Bárki, aki próbált már csoportosan valamilyen kreativitást igénylő feladatot végrehajtani, biztosan találkozott már a brainstorming fogalmával. Ha nem, akkor is valószínleg csinálta már. Ma egy kellemes kocsmai italozgatást, ötletelést is hajlamosak vagyunk brainstormingként elkönyvelni, általában a csoport habitusán múlik, hogy valóban hatékony munka, vagy csak annak látszata zajlik. Egy ideje azonban egy kevésbé ismert és elterjedt módszert is alkalmaznak a kreatív ötletek kibontakoztatására, ezt brainwritingnek hívják. Akinek van némi jártassága az angol nyelvben, annak ezek után nem lesz meglepő, hogy itt bizony valamiket írni kell.
A hazai vitakultúra fejlesztésén egyre több szervezet dolgozik az utóbbi években, ám eddig nem voltak a szélesebb közönség számára is elérhető, közérthető anyagok. Egy ausztrál reklámszakember gyerekeinek magyarázta az érvelési hibákat, amikor rájött, hogy szakszavaktól mentes, közérthető magyarázatokra van szükség. Létrehozta a Your logical fallacy is.com oldalt, aminek nemrég elkészült a magyar változata. A te érvelési hibád.com ugyan még fejlesztésre szorul, remélhetőleg hozzájárul a kritikus gondolkodás terjesztéséhez és a vitakultúra fejlődéséhez Magyarországon.
Kinézve az európai jólét falai mögül, a plázák csillogó márványán, a divatvilág értelmetlen rongyrázásán és a gyorséttermek menükínálatán túl, feltárul előttünk a Földnek egy olyan része, ahol az alapvető emberi jogok nap mint nap sérülnek. Az Amnesty International legújabb reklámkampánya egyedülálló módon hívja fel erre a figyelmet: Zürich városából ajtót nyit az éhezés, öngyilkosság és fegyveres összecsapások világába.
Októberben kétszáz speciális plakát sokkolta Svájc legnagyobb városának járókelőit: a környezetükbe tökéletesen illeszkedő háttérrel megjelenített jelenetek éles kontrasztot képeznek a kiemelkedő nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi központnak számító metropolisz és Kína, Szudán vagy éppen Irak farkastörvényei között.
A szuggesztív vizuális anyaggal dolgozó hirdetéseken az „It’s not happening here. But it’s happening now” felirat olvasható, azaz: nem itt, de most történik.
Ha a mellbevágó üzenet nem volna elég, a témák valóban azt az érzést keltik a lakosságban, mintha első sorból lennének kénytelenek asszisztálni a világ különböző, emberlakta területein végbemenő erőszakhoz.
Az embertelenségektől mindössze egy üveglap választja a szemlélőket, olyan hatást keltve, mintha a brutális kínzások, kivégzések, politikai és lelkiismereti foglyok bebörtönzése ott helyben történne.
Az Amnesty Interational 1961-től dolgozik egy olyan világért, ahol minden egyes emberre vonatkoznak az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában leírt pontok és a nemzetközi jogi megállapodások.
E cél érdekében a szervezet kutatásokat végez és akciókat bonyolít le, s segítségükkel igyekszik megakadályozni a fizikai és szellemi integritáshoz, a lelkiismeret és szólás szabadságához, valamint a diszkrimináció-mentes élethez való jogok súlyos megsértését.
Kommunikációs termékeik rendre közelebb állnak a művészethez, mint a propagandához.
Blogunk üdvözli az Amnesty International harmadik világban végzett munkáját és támogatja az emberi jogok megsértése ellen folytatott kampányokat!
A KommON BME Kommunikációs Szakkollégium szervezésében a tanév első Szakmai Estjén Hermann Veronika Divatelmélet: kritika gyakorlata címmel tartott előadást. Hermann előadásából több divattal kapcsolatos érdekességet megtudhattunk, így például a rózsaszín szín, a hátrafordított baseballsapka, a bőrdzseki vagy épp a Martens bakancs történetét.
