Az emberek fejét nem lehet teletömni tudománnyal

A tudománykommunikáció volt a témája a hétfői Media 2.0 Meetupnak, Dr. Láng Benedek megismertette a közönséget a publikus tudományfelfogás modelljeivel, Stöckert Gábor az Index rovatvezetője pedig bemutatta egy piacvezető portál tudományos rovatának működési elveit.

Ismét megtelt a Design Terminál konferenciaterme a Media 2.0 blog Meetupján, ahová nemcsak az előadások érdekessége miatt érkeztek az érdeklődő szakemberek, de új munkakapcsolatok kialakulásának is remekül megágyazott a kötetlen hangulat.

_mg_2810.jpg

Tudománykommunikáció minek van?

Ahogyan azt a beharangozó posztunkban is említettük, a mostani találkozó témája az ELTE egyik képzésének megszüntetésével szomorú aktualitást kapott, pedig a tudománykommunikáció, illetve az ezzel foglalkozó szakemberek szerepe a nagyközönség és a tudományos kutatások, illetve áltudományos hírek kapcsolatában kiemelten fontos. Dr. Láng Benedek előadásában rámutatott, hogy az általános benyomás az, hogy a tudomány nem megfelelően jelenik meg a médiában.

Míg a kutatók a különböző intézetekben,laborokban a külvilágtól szinte elzárva dolgoznak, addig sok, tudományos alapokat és módszertant nélkülöző, de tudományosnak tűnő hír jelenik meg a médiában. Ennek nincs más oka, minthogy a koncentrált lappiacon és az olvasókért folytatott versenyben előnyt élveznek a szenzációhajhász megfogalmazások, kattintásbarát címek, vitatható kutatási eredmények. Mivel ez a média egészére igaz, ezt számon kérni vagy szidalmazni nem célravezető.

Tény, hogy a hatásvadászat miatt sok áltudományos hír és téma is felületet kap, de ez ellen leginkább a média ismeretében, és nem ellenében tud hatni a tudományos közösség. A média torzító, szelektáló mechanizmusait érdemes tehát adottságnak tekinteni, annak fényében pedig főleg, hogy a legfrissebb médiaelemzések szerint még mindig elsődleges forrásnak számít az újság és a televízió a tudomány híreit illetően.

_mg_2808.jpg

Megtölteni, vagy kontextusba helyezni?

Az előadás kulcsfontosságú része a public undestanding of science (PUS) két modelljének ismertetése volt. A PUS röviden az a felület, amelyen keresztül a laikus kapcsolatba kerül a tudománnyal. Hogy ez hogyan működhet hatékonyan, milyen módszerekkel lehet a legtöbb hasznos tudást átadni, erről szól a PUS két modellje. A deficitmodell abból indul ki, hogy az emberek feje alapvetően üres, meg kell tömni tudományos ismerettel, és akkor majd nem fognak bedőlni a különböző babonáknak, áltudományos ismereteknek. Ezzel a legfőbb probléma, hogy irreális elképzelés, hogy az emberek minden területen képesek legyenek megtanulni, befogadni minden információt egy olyan alaptudás eléréséhez, amely képessé teszi őket arra, hogy valamiről meg tudják állapítani, hogy tudományos vagy csupán szenzációhajhászásról van szó. Másrészt e modell úgy tesz, mintha a tudományok egyfajta jól körülhatárólható, kerek egész ismeretek lennének, és nem egy folyamatosan változó, formálódó tudásanyag.

A kontextusmodell ezzel szemben arra alapoz, hogy az embereknek megvannak a különböző ismeretszerzési stratégiáik, és ezek folyamatos fejlesztésével el lehet érni azt, hogy az adott területen szerzett jelentős szakértelem nélkül is el tudják dönteni, mennyire tudományos az adott tartalom. Ez egyfajta metaszakértelemnek is tekinthető, amikor azt az általánosabb szabályrendszert sajátítjuk el, amelyek alapján nagy bizonyossággal és általánosságban megítélhető, hogy mikor kinek, illetve milyen információknak szabad hinni. Összességében elmondható tehát, hogy a deficitmodell alapvetően a tudományos műveltséget helyezi előtérbe, míg a kontextusmodell szociális műveltség kérdése leginkább.

