Brad Pitt arcával próbálták eladni a 12 év rabszolgaság című filmet, pedig ő csak mellékszereplő. A Tumblren felháborodást keltett, hogy a rabszolgaságról szóló drámát fehér bőrű színésszel hirdetik. A sikeres reklám nagykönyve szerint ez logikus, de mindenképp érthető marketingdöntés: a világ egyik legnépszerűbb színészével próbálták moziba csalni a közönséget. Az olaszországi terjesztő mégis úgy döntött, hogy elnézést kér a plakát miatt, és újat készíttet.
A Facebookon időről időre végigsöpör valamilyen új őrület: amikor egyre több felhasználó posztol értelmetlen dolgokat, vagy cseréli zsiráfra a profilképét, már nem kérdés, hogy megint elindult valami. A legújabb játék túllőtt a célon: a „Terhes vagyok” és a „Még mindig szeretem az exemet” bejegyzések nem egy családban okoztak botrányt. Miért mennek bele mégis sokan a már első ránézésre is gagyi és értelmetlen játékokba? Kutatások szerint az értelmetlen dolgok Facebook-falra irkálása olyan fontos szociális igényeket elégít ki, amiket a kommunikáció és a szociológia a csoporthoz tartozás és az önreprezentáció szakszavakkal jelöl.
A közösségi média segítségével ért célba egy hetven éve feladott, 2. világháborús szerelmes levél – ám nem eredeti címzettjéhez, és nem is a kézbesítő által elvárt romantikus háttérsztorival. Az internettel már könnyű megtalálni bárkit, a jelenséget a hat lépés távolság elmélete magyarázza.
A 29 éves Abbi Jacobson pár hónapja egy, még 1944-ben feladott levelet talált postaládájában, melyet egy bizonyos Joseph O. Matthews hadnagy írt feleségének. Mrs. Matthews ugyanis 69 évvel ezelőtt ugyanabban a New York-i lakásban élt, melyben most Jacobson. A nő rögtön feladatának érezte a levél kézbesítését, méghozzá olyan reményekkel, hogy egy idős kis házaspárnak okoz majd örömöt elveszettnek hitt szerelmes levelükkel.
Jacobson pár hónapig sikertelenül nyomozott önkormányzati archívumokban és könyvtárakban, ezért egy dokumentumfilm-készítő barátjával az internetes segítéséghez fordult. Elkészítették alostletterproject.comnevű weboldalt, melyet Facebook-csoporttal, YouTube-videóval, és egy Twitter-hashtaggel egészítettek ki. A különleges küldetés villámgyors sebességgel terjedt olyan amerikai híroldalakon, mint az ABC News, a Huffington Post és New York Post. Sőt, Jacobson bejegyzését még egy tévéshow-ban is felolvasták.
Az első válaszokból kiderült, hogy Matthews még 1999-ben, felesége pedig 2001-ben elhunyt. A levél elkésett, viszont Jacobson abban reménykedett, hogy legalább a közeli hozzátartozóknak sikerül azt eljuttatnia. Erre végül a Twitter segítségével került sor. Először egy hölgy jelentkezett be, aki szerint a hadnagy lánya felismerte apja kézírását, majd maga Matthews fia is.
A hadnagy feleségétől búcsúzott a levélben, mikor Okinawába küldték harcolni. A szakaszának egyetlen túlélője volt: ő. Súlyosan megsérült, ezért visszaküldték hazájába, ahol feleségével családot alapítottak, majd egy évre rá elváltak. Ezután elvégezte a Yale-t, újranősült, született két lánya, közben évekig a CIA-nál dolgozott, unokái lettek, és még festett is. Matthews a háború borzalmai után esélyt kapott egy teljes életre, amely szakaszbeli társainak és a világháború többi fiatal áldozatának nem adatott meg.
