by kiraly.david | 2013. Jun. 8. | K, kommunikáció, Média 2.0 blog, sajtó
Közösségi térképek, Facebook-oldalak és internetes portálok percről percre közvetítései segítik a védekezésben résztvevőket, valamint a gátakra újonnan érkező önkénteseket országszerte. Az árvízi védekezésről Facebookra feltöltött képek a jófejségről szólnak, az átlagos lájkmennyiségéből pedig arra is következtethetünk, hogy homokzsákot pakolni menő. Az állami szerepvállalás is szervezettebbnek tűnik a márciusi hóhelyzetnél, viszont lapáttal pózoló politikusból talán túl sok van.
A hirtelen jött árvíz, ami meglepte Csehországot, Németországot és Ausztriát, minket már kevésbé ér felkészületlenül. A helyzet ettől függetlenül súlyos hiszen minden idők egyik legnagyobb árvízének tartott 2002-es magasságnál is nagyobbra számíthatunk. Abba talán jobb nem belegondolni, hogy mi lett volna, ha Csehországhoz és Németországhoz hasonlóan mi is egyik napról a másikra kapunk a nyakunkba ekkora vizet, és nincs egy hét felkészülni, erősíteni, magasítani a gátakat. Reméljük ez elég figyelmeztetés volt a döntéshozóknak.
Március 15-i hóhelyzet egy ennél váratlanabbul bekövetkezett esemény volt. Láthattuk, hogy a közösségi média mennyivel hasznosabb tudott lenni a Belügyminisztérium azóta mémmé vált SMS-énél. Sőt nemcsak annál, hanem a hagyományos médiumoknál is gyorsabban terjedtek az információk az aktuális helyzetről. Ezrek ajánlották fel a segítségüket, ki szállással, ki takarókkal, ki élelemmel, ki traktorral. A katasztrófavédelem katasztrofális szervezetlensége jórészt emiatt nem követelt komolyabb áldozatokat.
Akkor is, és most is a legnagyobb szerep a közösségi térképeknek jutott, amelyeket bárki szerkeszthet: könnyedén és gyorsan lehet segítséget kérni, valamint mindenki hozzáadhatja saját szolgáltatását, hogy mivel tud mások segítségére lenni. A bajbajutottak pedig egyszerűen tájékozódhatnak, hogy a környéken kihez lehet legközelebb segítségért fordulni.
Persze a közösségi médiában sem tökéletes minden. Ugyan az említett közösségi térképek nagyjából megmaradtak trollmentesnek, nem nagyon vannak rajta téves információk, addig a Facebookon tucatszám akadnak rémhíreket terjesztők, gátszakadásról, robbantásról és egyéb marhaságokról szóló hírek. A nagyközönség persze igyekezetében amit csak ér megoszt, a legritkább esetben jár utána, hogy valódi információról van-e szó. Olykor napokig keringenek olyan üzenetek, amelyek SOS segítséget kérnek, pedig már az üzenet dátumából is egyértelműen tudni lehetne, hogy újra megosztani teljesen felesleges.
A kormány úgy tűnik tanult is a márciusi hibáiból. Már kedden létrehoztak egy árvízről szóló Facebook-oldalt, amit ráadásul rengeteg valóban hasznos információval is feltöltöttek. Ott van az összes lényeges telefonszám és honlapcím, a fontos tudnivalók arról, hogy mire kell figyelni evakuálás esetén, valamint itt is megtalálhatóak a közösségi térképek. Mindemellett példás gyakorisággal frissül, egészen biztos, hogy több embert is ráállítottak erre a feladatra. Az ő munkájuk minden bizonnyal sokkal hasznosabb, mint azok a párbeszédek, amiket Orbán Viktor folytat a gátakon. Ezen kívül a Magyar Honvédség immár a 28 ezer lájkolót számláló oldalán keresztül is példásan kommunikál. A víz java Budapestre még csak mostanában érkezik, de úgy tűnik a BKK is felkészülten várja azt, időben igyekszik tájékoztatni az utasokat megkímélve őket a váratlan kellemetlenségektől. Mindezeket pedig igyekszik összefoglalni az SOS Blog is.