_mg_2932.jpg

Az este második előadója, Stöckert Gábor az online tudományos média működési elveit taglalva, több megdöbbentő saját példával Indexes tapasztalataiból. A történeti áttekintés során elmondta, hogy az Index elődje, az Internettó még erős tech/tudományos gyökerekkel indult szerkesztői összetételéből adódóan, ám ez később eltűnni látszott ahogyan szép lassan az egyik legnagyobb magyar hírportállá nőtte ki magát. Sajnos a tudomány rovat sem tud kivétel lenni az alól, hogy az online médiumok – néhány kivétellel – a kattintásokból élnek, így kénytelenek a tudományos bulvár, illetve az úgynevezett népszerű tudomány felé nyitni cikkeikkel.

Címadás és hírverseny

Stöckert néhány meglepő példát hozott címadási tapasztalataiból is, melyből kiderült, hogy például a “sejtés” szó címbe illesztése után nyugodtan mindenki elmehet hosszú hétvégére, úgyis annyi kattintást fog hozni, mint sok másik cikk összesen. A tudományos hírek, illetve az újságírói munka minőségére szintén nincs jó hatással a portálok közötti hírverseny sem: néhány perces előny is sok kattintást hozhat, javítani pedig ugye utólag is lehet. Ez utóbbi miatt van az is, hogy szaklektorhoz leginkább csak a nagyobb anyagok kerülnek a napi hírek idő és erőforrás hiányában nem. Persze mindezektől függetlenül nem riták a terjedelmes, valóban tudományog igényű írások sem, de ahhoz, hogy fedezni tudják az ehhez szükséges anyagi és emberi erőforrásokat, szükség van arra, hogy a kattintások számát maximalizálják.

11312769_836268573108555_8324351884677225185_o.jpg

Az eseményről készült videó hamarosan elérhető lesz Youtube csatornánkon, további képeinket pedig megnézhetitek Facebook oldalunkon, amit érdemes követni, hogy elsőként értesüljetek következő eseményeinkről. Előadóinknak és hallgatóinknak ezúttal is köszönjük a részvételt, hamarosan találkozunk!

Fotók: Deák Vera

Ami Oxfordban sikeres, azt Budapesten megszüntetik

A kormány újabb speciális képzettséget kínáló szak megszüntetését tervezi: az EMMI (Emberi Erőforrások Minisztériuma) a napokban értesítette az ELTE Természettudományi Karát arról, hogy a Tudománykommunikáció a természettudományban MSc-t többé nem indíthatják. Az ügyet jól ismerő, de nevét nem vállaló forrás a Média 2.0 blognak megerősítette a kormány tervét. Bár a szak létezését nemcsak munkaerőpiaci igény, de a felvételiző hallgatók évről évre növekvő száma egyértelműen indokolná, a legfelső vezetés mégis úgy látja, hogy ez a szak is csak egy újabb út a gyorséttermek pultja mögé. 

Az előkészítési munkákat, hatástanulmányokat és felméréseket látszólag teljesen nélkülöző döntés-előkészítési eljárás egyértelmű tévedéseit egy névtelenséget kérő ELTE-s hallgató ma délelőtt már elmagyarázta a szakpolitikusoknak a 444.hu-n, mi csak néhány gondolattal szeretnénk kiegészíteni és támogatni a tiltakozását. A hallgató levelében írtakat a képzést ismerő névtelen forrásunk is megerősítette.

