Napjaink technológiai evolúciója a médiakonvergencia jegyében zajlik, miközben a tudatos tartalomfogyasztás oktatásának hiánya, a nemzetközi jogszabályi keret összevisszasága gyakran támogatja bizonyos fogyasztói csoportok kiszorítását az internet világából. Az utóbbi években a honlapok akadálymentesítése egyre gyakrabban merül fel: az Európai Bizottság, a közszektor illetve a rászorulókat tömörítő szervezetek legutóbb a Fogyatékos Emberek Világnapján fogalmazták meg irányelvjavaslatukat. A non-profit kezdeményezések kiemelik: a fejlesztésnek kőkemény üzleti vonatkozásai is vannak, hiszen az akadálymentesítés (web accessibility) elsődleges célja, hogy a lehető legszélesebb közönség részére váljék elérhetővé egy adott honlap.
2 milliárd eurós piac
A szabványosított uniós hozzáférhetőségi követelményeket 2015 végére 12 különböző típusú webhelyre vezetik be. Ennek nemcsak a fogyatékossággal élő európaiak 80 milliós közössége és a 65 év feletti európaiak 87 milliós tábora lesz haszonélvezője, hiszen a javaslat eredményeként megszülető innovációk a nagyobb funkcionalitás és annak alacsonyabb költségei révén minden szörfölő számára javítják az internethasználat élményét.
Gyakori, de hibás általánosítás, hogy a számítástechnika csak egy mozgássérült, vak vagy siket embernek jelenthet gondot, hiszen aki csak éppen ismerkedik a technológiával, aki nem rendelkezik a legmodernebb felszereléssel, esetleg mobiltelefonját használja böngészésre, vagy csak egyszerűen fáradt és nem tud megfelelően koncentrálni, szintén érintett. A javaslatban szereplő irányelv végrehajtásával a webes akadálymentesítés európai piaca becslések szerint 2 milliárd euróra bővül, miközben a piac teljesítménye jelenleg ennek a potenciálnak mindössze 10 százalékát éri el.
Technológiai fogyatékosság
Informatikai szempontból jóval több felhasználó tekinthető fogyatékosnak, mint a szó eredeti értelmében. Egy szemléletes példával élve az akadálymentesítés az IT-ban hasonló jelentéssel bír, mint az építészetben. Egy akadálymentes épületbe be lehet menni kerekesszékkel, a falon található feliratok Braille-írással is oda vannak írva, és egy gyerek is meg tudja nyomni a lift gombjait. Egy akadálymentes honlap úgy van kialakítva, hogy mindenki jól tudja használni, függetlenül attól, hogy milyen fogyatékossága, betegsége van, milyen eszközt használ a böngészésre, mennyire ért az informatikához, vagy, hogy milyen korú. Erre szeretné felhívni a figyelmet az idén második alkalommal megrendezett Global Accessibility Awareness Day (Akadálymentesség Világnapja) akció is, mely május kilencedikén arra buzdítja a webfejlesztőket, webdizájnereket, UX gurukat, törvényhozókat és az érdeklődő felhasználókat, hogy a vezérlőpult alapvető eszközeinek kikapcsolásával egy napra elsőkézből tapasztalják meg az internetes akadálymentesség frusztráló hiányát.
Ezzel párhuzamosan számos uniós finanszírozásban megvalósuló kutatás is fut, mint például a WAI-Age projekt, mely az idősödő, úgynevezett „silver surfer” felhasználók sajátos igényeit vizsgálja. Az innováció eredményei már be is épültek a Web Content Accessibility Guidelines(WCAG 2.0) útmutatóba, ami irányelvül szolgál a multimédiás tartalmak, a navigáció és oldalszerkezet átírásához. Ez azért sem elhanyagolható, mert gyakran előfordul, hogy a fogyatékos emberek komoly nehézségekbe ütköznek alkotmányos jogaik gyakorlásában, elzárva maradnak a közügyektől, s közvetve kiszorulnak a demokráciából.