Az olyan országszerte ismert politikusok, mint a kormányfő, Gyurcsány Ferenc, vagy éppen Rogán Antal azért pakolnak homokzsákot, hogy ők is a “nép egyszerű fiának” tűnjenek. A hipokorrekciónak efféle megnyilvánulását csodálhajtuk minden egyes természeti katasztrófánál, Kolontártól Oklahomáig. Nyilvánvaló, hogy nem a politikusok mágikus lapátjaitól fog megmenekülni sem Győrújfalu, sem Szentendre, sem a Margitsziget. Persze néhány percig kamerák kereszttüzében munkát mímelni sokkal egyszerűbb, mint éveken át felelős döntéseket hozni, és nem magasról tojni például 2002 óta a gátak megerősítésére. De amíg Orbán Viktoréktól ez átlátszó propaganda és visszataszító magamutogatás, addig a fiatalok által Facebookra feltöltött jókedvű homokzsák-pakolós képek példamutatóak és motiválóak. Lehet persze ezekre is rosszmájúan kommentelni, hogy “fotózkodni mentek, nem dolgozni”, de ha valaki csak egy homokzsákot is a helyére rakott a kép kedvéért, már az sokaknál többet tett a jó ügy érdekében.
by kiraly.david | 2013. Jun. 6. | K, média, Média 2.0 blog, netfix, stream
Mit néz nagyjából 30 millió amerikai esténként? Mi generál nagyobb internetes adatforgalmat minden este, mint a Youtube, a Facebook és a BitTorrent együttvéve? Nem, nem Szepesi Niki zenés videójáról, de még csak nem is Justin Bieberről van szó, hanem a Netflixről, Amerika legnépszerűbb streamingszolgáltatójáról.
Múlt vasárnap jött ki a Netflix harmadik saját gyártású sorozata, az Arrested Development új évada. A sorozat hét év után folytatódott, annak idején a Fox csatornáján három évadot élt meg, majd nem olyan régen a Netflix megvette a jogokat. A Netflixen keresztül egyszerre az összes epizód megtekinthető, amelyet az előfizetők 10 százaléka egy nap alatt végig is nézett. Vasárnap az Egyesült Államokban nagyjából 3 millió ember összesen 21 millió órát töltött a tévé képernyője előtt. Bemutatjuk honnan indult, és miért jelentheti ma már alternatíváját a kalózkodásnak, ott ahol elérhető.
A DVD-ktől a sugárzásig
A Netflix az egyik legjobb példa arra, hogyan sikerült egy vállalatnak a meglévő technológiák hatékony kihasználásával, a piacon zajló folyamatok figyelembevételével és a fogyasztók igényeinek megértésével egy olyan szolgáltatást létrehozni, amely reális alternatívájává vált a P2P-feketepiacoknak. A vállalat 1997-ben alakult, a Netflix pedig 1998-ben kezdte meg működését. A cég első időszakában országos DVD-kölcsönzőként működött az Egyesült Államokban, és hamar népszerűvé vált kedvező áraival és rugalmas feltételeivel. 2005-ben 35 ezer különböző cím közül válogathattak a vásárlók, és a cég 1 millió DVD-t szállított ki naponta a kölcsönzőknek. Az igazi áttörést a streamingszolgáltatás bevezetésével érték el. A lenti ábra tökéletesen összefoglalja az internet elmúlt tizenpár évének fejlődését. Ahogy csökkent a hagyományos modemes előfizetések száma úgy nőt folyamatosan a Netflix előfizetőké.
Az AOL modemes internetszolgáltatásának előfizetői és a Netflix előfizetők számának alakulása 2003-2012 között
A vásárlók az elérhető árú havidíjért cserébe korlátlan hozzáférést kaptak egy egyre növekvő online adatbázishoz. A Netflix mára a 66 százalékát uralja az Egyesült Államok digitális filmkölcsönző piacának, a streamingszolgáltatása pedig csúcsidőben nagyobb forgalmat bonyolít, mint a YouTube, a Hulu, az Amazon.com, az HBO Go, az iTunes és BitTorrent együttvéve.
