Az egy dolog, hogy te küldözgeted, formálod, kreatívan használod őket, de tudtad, hogy eközben ők is változtattak rajtad? Az ausztrál Flinders University kutatói arra a rájöttek, hogy az emberi agy már ugyanúgy reagál a hangulatjelekre, mintha azok valódi arcok lennének. Egy élettelen kreálmány, amihez biológiailag igazodunk anélkül, hogy észrevennénk, mi lesz a következő?
Az online világ sok szempontból változtatott az életünkön, de úgy tűnik, hogy nemcsak a kapcsolatrendszerünket és ügyintézésünket helyezte új térbe. A Flinders University kutatója, Owen Churches szerint idegrendszerünk működését is átalakította az új közeg. Különböző agyletapogató eszközök segítségével végzett kísérleteinek eredménye alapján az agy már pontosan ugyanazzal a reakcióval válaszol smiley, illetve az emberi arc láttán. Különös viszont, hogy ez kizárólag a hagyományos formában, balról jobbra írt hangulatjelekre igaz. A megfordított verzióra már nem képes arcként válaszolni az agy, ami azt bizonyítja, hogy ez a fejlődés tanult.
Ma már senki sem vonja kétségbe a közösségi média létjogosultságát a mindennapokban, sőt az üzleti életben sem: egy-egy cég vagy márka kedveltsége ezeken az oldalakon komoly értéket jelenthet. Ahogy mindennel, ezekkel a számokkal is igyekeznek trükközni, és mérhető üzleti előnyt szerezni. Mit jelent a valójában a népszerűség a YouTube-on vagy a Facebookon? Miért fontos, hogy Obamának több millió követője van a Twitteren?
Klikk nekem!
Mivel nem csekély pénzbeli támogatáshoz juthat az, aki komoly rajongótáborral büszkélkedik, nem csoda, hogy a másik oldalon is megjelent a kínálat: bizonyos vállalkozások lájkokat generáló robotot, vagy aprópénzért kattintgató klikkrabszolgákat ígérnek. Rengeteg a hamis lájk, és szinte lehetetlen kiszűrni őket, bár árulkodó jelek azért vannak: például semmitmondó tartalmak hirtelen megugrott támogatottsága vagy távoli országokból jött lájkok.
Az egyszerű információközlésben, tájékoztatásban is fontos szerepük lehet a klikkfarmoknak, akár a politika területén is. Ezzel a módszerrel több ember érhető el, hiszen több megosztás több embert takar. Támogatottság és szponzoráció.
Ki a népszerűbb?
Sztárok, üzletek és még az Amerikai Egyesült Államok kormánya is vásárolt Facebook-lájkokat, Twitter követőket és Youtube-feliratkozókat a klikkfarmoktól. Az itt dolgozók nem tesznek mást, mint kattintgatnak a lájkgombra, vagy a videóra, megosztják a csiripeket, csak azért, hogy feljebb tornásszák a közösségi média számait. Akinek LinkedInen több a kapcsolata, sokkal meggyőzőbb. A Soundcloud klikkjei komoly kihatással lehetnek az eladási, rádiózási és lejátszási számokra.
A Youtube a guru
A Youtube komoly tényezővé nőtte ki magát az évek alatt: lényegében olyan médiaként kezelhetjük, ami egyben televízió, videómegosztó és blog. Ez a különböző szereplőnek köszönhető, hiszen rengetegféle csatorna van, olyan látogatottsági számokkal, hogy az bizony akár jóval meg is meghaladja országunk lakosságának a számát. Elsősorban nem a mindenki által ismert vírusvideókra gondolok, vagy híres előadók új klipjeire. Sok csatorna generál magas nézettségi számokat csupán a folytonos posztolásnak köszönhetően, olyan tartalommal, ami elsőként lényegtelennek tűnik: megosztják a saját gondolatukat a nagyvilággal, mint Jenna Marbles, vagy végigkommentelik a játékot, amit játszanak- Pewdiepie, de még sorolhatnám.
Érdekesnek tűnhet, hogy valakinek a munkája nem más mint, heti egy alkalommal leül a kamerája elé, és véletlenszerű dolgokról beszél, ezzel követkőkre talál, és ebből megél. Némely csatorna komolyan felépített témakörrel rendelkezik, és az ötletet támogató technológia is vetekszik egy-egy stúdiójáéval.
Mi a fake?
Végül pedig ajánlom ezt a Youtube-videót, ami összegzi, hogy mit is jelent egy lájk a Facebookon.
Ahogyan korábban írtam, a hirtelen lájknövekedés gyanús lehet. Illetve minden olyan oldal, ami belekényszerít minket a tartalom kedvelésébe, még mielőtt a kívánt képet/szöveget megmutatná, nagy eséllyel egy ilyen „követő-vadász” oldal lesz, amelyen keresztül valaki igyekszik profithoz jutni.
Aki ilyen oldalt talál, szigorúan kis országunk vonatkozásában, ne habozzon megosztani velünk a media20blog@gmail.com címen.