A Hermann Veronika szerint a rózsaszín színt napjainkban a kimondottan nőies színek közé sorolunk. Pedig a világháborúk előtt rózsaszínbe a kisfiúkat öltöztették, hiszen a ez a piros és a fehér szín keveréke, előbbi az erőt, utóbbi az ártatlanságot szimbolizálja. A világháborúk alatt ezt a rózsaszín színt a homoszexualitáshoz kapcsolták, így a használata is megváltozott.
A hátrafordított baseballsapka régen a redneckek viselete volt, de a 70-es évek végétől egy bronxi baseballcsapat is így kezdte el hordani, ezt a gyerekek átvették, és rövid idő alatt elterjedt. A bőrdzseki egykor a lázadás szimbóluma volt, mára mindenkinek van a szekrényében, és akár csak a dokkmunkások ruhatárába tartozó Martens bakancs, stílusjeggyé fejlődött. A fenti példák bizonyítják, hogy az, amit természetesnek gondolunk, technológia-, kontextus-, kultúra- és időszakfüggő.
A divatelmélet körülbelül negyven évvel ezelőtt azért jött létre, mert a divat beépült a mindennapjainkba. Divatról beszélni mindig kicsit furcsa, hiszen a divat kicsit profán – „értelmiségi” ember nem foglalkozik vele. De mégis kell, hiszen tele van ellentmondásokkal. A divat egyszerre szól személyes identitásról: hogyan találom meg magam a tárgyi kultúrában; másrészt áru, a piac része, tömegtermeléshez kötődik. Egyszerre magas művészeti és gazdasági érdekek által vezérelt iparág.
Divat lehet bármi, ami körülvesz bennünket, és az is nagyon fontos, hogy aki kívül akar maradni a divat világából, az nagyrészt kívül is tud maradni. A divat egy rendszer, egy olyan tudomány (fashion studies) melynek fontos eleme az elméleti keret: strukturalizmus, poszt-strukturalizmus, dekonstrukció; a divattörténet, a testelmélet, a divatszociológia, a jelelmélet, a kommunikációelmélet és a kulturális antropológia. A divatot definiálhatjuk úgy is, mint az identitás vizuális metaforája. A divat jelentését társadalmilag határozhatjuk meg, ahogy a látást is. A divat benyomások összessége; minden, amit látunk, észlelünk, majd értelmezünk!
A második világháború után bekövetkezett társadalmi átformálódás sokkal hatékonyabb volt, hiszen a média eljuttatta az újításokat mindenhová. Emellett felgyorsult tömegtermelés, társadalmi és polgárjogi mozgalmak által új identitás struktúrák jelentek meg, ami magával hozta azt a változást, hogy a márkák nem árucikket, hanem identitást árulnak, a divattervezők pedig nem szakemberek, hanem művészek és celebek egyszerre. Ebben az időben fogalmazódott meg e változás lényege, miszerint az identitás ma már nem sors, hanem választások eredménye.
Közösségi térképek, Facebook-oldalak és internetes portálok percről percre közvetítései segítik a védekezésben résztvevőket, valamint a gátakra újonnan érkező önkénteseket országszerte. Az árvízi védekezésről Facebookra feltöltött képek a jófejségről szólnak, az átlagos lájkmennyiségéből pedig arra is következtethetünk, hogy homokzsákot pakolni menő. Az állami szerepvállalás is szervezettebbnek tűnik a márciusi hóhelyzetnél, viszont lapáttal pózoló politikusból talán túl sok van.
A hirtelen jött árvíz, ami meglepte Csehországot, Németországot és Ausztriát, minket már kevésbé ér felkészületlenül. A helyzet ettől függetlenül súlyos hiszen minden idők egyik legnagyobb árvízének tartott 2002-es magasságnál is nagyobbra számíthatunk. Abba talán jobb nem belegondolni, hogy mi lett volna, ha Csehországhoz és Németországhoz hasonlóan mi is egyik napról a másikra kapunk a nyakunkba ekkora vizet, és nincs egy hét felkészülni, erősíteni, magasítani a gátakat. Reméljük ez elég figyelmeztetés volt a döntéshozóknak.