Visszatartották
A történet nem úgy végződött, ahogy Jacobson elképzelte, vagy, ahogy a hasonló témát feldolgozó, Levelek Júliának című 2010-es romantikus film, melyben egy idős hölgy talál rá ifjúkori udvarlójára. Viszont összehozott egy családot. A testvérek közösen emlékeztek édesapjukra, akiről levele sok újdonságot elárult, és az interneten keresztül felkereste őket egy unokatestvérük, akinek létezéséről nem is tudtak. A továbbra is aktív lostletterproject.com kétség kívül bizonyította a közösségi média erejét.
De mégis hol és miért kallódott ez a levél 70 éven keresztül? Matthews lánya szerint valószínűleg ezt a levelet is visszatartották, mint megannyi háborúban feladott küldeményt, nehogy valaki információt szivárogtasson ki. És hogy lehet, hogy most pár hét alatt sikerült megtalálni a gazdáját?
A posta azért még az internet segítsége nélkül is képes rég elveszett levelek kézbesítésére. Szeptemberben egy 69 éves nevadai nő kapta meg édesapja közel hét évtizeddel korábban írt levelét, melyet akkor háromhetes kislányának írt. A 25 éves John F. Eddington még azelőtt, hogy megláthatta volna újszülött gyermekét, 1944. június 27-én esett el Olaszországban.
Hat lépés távolság
Erre adhat tudományos választ a hat lépés távolság elmélete, mely szerint a Földön bármely két ember között maximálisan öt másik áll. Az elmélet Karinthy Frigyes sejtéséből indult még 1929-ben, majd 1967-ben egy Stanley Milgram nevű amerikai pszichológus igazolta az úgynevezett kisvilág-tulajdonságot vizsgálva. Kísérlete során véletlenszerűen kiválasztott kansasi és nebraskai lakosokat kért fel arra, hogy juttassanak el egy levelet egy számukra ismeretlen félnek Massachusettsbe úgy, hogy olyannak küldjék a levelet, akikről feltételezik, hogy ismeri a célszemélyt, vagy legalábbis közelebb lakik hozzá. Az egyik ágon hatvan, a másikon 160 levél indult útnak. A 220 levélből 47 ért célba 2-10 lépésnyi távolságot mutatva. A hat lépés távolságot az internet nyilvánvalóan lerövidíti, ezért megy könnyebben a rátalálás.
Milgram elvégzett még egy ehhez hasonló kísérletet annak tesztelésére, hogy az emberek mennyire segítőkészek olyanokkal szemben, akik nincsenek jelen, ezen keresztül vizsgálva a csoportok felé irányuló attitűdjeiket. Az „elveszett levél” kísérlet során lepecsételt, bélyeggel ellátott leveleket hagytak nyilvános helyeken. A levelek nagy része, mely elismert szervezeteknek (pl. az orvosi kutatóintézet), egyéneknek szólt, kézbesítve lettek a címzetteknek, míg azok az egyesületek küldeményei, melyek valami miatt különösnek vannak titulálva a köztudatban (pl. a náci párt hívei), azok nem.
2013-ban is cserbenhagyta a média a nőket – hirdeti az interneten gyorsan terjedő, a nők megítélésével foglalkozó videó. A filmanyagot a Representation Project rakta fel Youtube-csatornájára:a szervezet minden olyan médiamegjelenés és film ellen hallatja a hangját, amely nemi alapon sztereotipizál, és szerintünk tompítja az emberek érzékenységét ilyen témák iránt. A feminizmusnak azonban nem a még mindig működő szerepek ellen kéne küzdenie, hanem azért, hogy ezek a szerepek megbecsültek, elismertek legyenek. Kár volna elmosni a nemek által kirajzolt határokat. Vélemény.
Ahogy minden változást sürgető (amerikai) politikai törekvésben, kicsit itt is úgy érzem, jogokat akarnak, ugyanakkor a felelősségeket nem vállalják. Az gondolom, hogy nőként igenis számos- és fontos eszközünk van kiemelkedni és érvényesülni az életben: termékeket lehet eladni csupán külsőségekkel, vagy akár ideákat hitté változtatni. A nők azonban mégis elégedetlenek ezekkel a szerepekkel, a lehetőségeikkel.
