos fotós, illusztrátor és karikaturista munkáját használják fel, hivatkozást azonban csak ritkán látni ezek mellett. Ha kész a blogbejegyzés, keresnek néhány képet a Google-n vagy a Wikipédián, amivel feldobhatják a szöveget. Arra már ritkán figyelnek, milyen jogi megkötések tartoznak egy-egy képhez. A vizuális anyagokat sokan kiegészítőknek tekintik, pedig valójában sokat tesznek hozzá a tartalomhoz.
(more…)
by Laza Bálint | 2013. Mar. 21. | blog, blogger, Média 2.0 blog, washington_post
A Poynter.org értesülései szerint a Washington Post bloggert keres Style nevű életmód rovatához. Ebben még nincs semmi meglepő, manapság a nagy újságok mind rendelkeznek saját blogokkal, azokat meg nyilván írja valaki, és nem mindig az újságíró.
Sokkal érdekesebb, milyen elvárásoknak kell megfelelnie a leendő alkalmazottnak:
A bloggernek fel kell ismernie a trendeket, ki kell választania az internet zajából a lényeget, majd kontextusba és perspektivába kell helyeznie a Washingot olvasóinak. Elvárásunk legalább egy tucat tartalom naponta, tudva, hogy egy jó mondat egyenlő lehet egy jó bejegyzéssel.
Mindehhez még megjegyzik, hogy a munkához korai kelésre van szükség, és néha éjszakába nyúló tudósításokra.
Vajon rabszolga-e a blogger? Kevesebbet ér, mint egy átlagos újságíró? Az biztos, hogy a WP által megszabott feltételek nem teljesen normálisak. Ráadásul azzal is vitatkoznék, hogy egy jó mondat felér egy jó bejegyzéssel. (Majd néha kipróbáljuk.) Elég nagy bravúr valamiből kiemelni a lényeget, majd kontextusba helyezni egyetlen mondatban. Talán úgy értették, infografikával megtoldva…
Itthon nincs hasonló intézmény, külföldön viszont viszonylag elterjedt a gyorsan, sokat, szinte mindegy mit hozzáállás, erre épít hullámzó sikerű médiumot a Huffington Post vagy éppen a Gwaker. Ettől függetlenül meglepő, hogy amikor egy nagy múlttal rendelkező, teljesen más szemlélettel dolgozó lap ilyen irányba indul el. A tartalom-összedobálásé lenne a jövő? Ez sem valószínű, ha mindenki átvált ilyen üzemmódra, nem lesz honnan átvenni.