Március 15-i hóhelyzet egy ennél váratlanabbul bekövetkezett esemény volt. Láthattuk, hogy a közösségi média mennyivel hasznosabb tudott lenni a Belügyminisztérium azóta mémmé vált SMS-énél. Sőt nemcsak annál, hanem a hagyományos médiumoknál is gyorsabban terjedtek az információk az aktuális helyzetről. Ezrek ajánlották fel a segítségüket, ki szállással, ki takarókkal, ki élelemmel, ki traktorral. A katasztrófavédelem katasztrofális szervezetlensége jórészt emiatt nem követelt komolyabb áldozatokat.
Akkor is, és most is a legnagyobb szerep a közösségi térképeknek jutott, amelyeket bárki szerkeszthet: könnyedén és gyorsan lehet segítséget kérni, valamint mindenki hozzáadhatja saját szolgáltatását, hogy mivel tud mások segítségére lenni. A bajbajutottak pedig egyszerűen tájékozódhatnak, hogy a környéken kihez lehet legközelebb segítségért fordulni. Persze a közösségi médiában sem tökéletes minden. Ugyan az említett közösségi térképek nagyjából megmaradtak trollmentesnek, nem nagyon vannak rajta téves információk, addig a Facebookon tucatszám akadnak rémhíreket terjesztők, gátszakadásról, robbantásról és egyéb marhaságokról szóló hírek. A nagyközönség persze igyekezetében amit csak ér megoszt, a legritkább esetben jár utána, hogy valódi információról van-e szó. Olykor napokig keringenek olyan üzenetek, amelyek SOS segítséget kérnek, pedig már az üzenet dátumából is egyértelműen tudni lehetne, hogy újra megosztani teljesen felesleges.
A kormány úgy tűnik tanult is a márciusi hibáiból. Már kedden létrehoztak egy árvízről szóló Facebook-oldalt, amit ráadásul rengeteg valóban hasznos információval is feltöltöttek. Ott van az összes lényeges telefonszám és honlapcím, a fontos tudnivalók arról, hogy mire kell figyelni evakuálás esetén, valamint itt is megtalálhatóak a közösségi térképek. Mindemellett példás gyakorisággal frissül, egészen biztos, hogy több embert is ráállítottak erre a feladatra. Az ő munkájuk minden bizonnyal sokkal hasznosabb, mint azok a párbeszédek, amiket Orbán Viktor folytat a gátakon. Ezen kívül a Magyar Honvédség immár a 28 ezer lájkolót számláló oldalán keresztül is példásan kommunikál. A víz java Budapestre még csak mostanában érkezik, de úgy tűnik a BKK is felkészülten várja azt, időben igyekszik tájékoztatni az utasokat megkímélve őket a váratlan kellemetlenségektől. Mindezeket pedig igyekszik összefoglalni az SOS Blog is.
Az olyan országszerte ismert politikusok, mint a kormányfő, Gyurcsány Ferenc, vagy éppen Rogán Antal azért pakolnak homokzsákot, hogy ők is a “nép egyszerű fiának” tűnjenek. A hipokorrekciónak efféle megnyilvánulását csodálhajtuk minden egyes természeti katasztrófánál, Kolontártól Oklahomáig. Nyilvánvaló, hogy nem a politikusok mágikus lapátjaitól fog megmenekülni sem Győrújfalu, sem Szentendre, sem a Margitsziget. Persze néhány percig kamerák kereszttüzében munkát mímelni sokkal egyszerűbb, mint éveken át felelős döntéseket hozni, és nem magasról tojni például 2002 óta a gátak megerősítésére. De amíg Orbán Viktoréktól ez átlátszó propaganda és visszataszító magamutogatás, addig a fiatalok által Facebookra feltöltött jókedvű homokzsák-pakolós képek példamutatóak és motiválóak. Lehet persze ezekre is rosszmájúan kommentelni, hogy “fotózkodni mentek, nem dolgozni”, de ha valaki csak egy homokzsákot is a helyére rakott a kép kedvéért, már az sokaknál többet tett a jó ügy érdekében.
