Digitália néven szerveztek konferenciát marketing szakembereknek a Telekom székházában, ahol elsősorban a digitális marketing trendjeit, különféle kutatások eredményeit és a szakmában dolgozók véleményeit, személyes tapasztalatait ismerhette meg a közönség.
Azon túl, hogy tönkretette a kapcsolatainkat, az összes időnket erre pazaroljuk, ezért valójában nincs is igazi életünk, kicsit összetettebb változásokat hozott a Facebook. Nemcsak egyéni életeinkben és a társadalomban, hanem a gazdaságban, a politikában, sőt, még a modern háborúkban és forradalmakban is. Jelentéseket változtat meg és olyan fogalmakat teremt, amik pár éve még nem is léteztek. Itt tartunk most.
Valószínűleg senkinek sem kell bemutatni Magyarország legnagyobb fesztiváljait, amelyek évről évre egyre nagyobb látogatószámot produkálnak. De honnan ismerjük ezeket a fesztiválokat? Mit tudunk róluk? Kik gondoskodnak arról, hogy a fesztiválozók ne csak fesztiválszezonban, hanem egész évben információkat kapjanak az eseményekről? A szervezés folyamatában milyen szerepe van a marketingnek? Milyen alulról jövő kezdeményezések kapcsolódhatnak ezekhez a rendezvényekhez?
A Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének szakhetén szervezett kerekasztal-beszélgetés résztvevői ezeket a kérdéseket. A vendégek olyan szakemberek voltak, akik többek között a Sziget, a VOLT, a Balaton Sound és a Campus Fesztivál megszervezéséért, kommunikációjáért, valamint sajtó- és médiamegjelenéseiért felelnek – az összefoglaló videónkban is őket kérdeztük.
A fesztiválokon való részvétel fontos közösségi élmény, és ezek a személyes tapasztalatok a közösségi médiában is terjedhetnek – nyilatkozta Balogh Balázs, a MEEX alapítója és ügyvezető igazgatója, aki együttműködik a Sziget Kulturális Menedzser Iroda Kft.-vel a Sziget Diákkedvezmény Programban.
Vető Viktória, a Sziget Kulturális Menedzser Iroda Kft. PR- és Sajtóiroda vezetője szerint is fontos, hogy a fesztiválok a szervezésben és a kommunikációban is segíthessék egymást. „Egész évben pörögnek az információk – hiszen a web 2.0 korában folyamatosan készenlétben kell lenni–, és a fesztiválokhoz közeledve ez az állapot egyre intenzívebbé válik” – mondta.
Ezt Miklósvölgyi Péter, a Debreceni Campus Nonprofit Közhasznú Kft. ügyvezetője is megerősítette, aki minden évben egy kidolgozott kommunikációs stratégiával készül a nyári fesztiválszezonra, mert „a kommunikáció mondja meg, hogy milyen a fesztivál.”
A marketing és a kommunikációs szakemberek mindig bajban vannak, amikor a fiatalokhoz akarnak szólni. Bár sokan tesznek úgy, mintha ők soha nem lettek volna fiatalok, a többség még emlékszik arra, hogy neki milyen vágyai, érzései, gondolatai voltak fiatalon. Ezzel a tudással azonban semmire sem mennek, hiszen mire felnőnek, az akkori fiataloknak már teljesen más dolgok lesznek fontosak. Persze legjobb lenne ilyenkor közvetlenül a fiatalokkal beszélgetni, de ha erre nincs lehetőség, akkor érdemes olyanokat hallgatni, akik a saját kárukon már szert tettek tapasztalatokra. Jó lehetőség volt erre a Youth Marketing konferencia, amit május 5-ére szervezett meg az Extreme Net Kommunikációs Ügynökség a MOM Kulturális Központban. Miért nevezhetjük a Z-generációt nárcisztikusnak? Hány alcsoportra lehet felosztani őket? Miért nem koncentrálnak semmire?
Az egész napos konferencia logikus felépítése szépen körbejárta az úgynevezett Z-generációt, ahogy a szakma az 5-21 éves fiatalokat nevezi. Az első részben arról hallhattunk, hogy mik a jellemzői ennek a korosztálynak. Először Dr. Kalamár Hajnalka klinikai szakpszichológus beszélt az általa először bedrótozott generációnak, majd később net-, illetve multitasking-generációnak nevezett korcsoportról, akikre a kutatások és a tapasztalatok alapján a praktikum igénye jellemző és az, hogy mindig szeretnék tudni a miérteket. Nehéz az érzelmeikre hatni, nem lehet őket elkábítani valamivel, ami jól néz ki, ha az egyébként nem praktikus és logikus. Az 5 perces gyerekeken, akiket azért neveznek így, mert szüleiknek átlagosan napi 5 percük van, hogy beszélgessenek a gyerekükkel, a nevelői hatás kevéssé érvényesül, nem tanulnak meg kommunikálni, a kapcsolataik a nyilvánosság mellett rendeződnek.
Bár állandóan online vannak, rendkívül magányosak, érzelmi reakcióik visszafogottak, türelmetlenek, rendkívül rossz a konfliktuskezelési képességük, a pályaválasztásuk pedig nagyon racionális, azaz nem olyan pályát választanak, amit szívesen csinálnak, hanem amiről úgy gondolják, meg tudnak belőle élni. Hogy ne csak rosszakat mondjunk róluk, a szakpszichológus azt is elmondta, hogy ugyanakkor sokkal otthonosabban is érzik magukat a globalizált trendekben, képesek alkalmazkodni a gyors ritmusú élethez, készek a változásra.
