by media20 | 2014. Sep. 23. | marketing, Média 2.0 blog, technológia
A digitális média ma már átalakította, hogyan hallgatunk zenét, nézünk videót, vagy éppen hogy tartjuk a kapcsolatot a barátainkkal és a családunkkal. Mostanra pedig abba is beleszól, hogyan tudatjuk a világgal gyászunkat, hogyan emlékezünk szeretteinkre.
Ma a technológia már lehetővé teszi, hogy nem élő emberekre is emlékezzünk egy-egy elkapott kép vagy hangfelvétel segítségével, sőt megoszthatjuk bánatunkat akár az egész világgal is a közösségi oldalaknak köszönhetően.
Mindez azonban pár kérdést is felvet:
- Digitális lábnyomunk hogyan határoz majd meg minket a halálban? Mi lesz az elhunytak Facebook-profiljaival?
Sőt: rossz dolog temetésen szelfizni? Twittelni?
- Rosszabb ember, aki online néz meg egy temetést, mint aki ott van a helyszínen?
- Hogyan beszéljünk a közösségi oldalakon a veszteségről, és egyáltalán szabad ott?
(more…)
by hahner.petra | 2014. Sep. 18. | Média 2.0 blog, sajtóközlemény
Az első sajtóközleményt több, mint száz évvel ezelőtt adták ki az Amerikai Egyesült Államokban. Azóta a PR-osok legalapvető eszközének számító formátum nem sokat változott, annak ellenére, hogy forradalmi változások mentek végbe a kommunikáció területén. De miért is traktálja bárki az újságírót háromoldalas közleményekkel, ahelyett, hogy 140 karakterben elküldené a lényeget?
A sajtóközlemény egy PR-szakember által írt sajtóanyag, célja, hogy adott vállalatról vagy termékről szóló információ minél több médiumon keresztül elérje a célközönségét. Az utóbbi években egyre több márka és ügynökség kísérletezik a hagyományos sajtóközlemény-formátum megújításával. Az Amazon PR-csapata például tavaly októberben a Kindle Fire-t 14 Twitter-üzenettel vezette be, a Dell pedig nemrég Direct2Dell nevű hivatalos blogján jelentette be, hogy már a Bitcoint is elfogadja fizetőeszközként. Ezek mellett mindkét cég kiadott hagyományos sajtóközleményt is a biztonság kedvéért, ami jelzi, hogy továbbra is van igény rájuk, de már nem érdemes úgy gondolkodnunk róluk, mint tíz-húsz évvel ezelőtt.
(more…)
by kiraly.david | 2014. Sep. 17. | kommunikáció, Média 2.0 blog, meetup
Tegnap este lezajlott a Media 2.0 blog első kommunikációs meetupja az Ankertben. Bár a blogunk első ilyen volumenű saját szervezésű rendezvénye volt, a nagy érdeklődés és a sok pozitív visszajelzés megerősített bennünket abban, hogy van igény egy ilyen jellegű eseménysorozatra, így természetesen már zajlanak az előkészületek az októberi meetupra is.
Nagyjából 200-220 ember gyűlt össze az Ankert különtermében az első kommunikációs meetupra, amelyet Pintér Dániel Gergő, blogunk szerzője, tudománykommunikációs szakember nyitott meg. Az érdeklődők között nagyjából egyenlő arányban képviseltették magukat a különböző felsőoktatási intézmények diákjai, illetve a kommunikációs és marketingszakma képviselői. Az előzetes regisztrációk alapján is erre számítottunk, de mégis jó érzés volt látni, hogy valóban ilyen sokan el is jöttek.
Az első előadást Tanács János, a BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszékének oktatója tartotta, aki az 1986-os a Challenger-katasztrófa konfliktuskezelési tanulságairól tartott érdekes előadást. A BME-s körökben TJ-ként emlegetett Tanács nemcsak a kommunikációs aspektusát emelte ki a katasztrófának, de műszaki ismereteinek köszönhetően közérthetően el tudta magyarázni az esemény kiváltó okainak fontosabb technikai részleteit is.