Nem várt eredményeket hozott az Eurovíziós dalfesztivál: a magyar könnyűzene „fekete bárányának” kikiáltott Márta Alex sajátos hangzásvilágú produkciójával az utóbbi idők legnagyobb hazai sikerét érte el előkelő tizedik helyezésével. Bár az ellentmondásos médiavisszhang már jó előre hangsúlyozta: a „Kedvesem”-et a döntőbe sem várják a szakértők, ám Magyarország mégsem sült bele abba a sapkába, amit választott magának! Miközben a bulvárvilág levegő (és színes-szagos pletykák) után kapkod, eláruljuk: kommunikációs szempontból semmi meglepő nincs ByeAlex sikerében, hiszen egy niche piacot célzó tudatos brandépítésnek lehetünk tanúi.
Korábban már több kislemeze megjelent, mégis az Eurovíziós Dalfesztivál magyar nemzeti válogatójáig, A Dalig senki sem tudta, hogy Miskolcon él egy 28 éves magyar filozófus, aki pár hónap múlva 84 pontjával megelőzi majd a britek színeiben induló klasszist, Bonnie Tylert a 2013. évi dalversenyen. Márciusban találkoztunk először kedvenc kokárda-hipszterünkkel, aki rögtön fel is kavarta maga körül az állóvizet: bár a hazai fordulóban a zsűri neki adta a legkevesebb pontszámot, a közönség mégis őt küldi nemzetközi porondra.
A slam poetry-rehajazó előadást puritán színpadkép, groteszk látványelemek, elvont szöveg, középszerű vokalitás és faék egyszerűségű dallamvilág jellemzett. A végeredmény rendkívül megosztotta az embereket, és szokás szerint felélénkültek a magyar kereskedelmi televíziózás konzervsztárjai is, akik kontraproduktív tiltakozásukkal valójában felgyorsították a „Kedvesem” köztudatba kerülését. Érdektelen koncertje után megjelentek az első paródiák, internetes mémek, s az újságírók is komolyan támadták az énekest, aki a maga csendes és visszafogott stílusában dolgozott tovább fellépésein. És itt a magán van a hangsúly, hiszen felmerül a kérdés: Márta Alex esetében vajon nem egy személyes márka tudatos piaci pozícionálásáról beszélünk-e?
Egyértelmű, hogy üzleti, anyagi és diplomáciai okokból a personal branding ez esetben kifizetődő volt, főleg hogy nem önmagában állva próbált meg élményként hatni a médiafogyasztókra, hanem egy országos szintű küldetés részeként. A jó személyes márkához a makroprogramba való illeszkedésen kívül kulcsfontosságú a jól csengő márkanév is (kevesen tudják például, hogy a Tom Cruise-brand mögött egy eredetileg Thomas Mapother nevű ember áll), a megkülönböztethetőség, a megjelenés és az externális kommunikáció.
Márta Alex és stábja a Black PR eszköztárát professzionálisan, minőségi proaktivitással szinkronizálta, a bulvárvilágot saját hasznára tematizálta, és nemcsak az online felületeken került a közéletbe, hanem személyesen is. Végül Wolf Kati és a Compact Disco dala után egy kissé abszurd, de igazán eredeti produkcióval indultunk Malmőbe, mely minden szempontból kilógott a kommersz előadók évtizedes sorából.
A pesszimista előrejelzéseket cáfoló végeredmény és a rajongói körök ugrásszerű bővülése jól mutatja: „a brand mindig erősebb, mint aki viseli”. A lassan, fáradtságos munkával kiépített hírnévre azonban nem árt kínosan vigyázni (Bill Clinton, Tiger Woods, Elvis, stb.): tudni kell, mit bír el a márka, s ez az óvatosság gyakran meghatározza a magánéletet is. Márta Alex esetében úgy tűnik, hogy tökéletes alanya az előre egyeztetett forgatókönyveknek: a rá épített imázs nyilvános arculata könnyen összeegyeztethető a személyisége kommunikációs homlokzatával és azzal a szerepegyüttessel, amelyet a társas érintkezésben alkalmaz.