Nick Sohnemann, Futurecandy (fotó: Extreme Net)
A következő előadó, Nick Sohnemann elsőre egy show-mannek tűnt, már bemutatni sem hagyta magát a moderátor által, hogy ő adhassa elő saját hatásos belépőjét. Kíváncsian vártam, hogy lesz tartalma is a mondandójának. Futurecandy alapítója és ügyvezetője arról beszélt, hogy a Z-generáció figyelmét innovatív tartalmakkal lehet folyamatosan a márkán tartani, éppen ezért különböző technológiai újdonságokat, illetve azok marketingben, kommunikációban történő alkalmazását mutatta be látványos módon.
Székely Levente szociológus arról beszélt, hogy a pénzügyi helyzettől eltekintve a hazai és a nyugati Z-generációsok tulajdonképpen nem különböznek egymástól, majd beavatta a hallgatóságot, hogy szociológiai szempontból milyen jellemzőkkel illethető ez a korcsoport.
A TNS Hoffman média szektorvezetője, Perjés Tamás a generációt három csoportra (Mainstream, Trendy és Belongers), azokon belül pedig tíz alcsoportra (Outsiders, Material Girls, Home Girls, Hopsters, Supergeek, Clubbers, Populars, Smart urbans, Next elite, Preppies) osztotta, hogy ezzel a további szegmentációval könnyítse meg ennek a célcsoportnak a megértését, átlátását.
Ezután a konferencia igazi szórakoztató tartalma következett, hiszen Sas István tartott egy előadást arról, hogy hogyan lehet akkor mégis megszólítani ezt a korcsoportot, akiket sokan Nárcisztikus-, Selfie-, sőt Balfasz-generációnak neveznek. Sas ugyanakkor megértést kért ennek a generációnak, mert szerinte olyan tehertételnek vannak kitéve, mint előtte egyik generáció sem: magányosság, irdatlan mennyiségű információ feldolgozásának kényszere, szeretethiány, mindezeknek is köze van ahhoz, hogy náluk nem az vagy, amit teszel, hanem amit felteszel. Az empátiát az előadó annyira komolyan vette, hogy a prezentáció végére még egy “Je suis Balfasz” jelvény is felkerült. A kérdésre, hogy hogyan lehet velük kommunikálni, a rövid válasz Sas Istvántól az, hogy sehogy, a hosszú válasz pedig egy ABC(D) volt: A, mint adni élményt, szórakozást, tartalmat. B, mint bevonás. C, mint célozni és D, mint dicsérni.
Sas István (fotó: Extreme Net)
A nap hátralévő részében esettanulmányokat láthattunk, amik nagyjából egyébként a Sas István által felvázolt ABC-t követték, talán ennek volt köszönhető a sikerességük. A Nívea, a Starbucks, a Ford, az OTP és több nemzetközi példán keresztül láthattuk, hogy van azért remény, szót lehet érteni ezzel a generációval, még ha sokak attitűdjére nagyon is jellemző példa az, hogy a „F..szom, inkább visszafekszem aludni” facebook oldalnak több, mint 300.000 rajongója van.
Humbákfalva részeges papja, a fröccs védőszentje, Tibi atya tegnap a BME kampuszra látogatott. Vagy legalábbis a Humbák Művek marketingese, Tóth Bence, aki a BME KommON Kommunikációs Szakkollégium által szervezett I. Karrier Estnek volt a vendége. Hogyan lesz egy fiktív karakterből egy közel 650 ezres lájkot begyűjtő Facebook-oldal? Hogy lehet egy alkoholista pap a társadalom görbe tükre? Lehet cigányozásra, nők tárgyiasítására márkát építeni? Az biztos, hogy marketingből lenne még mit tanulniuk. Például felesleges próbálkozás volt minket cenzúrázni.
„Nem voltam még teltházas előadáson, ezért csináltam egyet.” Szóval valahogy így indult. Csak úgy maguknak, poénból. Céljuk még nem nagyon volt vele és ebbe belefértek az erőteljesen előítéletekre építő és sértő viccek is. Aztán Tibi atya tágította hívei körét, és egészen más fordulatot vett a történet.
Annak ellenére, hogy a blogolás rég nem számít szenzációs jelenségnek, a korábbi évekhez képest egyre népszerűbbé válnak a blogos reklámok. Az indok egyszerű: itt hirdetni legtöbbször ingyenes, ráadásul a megfelelő célcsoportot is igen hatékonyan érhetjük el. Ez eddig nem tűnik olyan bonyolultnak, de mégis milyen tendenciák húzódnak meg a folyamat mögött, és nincsenek-e rejtett buktatók?
Arra a kérdésre, hogy hogyan csinálhatunk saját webes felületünkből pénzt, már tengernyi irodalmat lehet találni az interneten a nagyobb bloggerekkel készült interjúktól kezdve az olyan, külön erre a célra létrehozott szolgáltatásokig, mint amilyen a Google AdSense vagy a Platform University. A blogok adta pénzügyi lehetőségeket viszont nemcsak a lelkes laikusok és gyakorlott bloggerek használhatják ki előszeretettel: egyre nagyobb lehetőséget nyújtanak az olyan szakemberek számára is, akik márkájuk ismertségét kevesebb pénzből, de minél hatékonyabban szeretnék növelni.