„A gépek meg ez az új technológia elidegenítenek meg minden. Már nem is emberként kezelnek minket.” – mondogatták az emberek és meghallotta a Facebook. A vezetőség a jövőben humánosabban szeretne bánni a Facebook felhasználóival, melynek első lépéseként száműzik a felhasználó megnevezést. Helyette az ember szót fogják használni. De tényleg szükség van erre a változtatásra?
Most, amikor a csapból is az folyik, hogy hogyan teszi tönkre az internet a kapcsolatainkat és hogyan válunk egyedi emberekből a közösségi média által egyszerű felhasználókká, akik bármilyen identitás mögé elbújhatnak, a Facebook időszerűnek látta a változtatást. Új módszert dolgoztak ki felhasználói bázisuk kezelésére, melynek célja az emberibb viszonyulás. Első lépésként elhagyják a már annyira belénk ivódott „felhasználó” kifejezést, és mostantól „emberereknek” nevezik őket.
Közeledik a karácsonyi nagybevásárlás és jól jönne egy rövid távú munka? Állást ajánlanál az ünnepi időszakra, de nem tudod, hol kereshetsz a legkönnyebben? Az amerikaiak idén a Facebookon fognak szétnézni, miért ne tehetnénk mi is ezt? Számos vállalat felismerte a közösségi médiában rejlő lehetőséget és a munkaközvetítő oldalaktól átpártoltak a Facebookhoz és a Twitterhez.
A CareerBuilder felmérése szerint Amerikában a kiskereskedők 43 százaléka keres idén időszakos munkaerőt, ráadásul kreatívabban, mint ahogy azt eddig tették. A szokványos, karrier oldalakra feltöltött hirdetések helyett inkább a közösségi médián kezdenek toborozni.
A villamosmegállóban angolul beszélgető kis csoportból azonnal kiszúrod a magyar idegenvezetőt, majd kuncogsz egy kicsit magadban és megjegyzed, hogy hát igen, a magyar akcentust kilométerekről felismerni. Bármennyire is kirívónak tűnik a magyar, igazából ez a helyzet mindenféle akcentussal. Gondolkoztál már azon, hogy az agyunk miért azonosít idegenként bizonyos hangzásokat és kiejtéseket? Vagy hogy egyáltalán mi az oka az akcentusnak?
A BrainCraft pszichológiai kérdésekkel foglalkozó videóblog újabban az akcentus kérdését feszegeti. Vajon miért ismerjük fel az akcentusokat és hogyan alakulnak ki a hanghordozás, kiejtésbeli sajátosságok? Miért van az, hogy három – elviekben ugyanazt a nyelvet beszélő – nemzet mégis furcsálkodva néz egymásra?
Bouba, kiki – tudod mi az?
Nem, mégis ha meg kéne mondanod, hogy a két ábra közül melyik a kiki és melyik a bouba, lenne válaszod.
Másoknak is van, ráadásul a kísérleti eredmények szerint több mint 95 százaléknak ugyanaz, ami valószínűleg neked is. Mind a bouba mind a kiki kitalált szavak, mégis rögtön valamilyen jelentést kapcsolunk hozzá és egy kép is megjelenik bennünk a fogalommal kapcsolatban. Míg a kiki hallatán valamilyen hegyes, addig a boubát hallva valamilyen legömbölyített, puhább dolog jelenik meg előttünk.
Egy zsiráf tovább bírja víz nélkül, mint egy teve?
Ahogyan a különböző hangzások jelentéseket ébresztenek bennünk, ugyanúgy az emberek beszédmódja és kiejtése alapján is azonnal fogalmakat, tulajdonságokat kapcsolunk az illetőhöz. Ráadásul mindezt úgy, hogy közben elfogultak vagyunk a saját kiejtésünk mellett. Már egyéves gyerekeknél is ki lehet mutatni, hogy azt a kiejtést preferálják, amit az otthonukban használnak az idegen akcentussal szemben.
Azon kívül, hogy más akcentusú emberekhez eltérő tulajdonságokat társítunk, a kiejtés különbözősége a bizalomra is hatással van. Kevésbé hiszünk azoknak az információknak, amiket idegen akcentusú emberektől kapunk és minél erősebb ez az akcentus, annál nagyobb kételkedéssel fogadjuk a hallottakat. A kísérleti mondatot: „Egy zsiráf tovább bírja víz nélkül, mint egy teve” sokkal könnyebben hiszik el az emberek, ha azt egy ugyanolyan kiejtéssel beszélő embertől hallják. Egyes kutatások szerint a kiejtésnek még nagyobb szerepe van a kategorizációban mint a kinézetnek, ami azzal magyarázható, hogy a beszéd közvetlenül kapcsolódik az információnyújtáshoz.
Olyan akcentusok esetében, melyeket felismerünk, még erőteljesebb az agyunkban elinduló jelentéstársítás. Nem véletlen, hogy az amerikai filmekben a rosszfiú többnyire brit.
Akcentus nélküli világ?
A közösségi oldalak nyújtotta lehetőségekkel és az elszaporodott nemzetközi kapcsolatokkal elképzelhető, hogy ezek az akcentusok lassan összemosódnak, és ha meg nem is szűnnek, de már nem lesznek ekkora befolyással a megítélésre. Egyelőre viszont nem hinnék el nekem Angliában, hogy a zsiráfok tovább bírják víz nélkül, mint a tevék.
A kommunikációszakosok sokszor nem tudják, mire lesz jó, amit tanulnak. A szakma egyelőre nem igazán segít a választásban egyetem után. Mi szeretnénk. Találkozó kommunikációszakosoknak, pr-osoknak, médiásoknak, marketingeseknek, egyetemistáknak, szakmabelieknek és érdeklődőknek. Egy sör mellett.
Meghívott előadók:
Sas István, reklámszakember
Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója
Időpont: 2014. november 11.
A helyszín: Ötkert (1051 Budapest, Zrínyi utca 4.)
A világ legnépszerűbb oldala már eddig is jóformán mindent tudott rólunk, de most még többre vágyik. Nemcsak a hobbidra, érdeklődési körünkre és barátainkra kíváncsi, hogy személyre szabott reklámokkal bombázhasson, hanem már az egészségi állapotunkra is. A Facebook nagy fába vágta a fejszéjét: be akar törni az egészségügy piacára. Bennünk azért felmerültek kérdések.
A Facebook követve más technológiai vállalatok példáját, a közeljövőben új területre merészkedik, ez pedig az egészségügy. A tárgyalások a gyógyszeripar és egészségügy szakértőivel már meg is kezdődtek, de a folyamat még csak kísérleti fázisban tart.
Ember legyen a talpán, aki még kiigazodik a fényképezésre vonatkozó magyar törvényeken. 2014. március óta már a kép elkészítése előtti engedélykérésre vannak kényszerítve a sajtófotósok – nem mintha már nem büntettek volna meg médiamunkásokat jóval az új törvény megszületése előtt is azért, mert nem kértek engedélyt a szereplőtől a fénykép elkészítésére. A törvényszövegben szereplő kivételek pedig csak tovább bonyolítják a helyzetet. Rendőrök eddig nem szerepelhettek felismerhetően, most már igen. De akkor ők most közszereplők vagy a kordonon átüvöltve tőlük is engedélyt kellene kérni? Hogy is van ez?
