A XXI. század keddi adása a szamizdatról szólt: Hodosán Róza szociológus, Kőszeg Ferenc szerkesztő, és Balassa János szerkesztő mesélt a szamizdat keletkezéséről és történetéről. Milyen élmény volt szervezkedni? Hogyan vegzálta az állam folyamatosan a résztvevőket? És miért nem lett mégse soha per belőle? Technokolos ujjak, szemétkosárban csempészett papírok és a szabadság makacs illúziója.
A 2010-ben huszonharmadik helyen álló Magyarország 2015-re hatvanötödik helyre csúszott a Reporters Without Borders Médiaszabadság Indexén. Más nemzetközileg elismert szervezetek, köztük a Committee to Protect Journalists, Index on Censorship és a World Association of Newspapers and News Publishers is keményen bírálta a magyarországi médiát, melynek helyzete a 2010-es választások óta súlyosan romlott. Míg a Fidesz médiabirodalmat épített, addig versenyképes újságok, rádiók és televíziócsatornák mondtak csődöt. Elterjedt a puha cenzúra, mely a sajtószabadságot korlátozza, a demokrácia és az EU alapvető értékrendszerét veszélyezteti. Még az egykor párthű médiatulajdonosok is fogukat csikorgatják az állam intézkedései miatt, amelyek egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a magyar médiapiacra.
Peter Oborne a Telegraph egykori újságírója az OpenDemocracynak írt cikkében írja le a nagy presztízsű angol lap korrumpálódásának történetét. A végkifejletnél azonban sokkal érdekesebb az a folyamat, ahogyan a hírlap idáig eljutott, a kiváltó okok nagy része ugyanis itt bujkál a hazai piaci viszonyok között is. Sőt, világszintű tendenciáról van szó.
A Telegraphot még 1855-ben alapította Arthur B. Sleight, több tulajdonosváltás jött, liberális lapból konzervatív lett, a népszerűsége is folyamatosan nőtt. 1939-ben már 737 ezer lepedő formátumú példányt hajtogathattak az olvasók, 2009-ben pedig, éppen a kiugrott újságíró, Peter Oborne csatlakozása előtt ők robbantották ki azt a világszintű botrányt, ami a brit képviselőház költségtérítéseivel állt kapcsolatban és világszerte éles vitákhoz vezetett. Oborne legendás közegbe lépett, ahol joggal számíthatott rá, hogy sokat tanulhat az oknyomozó újságírásról és saját áldozatos munkájával is szolgálhatja a közérdeket. Törekvéseit azonban váratlan fordulat szakította meg.
Pályázatot írt ki az orosz Roszkomnadzor az orosz cenzúrát népszerűsítő képregényhősök megalkotására. A versenyben résztvevőknek 2-2 pozitív és negatív hőst kellett megrajzolniuk mindkét nemből. A pályázati határidő február 15. volt, a győztes pedig semmit sem kap, azon kívül, hogy saját alkotásában gyönyörködhet majd lépten-nyomon az országban. De nem ez a történet legabszurdabb része.
“A cenzúra a megmentésedre siet!”
David Cameron nem ért az internethez. Legalábbis erről árulkodik a brit miniszterelnök legutóbbi elképzelése, amelyet a Charlie Hebdo elleni merénylettel kapcsolatban ismertetett. Eszerint tulajdonképpen arra bírná rá az IT-szakembereket, hogy tervezzenek olyan kiskapukat a védelmi programjaikba, amelyeken keresztül a kormány hozzáférhet a felhasználók titkosított adataihoz, üzeneteihez. Ez gyakorlatilag olyan mértékű szűrést kívánna meg, amilyenre csak Kínában vagy Oroszországban van példa.
Tudta, hogy Németországban a Youtube videók jelentős része elérhetetlen? Hogy Angliában egy beépített szűrő használatára kötelezik a internetszolgáltatókat? Hogy van már olyan böngésző, amely mindenkinek egyszerűen segít megkerülni ezeket a korlátozásokat? Világszerte folyamatos csata zajlik a színfalak mögött. Harc folyik az információ szabadságáért, az internet semlegességéért, a személyes adatok védelméért, a szellemi tulajdon védelmét szabályozó törvények ésszerűsítéséért. 2014-ben nagyon sok kérdés fog eldőlni a bíróságokon, rengeteget fogunk még hallani ezekről a témákról, fontosságukat nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Két nagy holland internetszolgáltató fontos győzelmet aratott a napokban: a hágai bíróság kimondta, hogy nem kell továbbra is blokkolniuk a Pirate Bay elérését. A döntés precedensértékű lehet, több nagyon fontos érv is elhangzik az indoklásban. Az egyik, hogy a Pirate Bay blokkolása óta semennyivel nem csökkent a BitTorrent forgalma, sőt tovább növekedett. A szolgáltatók a TNO és az Amszterdami Egyetem egy kutatását is felhasználták az ügy során, amelyek egyértelműen rámutattak arra, hogy a blokkolás után mind a torrent oldalakat használók száma, mind az adatforgalom megnövekedett a protokollon. A blokkolás tehát hatástalan, sőt kontraproduktív volt.