Facebookozó kékkabátok, posztoló ittas vezetők, vérszomjasan kattintgató károsultak – ma már a közösségi oldalak is meghatározó szerepet játszanak a bűnüldözésben. Az információforgalom elemzése nemcsak a vállalatoknak, de a közszolgálatnak is érdeke: a rendőrség egy-egy online profil alapján akár azonosíthatja is a feltételezett bűnelkövetőt, megtudhatja tartózkodási helyét, de kapcsolati hálózatát is feltérképezheti. Felmerül a kérdés: megéri-e a jelentős befektetés és a jogi bonyodalmak?
Januárban újabb Darwin-díjas bűnöző került rács mögé a Facebooknak és saját agyatlanságának köszönhetően. Anthony James Lescowitch csaknem fél évig bujkált sikeresen a hatóságok elől, míg véletlenül meg nem osztotta üzenőfalán az ellene irányuló körözési felhívást. Természetesen a rendőrség tüstént kapcsolt, s létrehozott egy csinos hölgyet ábrázoló kamu-profilt, majd találkozót szervezett a gyanúsítottal. Láss csodát, 45 percen belül Anthony már robogott is egy kies cella felé. A történet nem egyedülálló: a tizennyolc éves amerikai Jacob Cox-Brown az oregoni Astoriában ült részegen a volán mögé, amiről közösségi oldalán is beszámolt. A végeredmény hasonló, hisz a fiatalembernek nemcsak vaskos kártérítést kell fizetnie, de valószínűleg börtönbe is kerül. Magyarország ennél egy jóval tragikusabb esettől volt hangos a közelmúltban: a 2012. október 29-én meggyilkolt, mindössze 11 éves Szita Bencenevelőanyja is Facebookon csalta tőrbe áldozatát.
Gyors, olcsó, hatékony
Az elmúlt években több olyan bűneset is komoly nemzetközi médiavisszhangot kapott, ahol a nyomozóhatóság az internet segítségével bővítette meglévő információik körét, majd kapta el az elkövetőt. A médiatechnológia fejlődésének hála a 2010-es években már magánszemélyek is könnyen a nyilvánossághoz fordulhatnak eltűnt szeretteik vagy ellopott vagyontárgyaik megtalálása érdekében. Elég egy fénykép, egy jól megszerkesztett felhívás, néhány adat és ha a károsultnak szerencséje van, megosztásról megosztásra nő az esély a bűnügyi akta sikeres lezárására. Míg a felhasználók a közösségi oldalak segítségével fejezik ki felháborodásukat vagy együttérzésüket a károsultak családjának, addig a rendőrség is egyre gyakrabban használja az online platformot direkt kommunikációra. Az Eagle-Tribune cikkében több amerikai nagyváros rendfenntartó szerve is arról számol be, hogy a Twitter jelentősen megkönnyíti az útlezárásokkal kapcsolatos tájékoztatást, a gyorshajtók lefülelését. de a körözött személyek kézrekerítését is.
A rendőrség módszerei nem feltétlenül törvényesek, de hozzásegítik a nem publikus információkhoz is a nyomozókat, akik így alibik cáfolatához, bűncselekmények felderítéséhez, bandatagok megfigyeléséhez használhatják új személyazonosságukat. Bár az jogi és etikai problémákba ütközik, a hatóság mégis bármikor elkérheti adatainkat az internetszolgáltatótól, vagy a közösségi oldalak szervereiről. Az Anonymus hackercsoportnak köszönhetően azt is tudjuk, hogy ilyenkor mit tudnak meg rólunk: 2011-ben ugyanis kiszivárogtak a legnagyobb cégek nyilvánosan nem publikált, ún. „law enforcement guidelines” dokumentumai.Ebből többek között az is kiderül, hogy a Microsoft az IP logokat 60 napig, az AOL, ICW és AIM logokat 90 napig, az egyéb felhasználói adatokat pedig hat hónapig tárolja. A Facebook is minimum 90 napig minden adatot megőriz rólunk, az IP címünkkel kezdve a sütiken keresztül, egészen szörfölésünk útvonaláig.
Nemcsak értünk, ellenünk is
Nem szabad elfelejteni, hogy a közösségi oldalak a zaklatókat, fenyegetőket és féltékenységből nyomozgatókat is vonzzák, akik képesek egész nap azt figyelni, hogy az általuk kiszemelt személy mikor jelentkezik be, mit csinál, hol van. Mostanában egyre gyakoribb eset, hogy egy Facebook-adatlapot feltörve valaki más nevében posztol, vagy más személy nevében regisztrál. Ennél jóval veszélyesebb, amikor a felhasználó koktélt-szürcsölgető képeivel tudatja ország-világ számára, hogy ő bizony nyaral, miközben pár nappal korábban még őrizetlenül hagyott, új kocsijával pózolt. Az egyre sokasodó betörések és személyiséglopás mellett egyéb számítógépes bűncselekménynek is ki vagyunk téve, így érdemes megszűrni a magunkról közzétett információt, s betartani néhány egyszerű szabályt!