Egy példa: az amerikai egészségügyi rendszer többet fizettetne a nőkkel, hiszen jóval több ellátásban kell őket részesíteni (szülés, orvosi vizsgálatok), mint a férfiakat. Az Amerikai Egyesült Államok, a szabadság és egyenlőség országa, mint mindenben itt is nagyon igyekszik kicsit egyenlőbb lenni- hiszen, hogy megmaradjunk az egészségügynél: a rendszerük tipizál, életmód szerint besorol bizonyos veszélyeztetettségi kategóriába; a túlsúlyos többet fizet, a dohányos többet fizet, a kamionos/sofőr is emelt díjat kap (hiszen veszélyezteti a saját életét) és folytathatnám.
A hölgyek, akiknek a szervezete sérülékeny, és bizony számtalan alkalommal fel kell keresni a doktort, azt kérik, hogy az ő egészségügyi számlájuk maradjon „egyenlőbb”. Igen, mondható, hogy az előbb felsoroltak saját maguknak okozták az extra költségeket, de a nők ugye azért ne fizessenek majd többet, mert nő? Nem. Azért kell ebben az esetben majd többet fizetni, mert kapitalizmus van, és mert egy bizonyos szolgáltatást vesznek igénybe. Ez valamiért ilyenkor kicsit feledésbe merül. Mert ez valóban ellentmondás a kapitalizmus és a nagy amerikai elvek közt. Beismerni a lyukat a rendszerben, valóban nem lehetséges.
A felelősségek
Hiszem, hogy a világunk sokkal racionálisabb, és gördülékenyebb lehetne, ha ezt a társadalom a felelősségvállalást nem, mint megbecsülendő tulajdonság kezelné, hanem mint alap- hozzáállást. Ahogyan ezt igyekszik a jogokkal megtenni. Követelünk, mert ez vagy az jár, ugyanakkor a feladataink valamiért nem kerülnek ilyen alapos elvégzésre.
Számtalan felháborodott történetet hallottam magam is, arról, hogy a nőket miként használják ki. A média tökéletes vágyaknak mutatja őket, hosszú haj, comb, csábos tekintet. Érthető, hogy ez nem minden asszonynak sikerül. Ez ennyire szörnyű volna? Ki háborodik fel ezen? A csinos, reklámban szereplő nő? A férfi, aki gyönyörködik benne, és megveszi a terméket? Esetleg a kevésbé csinos, ámbár tudatos nő? Tipizálhatnék, de biztos vagyok benne, hogy mindenkinek megjelenik a lelki szemei előtt egy karakter. Ugyanakkor ez egy kicsit az a bizonyos „jól van fiam, egyes” szituáció. Hiszen milyen előítéletes vagyok! Bár azon még nem hallottam férfit sopánkodni, hogy az Old’s Spice-reklám mennyire tönkretette az önképét, vagy a Men’s Health edzésprogramja mennyire földtől elrugaszkodott, vagy akár a főnök asszony túl csábosan tekint rá.
„A változás nem elég gyors!”
Az oly sokat emlegetett amerikai liberalizmus. Mindenkinek joga van saját magát megvalósítani, neki tetsző életet élni, úgy, hogy embertársai hasonlatos tevékenységét nem zavarja, másnak kárt nem okoz. Békében élni egymással és egymás mellett.
Az utóbbi években semmi mást nem hallani, csakhogy a társadalom mennyire kirekeszti a homoszexuálisokat, a nőket, a más kultúrából érkezőket, az eltérő bőrszínűeket, más véleményen lévőket, és még sorolhatnám. Úgy tűnik, mintha mindenki gyűlölne mindenkit. Legalábbis ezt szajkózza minden. A változtatás, úgy hiszem, egy nagyon is rossz csatornán akar végbe menni. Mind a nők, mind pedig a homoszexuálisok részéről. Hiszem, hogy mind a két csoport intelligens, és megtalálja a szerepét a közösségben, úgy, ahogy a legnagyobb haszna lehet mind a két félnek, sőt akár öröme is. Ez ugyanis nem lehetetlen.