(more…)

Dr. Tóth jobb, mint Dr. House

A közösségi médiában posztoló gyógyítók, forradalmi eljárásokat bemutató Youtube-videók és a televízióban előadó sztárdoktorok az egyik oldalon, a magyar egészségügyi ellátás színvonaltalansága, fülledt várótermek és akadozó orvos-beteg kommunikáció a másik oldalon. Rendelők helyett egyre többet térünk be inkább fórumszobákba, pedig a megbízhatatlan információk és az öndiagnosztizálás akár végzetes is lehet. Szerencsére akadnak pozitív példák is, de egyelőre még a legjobb egészségügyi blog sem helyettesítheti a személyre szabott tájékoztatást. 

(more…)

A tudós tanuljon meg beszélni is

Nemrég tartották a BME-n a Szkeptikus Társaság ma már szokásos konferenciáját, ahol idén volt egy kommunikációs szempontból érdekes kerekasztal-beszélgetés is. Ez késztette a szekció két előadóját az alábbi írásra, mely a magyar tudomány kommunikációs lehetőségeit járja körbe.  Hol rontják el az intézmények? Miben lehetnének jobbak az újságírók? Tényleg a média a felelős az áltudományok terjedéséért? Melyek azok a szituációk, amikben nélkülözhetetlen a tudományos intézmények számára egy jó Public Relations szakember? És főleg: ki tehet róla, hogy a Voyager tizedszer is elhagyta a Naprendszert? Egy újságíró és egy a területet kutató pr-os közös véleménye.

(more…)

Hogyan használja a médiát a Z-generáció?

A közösségi média-, a public relations-, a különböző gerillamarketing és webkettes technológiák térhódításával egyre több a kiaknázható kommunikációs csatorna és módszer, melyek a fiatal generáció számára a folyamatos felfedezés és feltöltődés élményét nyújtják. A Pécsi Tudományegyetem munkatársai csütörtökön bemutatták több éve tartó kutatási eredményeiket A Kommunikáció a fiatal generációkkal című konferencián. Előadásaik az Z- és Y-generáció attitűdjeiről, kommunikációs szokásairól, valamint médiahasználatáról szóltak.

(more…)

A kutatók miatt fedezik fel mindennap az AIDS ellenszerét

Az újságok címlapjai hemzsegnek a szenzációként tálalt tudományos hírektől: károsként ismert ételek jótékony hatásairól, gyógyíthatatlan betegségek ellenszeréről és történelmet író felfedezésekről. Ezek többsége még nem is bizonyított, mégis gyorsan széles körben ismertté válnak, köszönhetően az emberi jellemnek, a figyelemhajhász médiának és a néha csak elfogult, néha elismerésre vágyó kutatóknak. Egy francia kutatócsoport világított rá, hogy a tudományos áttörésként beharangozott kutatási eredményekről a legtöbbször kiderül, hogy tévesek, ezt pedig nem hozzák utólag nyilvánosságra. A kutatások szerint a leleplező munka híre nem kerül a címlapokra. Úgy tűnik, hogy a tudomány és a média érdekei elkezdtek közelíteni egymás felé, ami hosszabb távon félreinformált társadalmakat szülhet. Fontos, hogy a tudósok ne felejtsék el, hogy ők nem médiadolgozók, hanem szakterületük elhívatott képviselői, akiknek mindig kételkedniük kell, eredményeiket pedig felelősségteljesen kommunikálni a sajtó és a nyilvánosság felé.

Nem telik el úgy nap, hogy ne hallhatnánk valami meglepő hírt az egészségről. Még ha épp nem is tombol pusztító járvány, vagy nem terjed a világon veszélyes baktérium, mindig be lehet számolni egy új kutatás meglepő eredményeiről. Olvastad már például, hogy a kávé csökkenti a méhrák, a bőrrák, a diabétesz és a depresszió kockázatát? Hogy a csokoládé erősíti az izmokat, csökkenti a vérnyomást és a memóriavesztést? Hogy megvan a rák, az AIDS és a cukorbetegség ellenszere? És azt, hogy a sör gyógyítja a megfázást, a bor segíti a fogyást, a padlizsán pedig nemcsak vágykeltő, hanem rákmegelőző hatású is? Ezek mind olyan tudományos eredmények, amikről az elmúlt években számolt be a sajtó, hatásvadász címmel, hihetetlen jelentőségű áttörésként beállítva. De vajon mennyi igaz ezekből az állításokból? Az esetek többségében sosem tudjuk meg, hogy további kutatások igazolták vagy cáfolták az eredményeket.