A második elődást az index rutinos munkatársa, Varga “sixx” Attila tartotta, akinél nem sok embernek van ma Magyarországon több személyes tapasztalata a blogolásról és a kommentelőkről, valamint kettejük viszonyáról, így volt miről sztoriznia. Szabad szájú, szórakoztató előadásában adott némi betekintést a legismertebb indexes blogok történetébe, illetve bemutatta a tartalmi és formai különbségeket a magán az indexen és a különböző blogjain megjelenő írások között. Slusszpoénként pedig felolvasott néhány troll kommentet, amelyeket az utóbbi időben kapott bejegyzései alatt.
Minden pozitív visszajelzést és negatív kritikát várunk akár kommentben, akár emailben (meetup@media20.hu), hiszen szeretnénk még jobbá, még hasznosabbá tenni a következő meetupokat. Mi azon leszünk, hogy az előadások valóban hasznos tudást nyújtsanak, és hogy olyan közönséget szervezzünk az eseményeinkre, ahol egymással megismerkedve gyümölcsöző kapcsolatok, új kreatív ötletek, hosszú távú együttműködések születnek. A későbbiekben készülünk más formátumú eseményekkel is, amelyek méginkább az interaktivitásra és a megszerezhető praktikus tudásra koncentrálnak majd.
Mindenkinek köszönjük, hogy eljött, találkozunk október 14-én. További képeket az eseményről a Tumblr oldalunkon találhattok.
by kiraly.david | 2014. Sep. 16. | kulturális_iparágak, Média 2.0 blog
Két érdekes dolog is történt a múlt héten, amely az egész zeneiparra hatással van és mindkettő az Apple-höz köthető. Az egyik, hogy új Iphone-ok bemutatásával egyidőben az Itunes nagyjából 500 millió felhasználójának egyszerre jelent meg U2 legújabb, Songs of Innocence című albuma a korábban megvásárolt zenéi között. A másik, hogy ezzel egyidőben véget ért korszakos jelentőségű MP3 lejátszó, az Ipod Classic gyártása és forgalmazása. Míg ez utóbbi termékről könnyes nekrológok és nosztalgikus posztok, publiszictikák sokasága született, addig az előbbi miatt rengetegen felháborodtak, és inkább nem kérnek Bonóék zenéjéből és tettetett nagylelkűségükből.
(more…)
by kiraly.david | 2014. Sep. 15. | apple, icloud, Jennifer_Lawrence, média, Média 2.0 blog, privacy, reddit, válságkommunikáció
A múlt héten számos hírességről kerültek fel szenzitív, az otthon melegében – jobbára a hálószobában – készült fotók az internetre, miután hackerek – valószínűleg – feltörtek jónéhány iCloud accountot. A képek természetesen a magát az internet kezdőlapjaként aposztrofáló Redditen kezdtek el széles körben terjedni, eleinte zavartalanul. Később törölték a képeket, illetve a képekre mutató linkeket majd az egész subredditet és az együttérzésükről biztosították az áldozatokat, ám azt is közölték, hogy nem terveznek módosítani, szigorítani az oldal használatának szabályzatában, és meg kívánjákt tartani a (majdnem) mindent szabad elvet.
(more…)
by szabo.agnes | 2014. Sep. 12. | Média 2.0 blog, Public_Relations
Akit újságíróként naponta több tucat PR-os is bombáz telefonon, e-mailen keresztül, az már bizonyára észrevette, hogy az esetek túlnyomó többségében hölgy veszi fel vele a kapcsolatot. Felmérésekből és kutatásokból az derül ki: rendkívül elnőiesedett pálya a public relations területe.
Az amerikai munkaügyi minisztérium statisztikai hivatala szerint a PR specialisták 63%-a, de még a felsőbb beosztású PR menedzserek 59%-a is nő. Nem régiben a The Atlantic felkérésére készített felmérést egy nőkérdésekkel foglalkozó kutatóintézet, melyből az derült ki, hogy a reklámszakmában is a nők dominálnak, holott más munkaterületeken csak 47% körüli arányban képviseltetik magukat.