Tudom, hogy egy csinos nőnek mit jelent, ha leforgatnak vele egy reklám- szpotot, és azt viszontlátja, sőt, akár befut az általa reklámozott termék. Ahogy értem azt is, ha egy fiatal tudósnő projektje sikeres lesz, és elismeréseket kap, díjazzák. A hiba ott van, ha ez a két nő a másik sikerére irigy. A tudós tárgynak gondolja a másikat, és lesajnálja eközben, a modell pedig sajnálja a tudóst, hiszen az ő értékrendje szerint az elhanyagolt, és az élete messze nem olyan mókás, mint az övé.
Ebben az új, kontinenseken átívelő kultúrában szükséges átgondolni az eddigi kőbevésettnek hitt ideákat. Valóban egy teljesen új társadalom van kialakulóban, és megdőlnek a megszokott elvárások. Hiszen az új generáció már türelmetlenül leráz magáról mindent. Önmagát valósítja meg.
Hála az internetnek, a gondolkodásunk ma merőben más, mint akár tíz éve volt. A feminizmusnak nem a még mindig működő szerepek ellen kéne küzdeniük, hanem azért, hogy ezek a szerepek megbecsültek, elismertek legyenek. A munka, amit végzünk, tegye azt nő vagy férfi, fontos lehessen, büszke lehessen rá az illető. Kár volna elmosni a nemek által kirajzolt határokat. A női lét minden nehézségével együtt csodálatos. Azt a sokrétűséget, és tehetséget kéne hangsúlyozni, nem pedig a különbségeket, hátrányokat. Ez is üzlet, amiből hasznot lehet kovácsolni. Bár így lényegesen nehezebb.
Idén sok minden történt az interneten, a magyar médiában, de az évet legtömörebben talán a vírusvideók foglalják össze: ha nem is konkrét tényekre lehet belőlük visszakövetkeztetni, az biztos, hogy pár év távlatából érdekes lenyomatot, korrajzot adnak majd 2013-ról. Összeszedtük a legjobbakat, vigyázat, a lista erősen szubjektív: csak azok kerültek be, amik a széles magyar közönséghez is eljutottak.
Az évet médiaszempontból is értékeltük, Vs.hu-ról, 444-ről, Posztról és Gwakerről komolyabb írásunkban, erre>>
I Forgot My Phone
Mindjárt az elején egy érdekes alkotás: arról szól, mennyire elidegenít minket a technológia. Elég egy otthon hagyott telefon, és máris ki vagyunk zárva a társadalomból, barátaink elfordulnak tőlünk, idegennek érezzük magunkat a világban, nem vagyunk eléggé összekötve, nem tudjuk, mi történik tőlünk pár ezer kilométerre facebookos ismerősünkkel. Az érzés ismerős, de talán a videó túlzás. Az már külön csavar, hogy mindezt csak az internettel, egy vírusvideóval tudták tálalni nekünk.
Meteorite crash in Russia
Második választásunk még mindig nem a szokásos, hú de vicces, megnézem újra kategóriájú videó: több mint 36 millióan látták az oroszországi brékingekkel (most szó szerint) foglalkozó RTNews videóját, ami egy összevágás az ország felett elhúzó, majd becsapódó meteoritról készült autós, belső kamerás felvételekből. Ilyen jól még nem dokumentáltak becsapódást, az biztos.
Space Oddity
Ha már az előbb az űrnél tartottunk, maradjunk is ott: a kanadai sztárűrhajós, Chris Hadfield tollából megszületett a világ első, egy-az-egyben az űrben komponált (az egy másik volt, szintén milliós nézettséggel) és felvett dal és videoklip. Az űrhajós amúgy is uralta a közösségi médiát, Facebookon, Twitteren milliók követik a mai napig. Rengetek oktatóvideója közé pár milliós nézettségű dal is becsúszott.