Neelie Kroes az alacsony belépési korlát univerzális eszményét hangsúlyozva az akadálymentesítés kapcsán így fogalmazott: „napjainkban az internet gyakorlatilag mindannyiunk számára nélkülözhetetlen a mindennapi életben való boldoguláshoz, és mindenkit ugyanígy megillet az elektronikus kormányzati szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés joga. Ez az elképzelés nemcsak jobb piaci feltételeket, de munkahelyeket is teremt, hiszen a kormányok webes felületei kevesebb költséggel akadálymentessé tehetők” – nyilatkozta a fenti irányelvjavaslat kapcsánaz Európai Bizottság alelnöke.
Az akadálymentesség papírpénzre váltható
Jelenleg az európai honlapok helyzete igen lehangoló: bár technikai megoldások vannak, a 761 000 közszektorbeli honlapnak csupán egyharmada tekinthető teljes mértékben hozzáférhetőnek. Magyarországon a Word Wide Web Consortium első kelet-közép-európai tagjaként a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetében működő W3C Magyar Iroda foglalkozik azzal, hogy ne csak a kormányzati oldalak legyenek könnyen használhatóak és egyértelműek. Ezt számos jogszabály is kimondja az Esélyegyenlőségi törtvénytől kezdve a Rigai Nyilatkozatig jutva, mely nemcsak kötelezi az állami szerveket az akadálymentesítésre, de meg is határozza a W3C által létrehozott akadálymentességi szabványoknak való megfelelés kritériumait is.
A cégvezetők hajlamosak azt gondolni, hogy rájuk ez már nem vonatkozik, pedig könnyen belátható, hogy az informatikai akadálymentesítés a legtöbb vállalkozásnak nemcsak erkölcsi kötelezettsége, hanem jól felfogott üzleti érdeke is. Kevésbé ismert tény, hogy az akadálymentes weboldalak – strukturált felépítésüknek köszönhetően – a webes keresőkben jobb helyezést érnek el, ráadásul alacsonyabb a fenntartási költségük. Azt is mondhatjuk, hogy a Googlebot az internet legbefolyásosabb vak felhasználója.
PR-szempontból sem elhanyagolható a webergonómiai váltás: egy ilyen honlap tulajdonosa terjeszkedéskor hangoztathatja társadalmi felelősségvállalását, ráadásul olyan piaci csoportokat érhet el, melyek még kevésbé telítettek, így akár látogatottságát is növelheti. Egy akadálymentes és ergonomikus honlapon a felhasználó sokkal könnyebben megtalálja a keresett információt, úgy érzi, hogy fontos a cégnek az ő kiszolgálása, és ez a vállalati identitás kialakításában is jelentős szerepet játszik. Terméktámogatást nyújtó, árusító, szolgáltató cégek esetében kimondottan kívánatos, hogy ne a drága személyes vagy telefonos segítséget vegye igénybe az ügyfél, hanem az intézmény számára szinte ingyenes, webes felületet böngészve találja meg a megoldást a problémájára.
Számos fontos és széles társadalmi réteg van, amely nem elhanyagolható vásárlóerőt képvisel, ugyanakkor akadálymentes honlapra van szüksége: a mobil eszközökön, táblagépeken internetezők, a digitálisan képzetlenebbek, idősebbek, fogyatékosok. Ez az utóbbi két csoport ráadásul az előrejelzések szerint egyre több embert fog magába foglalni az elkövetkezendő évtizedekben.
Nem kell külön vakbarát oldal
Az akadálymentesség tehát megéri, de egy jól kezelhető oldal kialakításához csak az első pár lépés az átlátható oldalszerkezet, a menütérkép vagy a kereső. Általános elv, hogy a tartalom kettőzése (az elkülönített vakbarát változat) kerülendő: azt kell elérni, hogy a weboldalakat minden felhasználó ugyanúgy használhassa, hiszen a hatályos törvények szerint tilos bárminemű hátrányos megkülönböztetés. Arról nem beszélve, hogy technikailag is teljesen felesleges.