Csak a kávé és a vörösbor

Több weboldal specializálódik arra, hogy egy tanulmány megjelenése előtt értesíti az újságírókat az eredményekről, abban a reményben, hogy a hír valamelyik újság címlapjára kerül. Vannak tuti fogások, például a csokival, a kávéval és a vörösborral kapcsolatos kutatások eredménytől függetlenül mindig sok embert érdekelnek. De ugyanez elmondható bizonyos betegségekről és egészségügyi problémákról is, mint a mellrák, az elhízás, az Alzheimer-kór és az autizmus. Emellett ha egy tanulmány áttörő felfedezésről számol be, szinte biztos, hogy benne lesz a hírekben.

Az Index cikke szerint a Marsról szóló hírek is rengeteg látogatót vonzanak: „Saját olvasottsági adataink alapján is kijelenthető, kevés tudományos hír érdekel annyi embert, mint az, hogy akkor most van-e élet a Marson, vagy nincs. Elég csak azt kiírni a címbe, hogy élet meg Mars, és akkor is tízezrek kattintanak, ha a link mögött egy óra böfögést rejtünk el…”

A sajtó ugyanazt csinálja, mint a kutatók

De mi történik egy olyan kutatással, aminek eredménye szerint a kutatási eredmények többsége téved? Egy ilyen felfedezés vajon bekerülhet a hírekbe? Nos, pontosan ilyet írtak nemrég, a tanulmány pedig nem került a címlapokra, sőt. Egy francia kutatócsoport azt vizsgálta, hogy az újságok hogyan számolnak be a hiperaktivitással foglalkozó kutatásokról. Először azt a kérdést tették fel, hogy a médiában megjelenő tudományos állítások bizonyos idő elteltével is igaznak bizonyulnak-e. Válaszuk az lett, hogy az esetek többségében nem. Ugyanerre jutott John Ionannidis járványszakértő 2005-ben, amikor azt is megállapította, hogy a tudományos kutatások alig felét ismétlik meg, negyedüket pedig sosem próbálják újra. A rákkutatásokról nemrég az is kiderült, hogy 89 százalékukat képtelenség reprodukálni, így a rákkal kapcsolatos kutatási eredmények is meglehetősen gyenge lábakon állnak.cure.jpg

A francia kutatócsoport következő kérdése az volt, hogy a média utólag helyesbít-e, amikor kiderül, hogy tévedtek a kutatók. Erre a kérdésre szintén nem volt a válasz. Ennek oka, hogy egy szenzációsnak tűnő felfedezés sokkal izgalmasabb téma, mint az, hogy egy korábbi eredményt további kutatások alátámasztottak vagy sem. Ez nemcsak nagyközönségnek szánt médiumokra igaz: a tudományos folyóiratokban is ritkán számolnak be olyan kutatásokról, amikor lényegében semmi sem történik, például ha X molekula nem pusztított el egyetlen sejtet sem, vagy nem tette azt hatékonyabban, mint Y molekula. Pedig annak bizonyítása, hogy valaminek nincs hatása, vagy legalábbis nem volt megfigyelhető változás, különösen fontos a tudomány haladása szempontjából.

Ezért is a média a felelős?

Egy nemzetközi tanulmány szerint, ha egy hibás feltételezés napvilágra kerül, azt nehéz visszavonni, mivel az emberi kultúrában fontos szerepe van az információk továbbításának, és minél meglepőbb vagy felháborítóbb egy állítás, annál gyorsabban terjed. Az emberek főképp olyan információkat továbbítanak, amik erős érzelmi reakciót – undort, félelmet, boldogságot − váltanak ki a befogadóban. Ha egy hír széles körben elterjedt, lehetetlen mindenkihez eljuttatni, hogy mégsem volt igaz. Egyszerűen nem kattint rá senki, hiába írják meg az újságírók.