A New York-i székhelyű nonprofit szakmai társulás, a Public Relations Society of America (PRSA) három évvel ezelőtt 21.000 tagot számlált, akiknek 73%-a tartozott a gyengébbik nemhez. E közben a syracuse-i egyetem illetékes tanszéke azt állítja, hogy a szakma egészét tekintve ez a szám akár 85% is lehet. A PRSA jelentése szerint viszont komoly eltérés mutatkozott a fizetésekben — ott pont fordított a felállás. Talán a nők enyhébb érdekérvényesítő képességéből fakad, hogy addig, amíg egy férfi éves átlagkeresete 93 ezer dollár volt, addig a nők körülbelül 66 ezer dollárt vihettek haza ugyanazért a munkáért cserébe.
Júniusi cikkében Jennifer Pan, a Jacobin magazin publicistája a PR-t emocionális munkának titulálta. Ebben interjúalanya, a Ogilvy & Mather ügynökség munkatársa erősítette meg. Gemma Craven ugyanis azt mondta: „A nők nagyon jók abban, hogy egyszerre több dolgot csináljanak. Ez egyike azoknak a mítoszoknak, amik igazak is. A férfiagy teljesen más módon működik, ez így alakult az ember fejlődése során. Ők inkább mélyebben beleássák magukat egyetlen témába. Több nő dolgozik a PR-ban, de több a férfi újságíró, aki egy-egy jól alátámasztott, mély cikkben bontakozik ki. De ez csak az én véleményem, és nem statisztika”.
Ann Friedman olvasóinak arról beszél a New Yorkban, hogy szokás manapság „rózsaszín gettónak” nevezni a PR szakmát. Bár vitathatatlan, hogy a nők is tudásuk legjavát adják munkájukba, mégis igaz, hogy sokkal több erőfeszítéssel tudnak csak hasonló megbecsülést kivívni maguknak, mint amilyet a férfiak élvezhetnek. A Tinder társkereső mobilapplikációt sikerre vivő Whitney Wolfe esete jó példa erre. Cége társalapítóit azért perelte be, mert egyikük azt merészelte mondani: az egész cég csak egy nagy viccnek látszik miatta. Emellett szexuális zaklatással vádolja egykori munkatársát a hölgy, aki azóta emiatt már nincs is a vállalatnál. Mindemellett hozzátesz az is a mellőzöttség érzetéhez, hogy alapjába véve kialakult egy ellenszenv a PR szakma képviselői iránt. Megérné arról is vitatkozni, hogy ez most jogos, vagy alaptalan. Mindenesetre az újságírók hajlamosak elfelejteni honnan is szereztek tudomást egy érdekes eseményről, ki adta az ötletet egy jó cikk megírásához. Általában csak akkor emlegetjük a PR-osokat, ha már végtelenül idegesítőnek érezzük őket — mindegy, hogy az illető férfi-e, avagy nő.
Talán a Szex és New York nagysikerű tévésorozat régóta töretlen népszerűsége is tehet róla, hogy a főhős, Samantha Jones személye jut azonnal eszébe a legtöbb amerikainak, ha női újságíróra gondol. Így aztán ha női hangot hallanak a telefonvonal másik végén, női nevet látnak egy cikk mellett szerzőként, akkor saláta-evő, prosecco-rendelő, magassarkúban tipegő feministát látnak szemeik előtt az urak. A forgatókönyvírók nem csak mostanában ábrázolják így a női tollforgatókat. A ’80-as évek óta készült már számtalan film, amely hasonló sztereotípiát erősít. A Pusszantlak, drágám (Absolutely fabulous) vígjáték sorozat Jennifer Saunderséről, és a Törtetők (Entourage) Debi Mazarjáról is egyaránt elmondható, hogy szerepükhöz inkább álmodtak éles nyelvet, mintsem gyors észjárást. Bár, ami a „média-garas”ezen másik oldalát, az újságírást illeti, itt az arány teljesen kiegyenlített. A férfiak általában az riporter-tudósító újságírói vonalat, a nők a szerkesztői részleget erősítik szívesebben, de mindkét nemmel fele-fele arányban találkozhatunk a zsurnalisztika területén.
Forrás: Kép 1