What Does the Fox Say
Kicsit még mindig maradjunk a tudománynál, de már könnyedebb vizeken: sok állatról már általános iskolában megtanuljuk, hogy milyen hangutánzó szót kell használnunk, ha úgy akarunk csinálni, ahogy azok. A nyelv érdekessége, hogy néhány ismert állathoz nem tartozik ilyen: a rókához sem az angolban, sem a magyarban. Erre a jelenségre pedig nagyon sikeres klipet lehetett felhúzni. Nem árt megjegyezni, hogy a videó megjelenése után a Youtube-ra évek óta feltöltött, a róka valódi hangját hallató videó nézettsége is megugrott. Legalább most már mindenki tudja, mit mond a róka.
Megfújták, mint a trombitát…
Végül pedig jöjjön a K&H furcsa reklámja, amelyet a Hír24 Így lopnak a magyarok címmel hozott. A legjobb jelző csak azért illik rá, mert kétségkívül sokan látták, beszéltek róla, magától terjedt. Viszont a róla szóló hírek, és a direkt komment nélkül hagyott összeállítás azt sugallta, hogy nem is egy reklámról van szó, hanem életszerű jelenetről. Ezzel nagyon nem értettünk egyet, véleményünket osztotta a szakpszichológus is. A magyarok nem így lopnak, de a bankok azért így reklámoznak.
Radikális szerkezeti átalakulások, tulajdonoscserék, pezsgő online jelenlét és fogyatkozó nyomtatott tartalmak jellemzik a hazai médiát 2013-ban. Igaz, a piaci pletykák és a háttérben zajló politikai meccsek további változásokat sejtetnek. Blogunk évösszegzős cikksorozatának első részében rendhagyó online sétára buzdítjuk olvasóinkat a hazai digitális média mikroszkopikus koordináta-rendszerében. Miből él a Vs.hu, a 444 és a Cink? Van még Poszt? Haldoklik az Index? Újra menő a retro?
Cinkelt lapok
Rögtön az év elején„ “néhány kereszténydemokrata hasonlattal és nagy lendülettel” elindult az Indextől tíz év után távozott Szily László blogja, a Cink.hu. A felület érdekessége, hogy a New York-i székhelyű Gawker Media első magyarországi blogja, így a Deadspinhez, Jezebelhez vagy Lifehackerhez hasonlóan ez is elsősorban a felhasználókkal folytatott interakcióra alapozza sikerességét.
Az animgif befogadására is képes oldal teljesen reklámmentes, cserébe a Gawker-birodalom atyja, az egészet finanszírozó Nick Denton a magyar olvasókon teszteli a Kinja-rendszer legújabb fejlesztéseit, hogy az amerikai piaci küszöb átlépése előtt fény derüljön a kínos bugokra vagy technológiai hibákra. A szerkesztőségi koncepció alapján a hangsúly a kompromisszummentes szórakoztatáson van: a Cinken politika, bulvár, nagyvárosi kultúra, netes topikok és popkulturális témák egyaránt megférnek. Szily szavaival élve: „a blog arról szól, ami engem érdekel. Hírekről, de szabadosan értelmezve, hogy attól Deutsch Tamás klubelnök is elpirulna.”
Uj időknek Uj dalaival?
Ha a Cink.hu nem volna elég, akkor a magyar média belterjességét még jobban érzékelteti Uj Péter április 29-én beinduló híroldala, a 444.hu. A főszerkesztő még 2011 szeptemberében távozott azIndextől, mostanra pedig olyan húzónevek is csatlakoztak csapatához, mint Mészáros Zsófi, Vajda Gábor és Haszán Zoltán főszerkesztő-helyettesek, valamint a Riszpekt Ház című parlamenti közvetítések arcai, Tamás Bence Gáspár és Plankó Gergő.
Az Index szerint a projekt pénzügyi és tulajdonosi hátteréről eddig két fontosabb cikk jelent meg: a HVG és a Heti Válasz írásai azonban egymásnak lényegi pontokban ellentmondanak. A site lapigazgatója, Kardos Gábor, aki korábban a Ringier kötelékében is jelentős gazdasági vezetői pozíciókkal bíró új modellről beszélt az indulást követően, mely idén ugyan még nem tükröződött, de a nagyvárosi értelmiségiek körében azonban kedvező fogadtatásra talált.