Egy akadálymentes honlap létrehozása tehát mindössze annyiból áll, hogy a hozzáférhetőséget korlátozó tényezőket megszüntetik az üzemeltetők – azonban a régi, rossz struktúrától gyakran nehéz eltérni. Fontos, hogy a látássérült emberek egy képernyőolvasó segítségével meghallgathassák a képek leírásait, a hallássérültek pedig szöveges feliratokat lássanak a hanganyagok lejátszásakor, de az is fontos, hogy a honlapok teljes tartalma billentyűzet vagy egér használatával egyaránt elérhető legyen. A témában megszületett már az első magyar nyelvű könyv és egy akkreditált tananyag is, amit bármelyik magyar felsőoktatási intézmény ingyen kérvényezhet a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségért Közhasznú Nonprofit Kft-től.
Sokan egyszerűen szórakoztató elfoglaltságnak, vagy felesleges időtöltésnek tartják a videójátékozást, pedig némelyik játék nagyon is komoly. Az utóbbi tíz évben a természettudósok kutatási tevékenységében, az általános- és középiskolások oktatásában és különböző betegségek gyógyításában is jutott nekik szerep. Többnyire meghatározott célokra kifejlesztett típusokról van szó, de ahogy a tompalátás javítására alkalmas Tetris példája is mutatja, még a legegyszerűbb játékról is kiderülhet, hogy könnyen a tudomány szolgálatába állítható.
Biokémiai kutatás videójátékokkal
Bizonyos online játékok a laikusok kollektív intelligenciájára építve hozzájárulnak tudományos problémák megoldásához. Ez persze nem minden területen működik. Az első nagysikerű kezdeményezés a 2008-ban debütált Foldit, aminek célja működőképes proteinek megalkotása 3D-ben. A készülő proteint a játékosok kedvük szerint csavarhatják és forgathatják, intuitív tevékenységükkel segítve a tudósok munkáját. 2011 szeptemberében jelent meg a hír, hogy néhány játékos három hét alatt megfejtette egy HIV-vírushoz hasonló, majmoknál előforduló retrovírus szerkezeti kódját. Ez egy olyan probléma, amit a megelőző 15 évben a szuperszámítógépekkel felfegyverzett tudósok sem tudtak megoldani. Az Foldit sikeréről szóló tanulmány a neves Nature Structural and Molecular Biology című folyóiratban is megjelent, ahol a cikk szerzői mellett a játékosok is fel vannak tüntetve, Foldit Contenders Group és Foldit Void Crushers Group néven.
Hasonlóan működik a 2011 januárjában elindított EteRNA nevű kétdimenziós játék, amiben RNS-szekvenciákat kell tervezni. A képernyőn látható RNS alakját egy megadott formához kell igazítani az alkotóelemek mozgatásával. Minden egyes mozgatás megváltoztatja az RNS alakját, így ez valójában egy türelemjáték, de érdemes kitartónak lenni, mert lehet, hogy épp a mi megfejtésünk hoz áttörést az RNS-kutatásban. Az elért eredményünket láthatjuk a világranglistán, a legjobb RNS-példányokat pedig az életben is szintetizálják. Adrien Treuille, az amerikai Carnegie Mellon Egyetem informatikai szakembere szerint az EteRNA-val töltött fél év után még a legrosszabb játékos is jobb eredményt ért el, mint a legjobb, erre a célra használt számítógép.
A Foldit sikere más tudományterületek kutatóira is inspirálóan hatott. A genetikai betegségek dekódolását célzó videójátékot, a Phylót a montreali McGill University bioinformatikusai fejlesztették. A játékban úgy kell sorba rendezni a genetikai kód alkotóelemeit szimbolizáló színes négyzeteket, hogy egy oszlopba a lehető legtöbb azonos színű kerüljön, és ne legyenek köztük üres helyek. Ahhoz, hogy a következő szintre léphessünk, el kell érni az előírt pontszámot. A cél a különböző genetikai betegségek azonosítása mellett annak megértése, hogy a szervezet funkciói hol és hogyan vannak kódolva a DNS-ben. Az eredmények mind bekerülnek egy adatbázisba, ahonnan az elemzést követően kutatóknak továbbítják őket. Ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban számítanak a játékosokra, mert a mintázatalapú problémák megoldásában hatékonyabbak az emberek, mint a gépek.