Imázsépítés tányérsapkában
A rendőrség tájékoztatáspolitikája az utóbbi években jelentősen megváltozott, s a közvélemény informálása, vészhelyzetekre való felkészítése mellett PR-szempontok is egyre inkább helyet kapnak a külső kommunikációban. A rejkjaviki rendőrség Instagram profilja például olyan szórakoztató módon tesz eleget a transzparencia társadalmi igényének, hogy rövid időn belül a felhasználók egyik kedvence lett. A kétségkívül menő izlandi egységnek csaknem 9 ezer követője van a fotómegosztón, Facebookon pedig több mint 47 ezer rajongót gyűjtöttek közvetlenségükkel.
A 2012 decemberi diáktüntetések egyik legmeghatározóbb jellegzetessége a hangsúlyos közösségimédia-használat volt. Éppen ezért érdemes egy év távlatából, kifejezetten kommunikációs szempontból megnézni, hogyan is működött pontosan ez a jelenség, és milyen tanulságok vonhatók le mindebből. Elemzés a Hallgatói Hálózat fénykorából.
„A 21. században a forradalmat talán nem fogják televízión közvetíteni, de valószínűleg megírják Twitteren, blogokon és sms-ben, és Facebookon szervezik majd” – indítja a 2011-es, arab tavasz néven emlegetett észak-afrikai és közel-keleti forradalmakról szóló cikkét Catherine O’Donnell. Az idézet Gil Scott-Heron kultikus vers-dalának címére utal: The Revolution Will Not Be Televised. Egyrészt közvetlen kifordítása az eredeti szövegnek, és azt sugallja, hogy egy társadalmi mozgalom igenis mediatizálható jelenség, és az arab tavasz forradalmárai éltek is ezzel a lehetőséggel. A közösségi média és a használatára alkalmas mobil eszközök elterjedése miatt a 21. században nem feltétlenül állja meg a helyét az aktív fizikai cselekvés és a médiahasználat közötti éles ellentét.
Általában csak a rosszat halljuk a közösségi médiáról és káros hatásairól. Tessék, most itt van, hogy miért jó. Az alaszkai Juneauban a FEMA (Federal Emergency Management Agency) nevű katasztrófahelyzetek kezelésére szakosodott ügynökség értekezletet tartott arról, hogy miként lehetne a közösségi médiát hatékonyan bevonni a kríziselhárításba. A FEMA másik oldalról közelített a közösségi oldalakhoz: nem chatelni és ismerősöket keresni akarnak, hanem vészhelyzeteket megoldani. A tervet a juneaui konferencián terjesztették elő, amelyen a rendőrség, a tűzoltóság és számos más ügynökség is részt vett.
Információdömping
Mindenki tapasztalja, hogy az olyan oldalakon, mint a Facebook, hatalmas mennyiségű információ fordul meg és hihetetlen sebességgel terjed: elég csak arra gondolni, hogy a közösségi oldalon a Superbowlnak csaknem élő közvetítését látjuk, a pontszerzés után néhány másodperccel már biztosan megjelenik a hírfolyamban is különböző minősítésekkel. A Facebookon bárki lehet sportriporter, de ugyanígy bárki lehet az életbe vágó információ közvetítője is. Ezt a rugalmasságot és a közösségi oldalakon való hírterjedés sajátosságait próbálja most kiaknázni a FEMA: kurzusukon a résztvevőket arra tanították, hogyan használható a közösségi média kríziskommunikációs eszközként.
Tudta, hogy Németországban a Youtube videók jelentős része elérhetetlen? Hogy Angliában egy beépített szűrő használatára kötelezik a internetszolgáltatókat? Hogy van már olyan böngésző, amely mindenkinek egyszerűen segít megkerülni ezeket a korlátozásokat? Világszerte folyamatos csata zajlik a színfalak mögött. Harc folyik az információ szabadságáért, az internet semlegességéért, a személyes adatok védelméért, a szellemi tulajdon védelmét szabályozó törvények ésszerűsítéséért. 2014-ben nagyon sok kérdés fog eldőlni a bíróságokon, rengeteget fogunk még hallani ezekről a témákról, fontosságukat nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Győzött a józan ész
Két nagy holland internetszolgáltató fontos győzelmet aratott a napokban: a hágai bíróság kimondta, hogy nem kell továbbra is blokkolniuk a Pirate Bay elérését. A döntés precedensértékű lehet, több nagyon fontos érv is elhangzik az indoklásban. Az egyik, hogy a Pirate Bay blokkolása óta semennyivel nem csökkent a BitTorrent forgalma, sőt tovább növekedett. A szolgáltatók a TNO és az Amszterdami Egyetem egy kutatását is felhasználták az ügy során, amelyek egyértelműen rámutattak arra, hogy a blokkolás után mind a torrent oldalakat használók száma, mind az adatforgalom megnövekedett a protokollon. A blokkolás tehát hatástalan, sőt kontraproduktív volt.