Az Egyesült Államok digitális filmkölcsönző piacának szereplői 2009-2011 között
A vállalat 2010-ben kezdett terjeszkedni: először Kanadában indította be streamingszolgáltatását, majd 2011-ben Közép- és Dél-Amerika egyes országaiban. Az Egyesült Királyságban és Írországban 2009 elején indult, augusztusra pedig elérte az egymillió előfizetőt. 2012 októberétől Dániában, Finnországban, Norvégiában és Svédországban is elő lehet rá fizetni. Arról egyelőre nincs hír, hogy Magyarországon terveznének terjeszkedni.
Mindent tudnak rólunk
A Netfllixnek van még egy óriási előnye, amivel manapság a Google-höz és a Facebookhoz hasonló óriások rendelkeznek, és értéke gyakorlatilag felbecsülhetetlen: hihetetlen mennyiségű adata a nézőiről, pontosabban azok szokásairól. Pontosan tudják, hogy a több, mint 36 millió előfizetőjük mit, mikor, miért, milyen hosszan néz. A House of Cards című első saját sorozatukat már-már tudományos módszerekkel készítették el: a színészek kiválogatásától, a történet összeállításán át, a hirdetési módszerekig mindenben nagy szerepet játszottak a nézők értékeléseiből és szokásaiból felhalmozott adatok. A mérnöki és a művészi munka ilyenfajta találkozása mindenképpen újdonság, és a House of Cards esetében úgy tűnik a nézőknek bejön. (IMDB-n 8,9-es átlagot produkál.)
Hollywood figyel
Hollywood legbefolyásosabb szereplőinek figyelmét nem csak az új módszereik és a nézettségi adatokkal való titkolózásuk miatt keltették fel, hanem mert meglepő módon saját sorozatukból egyszerre az összes részt elérhetővé tették. Ezzel belopták magukat az eddig jellemzően a feketepiacokról sorozatot fogyasztók szívébe, hiszen közöttük évek óta nagy divatnak örvend az a fajta darálás, ami most az Arrested Family esetében is történt. Erre eddig csak az illegális letöltőknek volt lehetőségük, hiszen DVD lemezen sorozatokból csak akkor jelent meg egy-egy teljes évad, amikor a TV csatornákon már lefutott legalább egyszer. Ez a fajta szabadság, amelyet a Netflix a nézőknek kínál egy újabb érvet és lökést adhat a felhasználóknak, hogy az illegális letöltés helyett a legális szolgáltatások felé forduljanak. “We think of the technology as a vehicle for creating a better, more modern experience for the content we have.” – nyilatkozta Reed Hastings, CEO.
Az előfizetők száma és a bevételek is folyamatosan emelkednek, amely arra enged következtetni, hogy egy jól működő üzleti modellt sikerült létrehozniuk. A szolgáltatás sikeresen alkalmazkodik a nézők igényeihez és megváltozott médiafogyasztási szokásaikhoz. Az fájlcserélés ellen komoly erőkkel harcoló nagy stúdióknak viszont a Netflix sikere is szúrja a szemét. Legalábbis erre enged következtetni, hogy a Warner Brothersnek a közelmúltban elindult saját előfizetős streaming szolgáltatása, amelyen keresztül jellemzően a saját tartalmukat akarják árusítani.
A Warner által kínált szolgáltatás drágább és jelenleg nagyságrendekkel kevesebb elérhető tartalommal rendelkezik, mint a Netflix. A használati lehetőségei korlátozottak: míg a Netflix gyakorlatilag bármilyen internetre kötött eszközzel elérhető, legyen az PC, Mac, okostelevízió, tablet vagy akár mobiltelefon, addig a Warner szolgáltatása kizárólag PC-n vagy Macen, illetve egy külön megvásárolható set top boxon keresztül használható, amely a digitális adások vételére alkalmas készülék. Ráadásul a manapság már alapvetőnek számító HD-minőségű tartalmat kizárólag az utóbbin keresztül érhetik el a nézők.
A Warner próbálkozik
Azzal, hogy saját szolgáltatást indítanak, tartalmaikat pedig licencelés helyett megtartanák maguknak, az online televíziós piac fragmentálását próbálják elérni és a saját szeletüket szeretnék ebből a tortából is kihasítani. Ez a logika viszont nehezen egyeztethető össze a másik oldalon, az illegális letöltések ellen folytatott harccal.