A koncepció szerint magyarul elénekelt barkácspopdal mellett megjelent introvertált külső introvertált belsőt is takar, melyaz egyik alappillére lett ByeAlex sikerének. A hirtelen sokszorosára nőtt médiaérdeklődést a színpadon is mutatott egykedvűségével fogadó énekes úgy tűnik, elbírja azt a terhet, hogy értékrendjének hitelessége garanciát jelent zenei minőségére is.
Természetesen ez nem egyszemélyes műsor, hiszen éppolyan tudatosan kell összehangolt csapatot tervezni, mint amilyen letisztult a marketing-kommunikáció: a „Kedvesem” munkatársai a vokalistával kezdve a gitároson át a menedzsmentig jutva egységes arculatba illeszkednek. A Márta Alexet terelgető CLS Musicnak széleskörű tapasztalata van a területen: Fábián Julit, a Compact Discot, Kowalskyt és még számos hazai könnyűzenei szereplőt menedzsel.
A számadatok és jövőbeli felkérések könnyű álmát igazolják: a videómegosztókon amatőr rajongók szép számmal készítik a különböző nyelvű feldolgozásokat, szeptemberre kész lesz szólólemeze, s az előválogató zsűritagjaként még legalább egy évig meghatározó eleme lesz a magyar mainstreamnek, a nézettségi rekordokról nem is beszélve. (Az idei döntőt félmillióval többen nézték a tavalyinál, de még a 2011-est is meghaladta. Az Eurovízió estjén hosszú idő után újra az M1 volt a legnézettebb csatorna, s a fiatalabb nézők is kikapcsolták egy pillanatra a Facebook-ot.)
Megosztó dalából zh-feladat készült, stílusa divatot teremtett, hírességeink zöme nem győzött gratulálni az eredményhez. Az énekes szimpatikus egyszerűsége azt is feledteti velünk, hogy miközben az MTVA állami pénzből csengeti a nevezési és felkészülési költségeket, ő dobbantott egyet az ugródeszkán, és az ingyenreklámot felhasználva kaszálja be az előadói és dalszerzői jogdíjakat. Megérdemli a sikert, hiszen a választott imázsstratégia ötletesen felismert egy olyan réspiacot, ahol a speciális műfaji igények, az egyre erősödő kulturális apátia és megreccsenő nemzeti lojalitásunk kapcsán megfogalmazott érdekek évtizedek óta kielégítetlenek.
A tudatos pozícionálás azonban csúszós, akár a banánhéj: a személyes márka építése egy termék esetében csak egy köztes fázis lehet: hamarosan kiderül, hogy a „Kedvesem” megállja-e önállóan a helyét a kulturális iparágak piacán. Jól látszik, hogy Márta Alex kifejezetten értelmes, autentikus, szerény és tehetséges fiatalember, akinek nem célja, hogy megkérdőjelezhető cirkuszi bohócot faragjon magából, és ez – művészi teljesítményétől függetlenül – önmagában is becsülendő.
A körülötte kialakuló ambivalens helyzetet azonban csak akkor lehet maximálisan feloldani, ha a menedzsment felismeri, hogy egy személyt jóval élesebben és kritikusabban, szubjektívebben ítélnek meg a fogyasztók, mint magát a kontextust, s sürgetni fogják az énekes „márka mögé” húzódását! Az időzítés kulcsfontosságú, hiszen ha a közélet túl későn mond “bye Alex”-et akkor a túlértékelt selfbrand könnyedén maga alá temetheti mind a CLS Music-ot, mind a szép jövő előtt énekest is, az ország nemzetközi megítéléséről nem is beszélve.
.jpg)