Az oldal első ránézésre sem szokványos hírportál: jól felismerhető és megkülönböztethető ugyan, de felhasználóbarátnak nevezni azért barokkos túlzás volna. “Nem egyszerű eligazodni a tartalmak között sem: a rövidebb híreket az újságírók egyfajta műsorfolyam részeként közlik, nincsenek rovatok, keresni a cikkek címkéi alapján lehet. Bár aportál a mennyiség helyett az egyedi hangvételre helyezi a hangsúlyt”, népszerűsége ma már vitathatatlan a magyar olvasók körében 70-130 ezres látogatottságával. Az Index tavaszi indulásakor titkos üzenetben üdvözölte a lapot, mely a cikk végén található fehér rész kijelölésével válik láthatóvá. Uj Péter pedig az alábbi, a 444.hu-n közzétett videóval mondott hivatalos köszöntőt.
Az index.hu-t egyelőre nem veszélyeztetik az új kihívók
A 444.hu sikere kapcsán már utaltunk rá, hogy a tavasz felmondásokkal és átszervezésekkel volt terhes az Index háza táján. A hírportál nemcsak túlélte a tucatnyi munkatárs – köztük az Uj Pétert váltó főszerkesztő, Mészáros Zsófi – kilépését, de némileg visszafogottabb, függetlenebb és pontosabb anyagokkal szolgálja ki olvasóit.
A volt gazdasági rovatvezető, Dudás Gergelyvette át a lap irányítását, aki megerősítette az index.hu pozícióját az Origo mellett az online lappiacon.
Nem majmol tovább az Origo
2013-ban elengedte végre az eddigi designját és teljes arculatváltáson esett át az Origo: felfrissítették kínálatukat, elköltöztek és új logót kaptak, mely végre hangulatot adott a brandnek. Bár a szerkesztőség jól felépített, friss site-tal értelmezte újra a portált, mely immár nemcsak MTI-s cikkeket gyúr az ugróhivatkozások alá, a WebAudit szerint az Origo teljesítménye hullámzó.
Október elsejével Gazda Albert, a korábbi főszerkesztő közös megegyezéssel távozott, a portál új vezetője a címlap átalakítását is jegyző Sáling Gergő lett.
Nem jött be a Poszt
Októberben megszűnt az online cikkeket nyomtatott formában közlő politikai-gazdasági hetilap, a Poszt, mely mindössze hat lapszámot ért meg és soha nem ment háromezer példány fölé. Nádori Péter alapötlete az volt, hogy heti rendszerességgel összegyűjtik, „printre alkalmazzák” és valamelyest kiegészítik a megelőző időszak internetes cikktermését.
A magazint a Lapcom adta ki, főszerkesztőként pedig Weyer Balázs jegyezte, aki szerint a Poszt nemcsak az olvasói szelektálást segíti, de a minőségi tartalomterjesztést is támogatja. A kiadvány többek között szemlézte az Origót, az Indexet, a Hír24-et, a 444.hu-t, a Mandinert, az Átlátszót, valamint blogokat is, ám ősszel végleg eltűnt az újságos standokról. Szakértők szerint a koncepció eleve elhibázott volt, mert bár nyomtatva maradandóbbnak tűnik a produktum, ugyan miért venné meg valaki öccázé’ ugyanazokat a cikkeket, amiket az elmúlt héten már ingyen elolvashatott?
Elindult a vs.hu
Az online lappiac erősödését jól mutatja, hogy novemberben 5-én az Opten.hu cégadatbázisa szerint 25 milliós indulótőkével újabb magyar hírportál indult VS.hu néven. A fiatal, önálló életet kezdő 20-35 éves korosztályt célzó orgánum ötlete Száraz Istvántól, a We Love Budapest és a We Love Balaton alapítójától származik.