Persze a Warnernek joga van saját tartalmát csak annak, és olyan feltételek mellett eladni, ahogyan és amennyiért akarja. Joga van a Netflixtől akár megvonni azt, és megpróbálni a felhasználókat a saját áruházába csábítani, és több pénz kisajtolni belőlük. A felhasználók viszont kényelmesek. Nem szeretnek előfizetni újabb és újabb szolgáltatásokra csak hogy legálisan hozzáférjenek bizonyos tartalmakhoz. Azt akarják hogy egyszerűen, egy helyről minden könnyedén elérhető legyen.
A Netflix jelenleg jó esélyekkel veszi fel a versenyt a kalózpiacokkal, legalábbis elméletben. Paradox módon a legnagyobb sebet azok a kiadók ejthetik rajta, akik az illegális fájlcserélés elleni harc élenjárói. Amennyiben a nagy kiadók tömegével döntenek úgy, hogy saját tartalmaikat a Netflix számára nem, vagy csak megfizethetetlen áron teszik elérhetővé, úgy a kínálat csökkenésével a szolgáltatás vonzereje is csökkenhet. Persze számunkra ennél sokkal fájdalmasabb, hogy ilyen minőségű szolgáltatás hasonló áron még csak nyomokban sem fedezhető fel a hazai piacon.
by kiraly.david | 2013. Jun. 4. | hatalom, internet, K, közösségi_oldalak, Média 2.0 blog, Törökország, tüntetés, twitter
Törökországban az elmúlt héten egy apró tüntetésből országos, a kormány lemondását követelő zavargások törtek ki. Az események alakulásában ismét nagy szerepe van a közösségi médiának, melyet az ország három ciklus óta uralmon lévő miniszterelnöke, Recep Tayyip Erdogan a társadalmat fenyegető legrosszabb átoknak nevezett. Neki 2,7 millió követője van Twitteren.
Az iraki háború óta tudjuk, hogy a blogoknak, illetve a közösségi médiának egyre nagyobb szerepe van a mainstream média által közvetített információk árnyalásában. Azt, hogy a különböző tüntetések, forradalmak szervezésében, az információk gyors cseréjében és a globális média figyelmének irányításában is milyen fontos szerepet játszik, az arab tavasz és az Occupy Wall Street eseményei kapcsány figyelhettük meg. Könnyen lehet, hogy a török tüntetések a közösségi média evolúciójának egy újabb lépcsőfokát hozták el.
A legnagyobb török városban május 31-én, a város kellős közepén lévő Taksim parknál kezdődött az első tüntetés. A résztvevők a város amúgy is kevés zöldövezetének egy utolsó darabkáját próbálták megvédeni a bulldózerektől, amelyek egy újabb bevásárlóközpont építését kezdték volna meg. Ez az esemény persze csak az utolsó csepp volt a pohárban: a törökországi lakosság egy részének (leginkább a világlátott, városi, fiatal csoportoknak) a hatalom konzervatív, néha autokráciákra jellemző kormányzási stílusából és intézkedéseiből lett elege. A tüntetések azóta az ország számos városára átterjedtek, a legutóbbi hírek szerint a rendőrök 67 városból összesen 1700 embert tartóztattak le. A többezer sérültről és legalább két halottról szóló riportok és a megjelent képek tanúsága szerint a rendőrök fellépése sokszor aggresszív, nagy mennyiségben vetnek be könnygázt, paprikaspray-t, valamint a gumibotok használatáról sem rettennek vissza. A hatalmon lévő Erdogan vezette Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) többször, más országokban is látott kommunikációs retorikával igyekszik az eseményeket marginális szélsőségek akcióinak beállítani, valamint saját népszerűségét fitogtatni.