Persze nem lehet egyszerűen az emberi természetet okolni. Akárhogy is, a félrevezető tudományos információk egyik fő forrása a média. Az újságírók azt emelik ki, ami jól hangzik, és ahogy minden mást, a kutatási eredményeket is gyakran leegyszerűsítve, ferdítve vagy túldramatizálva mutatják be. Más kérdés, hogy így működik a média, ez nemcsak a tudományos hírekre igaz

2Story.jpgViszont nem az újságírók felelősek egyedül ezért a viselkedésért: a kutatók gyakran túlhangsúlyozzák eredményeik jelentőségét azért, hogy felkapja őket a média vagy megjelenhessenek neves tudományos folyóiratokban. Ilyen volt a NASA nagyjából egy évvel ezelőtti ferdítése is, amit utána megpróbált a sajtóra kenni: az USA űrkutatási hivatala tavaly ősszel bejelentette, hogy decemberi sajtótájékoztatójukon hatalmas eredményről fognak beszámolni a Curiosity projekttel kapcsolatban. A következő néhány hétben folyamatosan szivárogtak olyan közlések, amik visszavonták, de legalább finomították volna, majd a várva várt sajtótájékoztatón kiderült, hogy valójában nem találtak semmit. A korábbi bejelentést egyesek reklámfogásnak, mások kommunikációs bakinak könyvelték el. Az eset arra sarkallta a sajtóvilág szereplőit, hogy újraértékeljék a tudomány és a média kapcsolatát.

Kutató vagy médiadolgozó?

media1.jpgA problémát a tudományos világ és a média közötti fontos különbség okozza: az újságírók, riporterek általában pontos választ akarnak adni az öt kérdésre (Five Ws): ki, mit, hol, mikor, miért, de sajnos, ami a tudományt illeti, nehéz bármit is teljes bizonyossággal állítani. Ezt nagyon jól mutatja a következő vicc, amit nyugodtan komolyan lehet venni:

Három tudós utazik egy vonaton Skóciában. Meglátnak a hegyoldalban legelni egy fekete birkát. Az egyik tudós kinéz az ablakon, majd azt mondja:

− Nézzétek, a skót birkák feketék!

A második tudós erre így szól:

−Nem nem, a skót birkák között vannak feketék.

Erre a harmadik ingerülten rávágja:

−Barátaim, Skóciában van legalább egy olyan mező, ahol legalább egy birkának legalább az egyik oldala néha fekete.

A médiában minden eseményként jelenik meg, pedig valójában a tudósok az esetek többségében feltételezésekről beszélnek, amik megerősítésre várnak, és sajnos gyakran hiába. Ezzel a laikusok nincsenek tisztában: mindenki örömmel hiszi el, hogy a reggeli kávé amellett, hogy barnítja a fogakat és növeli a vérnyomást, a rák kialakulásának a kockázatát is csökkenti. Bár igaz, hogy a média rögtön ráharap az ilyen eredményekre, és bemutatásukkor csak az olvasottság lebeg a szeme előtt, az elsődleges információforrás mégis a kutató. Fontos, hogy a sajtóhoz eljuttatott közleményben pontosan jelenjen meg a felfedezés jelentősége, illetve az eredmény bizonyossága. A szenzációkeltés pedig maradjon meg a médiának.

Forrás: http://www.cbc.ca/news/health/it-s-news-but-is-it-true-1.1282472
Fotók: 
http://thescienceinformant.files.wordpress.com/2011/12/parkinsnature1.jpg
http://ksj.mit.edu/sites/default/files/images/tracker/2011/cure.jpg
http://www.wfsj.org/course/en/L2/2Story.jpg