A főszerkesztő Kerényi György, a Kossuth Rádió egykori főszerkesztője, aki mellett csaknem harminc újságíró, fotós, videótechnikus munkatárs dolgozik egy látványos, Magyarországon egyedülálló, reklámmentes koncepción. A lapot a New Wave Production adja ki, aki a minőségi tartalomszolgáltatást modern köntösbe öltöztetését tűzte ki célul a színes-szagos VERGE.com lemásolásával.
A VS.hu interaktív és elgondolkoztató ugyan, de súlyos gyermekbetegségekkel küzd: az igényes tartalom komoly informatikai teljesítményt igényel, az oldal nehezen kezelhető melyen nem segít a hagyományos rovatrendszer mellőzése sem. Amennyiben az interfész-navigációs-értelmezési problémákat nem sikerül záros határidőn belül megoldani, félő, hogy 2014-ben a VS.hu a mindenki szerint igényes, de mégis kevesek által olvasott előd, a Zoom.humintájára kényszerül végleg lehúznia rolót.
Az év nagy vesztese a HVG
A videóbotrány következtében elvesztette főszerkesztőjét és az elmúlt években megszerzett hitelességét és lendületét is a hvg.hu. A rendőrség által október végén hamisítványként leleplezett szavazatvásárlást bemutató spot komoly személyi konzekvenciát vont maga után: Gavra Gábor helyét Neizer Anita vette át az online lap vezetését.
A döntésről a hetilap kiadója rövid közleményt adott ki, melyben arra hivatkozik, hogy „Gavra a bajai videófelvétel kezelésével, megjelentetésének körülményeivel súlyosan megsértette az 1979 óta megjelenő HVG alapértékeit, különös tekintettel a függetlenségre és a pártatlan tájékoztatásra, veszélyeztetve ezzel a HVG három és fél évtized alatt kivívott jó hírét.” A botrány többek között azt is megmutatta, hogy a tulajdonosok nevetséges törekvései ellenére sem lehet egy márkanéven, de két külön brandként kezelni a HVG-t és a hvg.hu-t.
Startolt a Forbes
A Business Consulting & Media jóvoltából ősszel elindult a legújabb gazdasági magazin, a magyar nyelvű Forbes. A nagynevű lap hazai kiadását szakmai körökben kedvező visszhang fogadta a nagy kérdés azonban vélhetőleg az lesz, hogy a hirdetők jövőre mennyire számolnak a magazinnal. Idén egyébként gazdát cserélt az egyik hasonló tematikájú nyomtatott napilap, a Napi Gazdaság is, a vevő a Századvég Gazdaságkutató Zrt. volt.
Államosították a Neo FM frekvenciáit
Az NMHH Médiatanácsa december közepén bejelentette, hogy javul a közszolgálati Kossuth és Dankó Rádió vételminősége. A közlemény szerint a közszolgálati Kossuth adó, az URH-frekvenciatartományban országosan jelenleg mindössze 45 százalékos területi lefedettséggel rendelkezik, és az ország lakosságának 74 százalékát éri el.
A közszolgálat rendelkezésére bocsátott új adóhálózat és a frekvenciacserék segítségével január 2-a után viszont a Kossuth és a Dankó Rádió adásai több hallgatóhoz juthatnak el. Az NMHH közleménye azonban nem érintette azt a kérdést, hogy a két rádió milyen frekvenciákkal gazdagodott, a Radiosite.hu viszont megnézte, és kiderült, hogy az új frekvenciák egy része a korábban a Sláger Rádió, illetve a Neo FM által használt frekvenciacsomagból került ki, mely egyértelműen a nagy konkurensnek, a jobboldali érdekeltségű Class FM-nek kedvezett.
Eladták a TV2-t
A tv2vezetése Karácsony előtt pár nappal hivatalosan is bejelentette a dolgozóknak, hogy az eddigi tulajdonos, az ProSiebenSat1-csoport eladja az országos kereskedelmi csatornát. Ennek nem csak a legfőbb konkurensnek számító RTL Klub ellen elszenvedett vereség és a növekvő veszteségek az oka, hanem az is, hogy a német médiavállalkozást szintén eladja két tulajdonosa. A hírek szerint a Viasat3 feje, az MTG elől maga Simon Zsoltvezérigazgató happolta el a tv2-t jelentős hazai befektetői kör és kormánypárthoz közel álló üzletemberek segítségével.