Mainstream média helyett Twitter
A legnagyobb állami és kereskedelmi televíziók és napilapok nem, vagy csak alig foglalkoztak a tüntetésekkel, Twitteren és Facebookon viszont óriási mennyiségű információ halmozódott fel. A New York University, Social Media and Political Participation (SMaPP) által készített tanulmány eredményei alapján a hagyományos média mellőzése miatt a Twitter tölti be a vezető szerepet a tüntetések szervezésében és az információk terjesztésében. A tanulmány a tüntetések második napján, június elsején jelent meg: addig több mint 2 millió olyan tweetet osztottak meg, amelyek valamilyen módon a Taksim téri megmozdulásokhoz köthetőek. Az adatok azt mutatják, hogy még éjfél után is percenként 3 ezer tweet szólt az eseményekről. A törökországi Twitter használat különlegessége még az is, hogy az üzenetek 90 százaléka az országból, ráadásul több mint a fele közvetlenül Isztambulból származott.
Az arab tavasz idején az egyiptomi tüntetésekkor a tweetek mindössze 30 százaléka származott a helyszínről. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a helyi mainstream média elégtelen szereplésekor a Twitter sokak számára könnyedén az első számú hiteles hírforrásként lép elő. Az egyre növekvő népszerűségű #BugünTelevizyonlarıKapat hashtag egyenesen a TV csatornák bojkottálására buzdít.
Beszámoltak a helyiek arról is, hogy a megmozdulások alatt Isztambulban több helyen akadozott a 3G szolgáltatás, valamint a közösségi média oldalaihoz való hozzáférés. A török telekommunikációért felelős hatóság igyekezett eloszlatni azokat a feltételezéseket, miszerint blokkolásról lenne szó, szerintük csupán a megnövekedett forgalom okozta a rendellenességeket. Bárhogy is legyen, a városban számos üzlet, hotel és egyéb szolgáltató mentesítette saját Wi-Fi hálózatát a titkosítás alól, hogy a tüntetők 3G hiányában erre tudjanak csatlakozni.
Erdogan: a közösségi média fenyegeti a társadalmat
Miközben Erdogan miniszterelnök a közösségi médiát igyekszik egy borzalmas dolognak beállítani, amelyen csak hazugságok terjengenek, míg ő maga (vagyis valószínűleg inkább a mögötte álló kommunikációs csapat) egy 2,7 millió követővel rendelkező Twitter-csatornát és egy 2 millió lájkolóval bíró Facebook-oldalt üzemeltet aktívan. Ezek alapján nyilvánvaló, hogy a török hatalom is tisztában van a közösségi média egyre nagyobb szerepével, az emberek szemében viszont igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy egy megbízhatatlan, hazugságokkal teli felület, ahol csupán marginális csoportok igyekeznek szélsőséges nézeteiket terjeszteni. Ellentétben a tévékkel és napilapokkal, amelyek a tüntetések idején pingvinekről szóló dokumentumfilmet vetít, vagy éppen Erdogan miniszterelnök díjáról számolt be, amelyet a dohányzás ellen folytatott harcért kapott. (Az elmúlt héten Orbán Viktor is kapott hasonló elismerést, pechére Magyarországon épp nem volt tüntetés.)
A közösségi média önmagában persze nem fog sikerre vinni egy forradalmat, hiszen nem eszközként, hanem egy platformként kell rá tekinteni. Egy olyan platrom, amely segít olyan eseményeket, híreket is láthatóvá tenni tömegek számára, amelynek nyilvánosságra kerülésében a hatalom és a mainstream média nem érdekelt. Úgy tűnik, egy folyamat közepén járunk, amikor az emberek éppen tanulják, hogy hogyan fordíthatják a leghatékonyabban a maguk javára ezt a technológiát. A török fiatalok a twittelésen kívül saját erőből működtetnek Facebook-oldalt, ahol igyekeznek híreket is fordítani és angolul kommunikálni a világgal, indítottak Tumblr-blogot a tüntetésekről szóló képekkel, valamint igyekeznek közösségi finanszírozással előteremteni az összeget egy egész oldalas New York Times, vagy Washington Post hirdetésre. Az 53 800 dolláros célösszegből nem egészen egy nap alatt 39 805 dollár gyűlt össze, és jól látni, hogy szinte percenként érkeznek kisebb-nagyobb hozzájárulások.
Érdemes lesz figyelni a következő napok eseményeit, hiszen érdekes tanulságokkal szolgálhat a közösségi média a politika összefonódásával kapcsolatban.
Bónusz: angol interjú az Occupy Gezy Facebook-oldal egyik adminisztrátorával.
UPDATE: Alig egy nappal később, 53 800 dolláros célt messze túllépve, 90 ezer dollárnál is több adomány érkezett.
by kiraly.david | 2013. May. 28. | DMCA, fájlcsere, internet, K, kalózkodás, Média 2.0 blog, szerzői_jog, The_Pirate_Bay
Ismét egy olyan érdekes példára derült fény a napokban, amely azt támasztja alá, hogy az internetes kalózkodás elleni harc a jelenlegi intenzitással és eszközökkel káros, etikátlan, haszontalan és nem utolsó sorban veszélybe sodorja az internet szabadságát.
Két nagyon is összefüggő történet sajátos találkozásának lehettünk tanúi. Az első az idei év elején debütált a The Pirate Bay – Away From Keyboard című dokumentumfilmről szól, amely az egyik első, és máig az egyik legnagyobb torrent oldal alapítióinak történetét meséli el. A film arra az időszakra fókuszál, amikor a svéd fiatalok ellen megkezdődtek a peres eljárások szerzői jogsértések miatt. Az évekig elhúzódó procedúrában a tavaly helyben hagyott ítélet szerint Peter Sunde nyolc hónapot, Fredrik Neij tíz hónapot, Carl Lundström pedig négyet kapott, valamint hármukra összesen 6,8 millió dolláros kártérítési kötelezettséget is kiszabtak. Az alapítók azóta megjárták az Emberi Jogok Európai Bíróságát is, de beadványukat elutasították.
A film egyébként mindenkinek ajánlott, legtanulságosabb része talán az, hogy a mai bírósági fogalom- és eszköztárral mennyire megmagyarázhatatlanok a digitális kor jelenségei. Számunkra ebből a történetből most csak annyi a fontos, hogy ez a film az alkotók szándéka szerint Creative Commons licence segítségével szabadon másolható, terjeszthető. Megnézhető Youtube-on, rákereshetünk, és szabadon letölthetjük, valamint nem kereskedelmi céllal megoszthatjuk másokkal bármilyen fájlcserélő hálózaton. A készítőket ugyanakkor mindenki saját belátása szerint támogathatja tetszőleges összeggel a film hivatalos oldalán.
A másik történet a jogtulajdonosokat tömörítő nagy kiadók és más szervezetek internetes kalózkodás elleni harcáról szól. Az Egyesült Államokban 1998-ban elfogadott Digital Millennium Copyright Act (DMCA) nevű törvény többek között arra is lehetőséget biztosít ezeknek a szervezeteknek, hogy az általuk jogsértőnek vélt tartalmat töröltessék az olyan nagy keresőszolgáltatók találati listájából, mint a Google vagy a Bing. Ezzel a lehetőségükkel évek óta aktívan élnek is, habár már több esetben is bebizonyosodott, hogy a törvény túlkapásokra ad lehetőséget.
Ahogyan az Electronic Frontier Foundation jelentéséből kiderül, a DMCA veszélyeztetheti a szabad felhasználást, akadályozhatja a versenyt és az innovációt, valamint rossz hatással lehet a szabad véleményformálásra és a tudományos munkára egyaránt. A Google vezet egy átláthatósági statisztikát, amelyből kiderül, hogy kik, mikor és milyen címeket akartak töröltetni. Az adatok szerint csak az előző hónapban több mint 14 millió, feltételezhetően jogvédett tartalomra (például filmre, zenére) mutató URL-t igyekezett eltávolíttatni valamivel több, mint 2 ezer különböző szervezet. A statisztikákból az is kiderül, hogy két évvel ezelőtt hetente átlagosan 100 ezer URL törlésére érkezett kérés, ez a szám tavaly ilyenkor 500 ezer körül alakult, idén viszont már volt olyan hét, amikor 4,5 millió URL törlését kezdeményezték.