Új retrocsatorna
A fentiekkel párhuzamosan, december 20-án este hat órakor a Színészek a porondon című, 1963-ban rögzített műsorral elindult az M3, a közmédia új retrocsatornája. Szabó László Zsolt, az MTVA megbízott vezérigazgatója szerint a kábelcsatornát piaci tendenciák, a nézők változó tévézési szokásai hívták életre. A gyermekeknek programokat kínáló M2 után ez lett a közmédia második tematikus tévécsatornája, mely több kábeltelevízió-szolgáltatónál az alapcsomagban érhető el.
A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap közleménye szerint a közmédia archívumára épülő műsorszórás már az indulásakor mintegy 1,4 millió háztartásba jutott el, s olyan magyar sztárokat hozott otthonainkba, mint Voith Ági, Bujtor István, Antal Imre, Rózsa György vagy Bodrogi Gyula. “A ’60-as, ’70-es, ’80-as és ’90-es évek emblematikus műsorait, filmjeit vetítő új adón a nézők ismét megnézhetik a Zenebutik, a Halló fiúk, halló lányok! vagy a Leg-leg-leg adásait, találkozhatnak a képernyőn Kodály Zoltánnal és a 11 éves Kocsis Zoltánnal, de azt is láthatják majd, hogy Kern András tizennégy évesen miként nyerte meg a Ki mit tud? című vetélkedőt.
Újra vetítik a Szomszédok, a Nők a pult mögött vagy a Kórház a város szélén című sorozatokat is, és adásba kerül az 1993-tól kezdődő Játék határok nélkül című nemzetközi ügyességi vetélkedő Gundel Takács Gábor műsorvezetésével. A retrocsatornán a műsorzárást követően a hét minden napján Időmetszetek címmel tovább folytatódik az időutazás: éjféltől archív fotóválogatást láthatnak a nézők.” – írja az MTI. Emellett az érdeklődők számos olyan műsort – úgynevezett M3-premiert – is megtekinthetnek majd, amelyek a digitalizálás hiánya miatt bemutatásuk óta nem kerültek adásba.
Bizonytalan jövő
Az innovatív változások jól mutatják, hogy folytatódott a fragmentáció (nagy lefedettségű médiumok súlyának fokozatos csökkenése az elmúlt években a tematikus, kisebb lefedettségűek javára). A válság a médiafogyasztásra jóval kevésbé hatott, mint a reklámköltésekre. A tévénézés mértéke magas szinten stagnál, míg a nyomtatott lapok piacán nem nagyon találkozhattunk olyan jelentős példányszámmal bíró lappal, amely az egy évvel korábbi példányszámát meg tudta volna tartani. A szakértők szerint a vásárlók erodálódásának gyorsulásához a trafiktörvény is jelentősen hozzájárult.
A nagy kiadóvállalatok kapcsán a legfontosabb idei történés a Ringier és az Axel Springer összeolvadása volt, de jövőre még ennél is nagyobb durranás lehet a Sanoma eladása. A hosszú évek óta nem tapasztalt tulajdonosi átalakulás jövőre vélhetően nemcsak az országos kereskedelmi tévéket érinti, de a politikával alig foglalkozó magazinokat és reklámügynökségeket is. “Az átalakulás hátterét ismerő piaci és lapkiadói források szerint az átalakulást nyomon követi a rádióktól a napi- és hetilapon, az ingyenes lapon, tévén keresztül a plakátcégekig milliárdos médiabirodalmat kiépítő Simicska Lajos–Nyerges Zsolt–Fonyó Károly trió is. A Fideszhez kötődő cégek továbbra is arra törekednek, hogy ők legyenek az átalakulás nyertesei.” – írja a HVG.