Az talán könnyedén belátható, hogy kínai munkások tömegei éhbérért dolgozva sem képesek egy hét alatt 4,5 millió címet kilistázni. Ehelyett a háttérben egy algoritmus dolgozik, amely folyamatosan ontja magából a valószínűleg jogvédett tartalmakra mutató linkeket. Innen talán már egész könnyen kitalálható, hogy több óriás filmkiadó vállalat (Viacom, Paramount, Fox és Lionsgate) listájába, amely a törölni kívánt linkeket tartalmazza, valahogyan bekerült az egyébként szabadon és ingyenesen terjeszthető Pirate Bay film is. Ennél nagyobb öngólt szándékosan sem tudtak volna lőni.
Összeesküvés-elméletekre fogékonyaknak ennél sokkal kevesebb is elég ahhoz, hogy világméretű cenzúrát, és a szólásszabadság sárba tiprását kiáltsák. Ezzel szemben az igazság valószínűleg az, hogy az automata algoritmusok tévesen jogvédett alkotásnak nézték a TPB-AFK-t. Ez viszont nem segít azon, hogy a fogyasztók millióinak szemében amúgy is megtépázott hírnevű kiadóknak sikerült még mélyebbre ásni magukat. Másfelől viszont hálásak lehetünk nekik, hogy ezt a filmet is sikerült a listájukba keverni, hiszen ennek köszönhetően nagy nyilvánosságot és figyelmet kaphat a szabályozás jelenlegi formájának tökéletlensége. Egyszerűen nem tudhatjuk, hogy a hetente milliószámra kiküldött kérések között hány jogtalan kérés lehet. Ha akár egy darab is van, az azt jelenti, hogy nem elég kifinomult a technológia, amellyel kiválogatják címeket, és sokkal nagyobb felelősséget helyez azokra, akikhez beérkeznek ezek a kérések.
A törlést kérvényező szervezetek ráadásul folyamatosan nyomás alá helyezik a keresőcégeket és az internetszolgáltatókat, hogy a lehető legrövidebb időn belül teljesítsék maradéktalanul a kéréseiket. Nehéz józan ésszel felfogni, hogy heti 4,5 milló linket egyszer kigyűjteni, egyszer pedig végigellenőrizni mekkora erőforrásokat igényelhet. Még nehezebb elhinni azt, hogy ennek a fáradozásnak (és persze óriási anyagi ráfordításnak) megtérül a költsége. Többször láthattuk már, legutóbb pont a Pirate Bay angliai blokkolása kapcsán, hogy hiába az erőfeszítések, a felhasználók így, vagy úgy, de megtalálják az utat, hogy letöltsék az őket érdeklő tartalmakat. Ott vannak a különböző ingyenesen elérhető proxyk, VPN-ek (titkosítást használó virtuális magánhálózatok) és milliónyi zárt torrentes közösség. Azzal, hogy a cenzúrázásra, tartalmak blokkolására, a felhasználók kriminalizására helyezik a hangsúlyt, ahelyett, hogy a megfizethető, nagy kínálattal rendelkező legális szolgáltatásokat próbálnának minél szélesebb körben élérhetővé tenni, csak növelik az ellenszenvet magukkal szemben. Pedig lassan tudatosulhatna bennük, hogy ők egyben a saját fogyasztóik is.
A Pirate Bay alapítói elsősorban a szólás – és véleményszabadság alapvető jogainak szem előtt tartásával próbálkoztak védekezni a bíróságokon. Tevékenységük megítélésével kapcsolatban lehet vitatkozni, bizonyára voltak mind jogilag, mind etikailag vitatható lépéseik. Azt viszont nehezen vonhatjuk kétségbe, hogy valami olyasmi ellen harcoltak meggyőződésből, amely most végül bekövetkezett. Bizonyos piaci szereplők olyan tartalmat akartak eltávolítatni (olykor sikerrel) az internetről, amelyhez egyébként deklaráltan mindenkinek szabad és ingyenes hozzáférése lehet. Ez a technológia és a törvény együttes megerőszakolása. Ezt a történetet kicsit szélesebb perspektívából figyelve kiderül, hogy a súlya sokkal nagyobb annál, mint hogy néhány ezer emberrel talán kevesebb látta a TPB-filmet.