Jó játékosból lesz a jó diák
A videójátékok szép lassan az oktatás területére is beférkőznek. A játékfejlesztők mellett tankönyvkiadók is részt vesznek olyan játékok tervezésében, amik a biológia, a matematika és a kémia alapvető és összetettebb fogalmainak elsajátítását segítik. Többek szerint a lusta és passzív diákokból is könnyen válhat lelkes tanuló a videójátékoknak köszönhetően. Carrie Heeter, játékfejlesztő és kutató szerint a játéknak bele kellene épülnie a tantervbe, például úgy, hogy speciálisan erre tervezett játékokkal készítik fel a diákokat az iskolai tesztekre. Példaként saját fejlesztésű játékát, a Life Preservert említi, ami az evolúcióról és a földi élet történetéről tanít. Zoran Popovic, amerikai videójáték-kutató a törtek és más matematikai fogalmak megértését segítő játékokat tervezett.
Pár hónapja készült el a CodeSpells nevű videójáték, ami általános- és középiskolásoknak segít a Java programnyelv elsajátításában. A játék története egyszerű: a játékos egy gnómok lakta vidékre érkezik, ahol segítenie kell a varázserejüket elvesztett gnómoknak, méghozzá úgy, hogy Java nyelven ír varázsigéket. Az első pálya végére a játékosok már meg is tanulják a Java programozási nyelv alapjait. A kutatók további esttanulmányokat folytatnak San Diegó-i általános iskolákban, és a jövőben szeretnék széles körben elérhetővé tenni a játékot, mert fontosnak tartják, hogy a diákok szórakozzanak is miközben programozni tanulnak.
Videójátékkal az egészségért
Pár napja elérhető a Re-mission 2, ami a 2006-os verzióhoz hasonlóan a rákos betegeknek segít, hogy könnyebben megbirkózzanak a betegséggel. A játékosok rákos sejtekre lövöldözhetnek, miközben információkat tudnak meg a betegségről és a kezelésről. Vizualizálják, hogy mi történik a testükben, így úgy érzik, hogy kontrolt gyakorolhatnak a sejtek felett. Ennek a pozitív hozzáállásnak a kialakulásához az egészségügyi intézmények személyzete sajnos nem vagy csak ritkán tud hozzájárulni, pedig nagyon fontos szerepe van a gyógyulásban. Nemcsak a hangulatot javítja a Re-mission, a terápiát is segít sínen tartani: azok a betegek, akik játszottak vele, mind az előírásnak megfelelően szedték a gyógyszereiket.
Egy videójáték nemcsak a lelki állapotra lehet jó hatással, hanem fizikai változásokat is előidézhet a testben. Egy kanadai kutatás eredményei szerint bizonyos videójáték-típusok fejlesztik a tompalátó szemet. A tompalátás azt jelenti, hogy az egyik szem látásélessége csökken, az agy pedig idővel kikapcsolja a gyengébb szemet a képalkotásból. Ilyenkor elveszik a 3D látás képessége, és romlik a térlátás. Eddig a szakemberek úgy gondolták, hogy a tompalátás csak gyermekkorban kezelhető, de Dr. Robert Hess szerint a Tetrisszel még felnőttkorban is jelentős javulás érhető el. Speciális szemüveg viselésével a játékosok egyik szemükkel csak a zuhanó, a másikkal pedig csak az alul felgyűlt kockákat láthatják, így a két szem rá van kényszerítve, hogy együtt dolgozzon. A kutatási eredmények szerint ez a tompalátó szem javulását idézi elő, így kiváló alternatívája lehet a hagyományos kezelésnek, főleg a felnőtteknél, akiknél a szem letakarása általában nem vezet eredményhez. A tudósok hamarosan gyerekeken is tesztelik a módszert. Lehet, hogy a jövőben egy hatékonyabb és élvezhetőbb kezelés vár a tompalátó gyerekekre?
Jó nagy pofont kapott a kormánytól a magyar média: valaki úgy gondolta, hogy elég ebből az alakulgató, oknyomozó közösségi újságírásból, amit az Átlátszó viszonylag sikeresen beültetett a köztudatba. Pedig nem világmegváltó, amit tettek: felhívták rá a figyelmet, hogy az információ-szabadságról szóló törvény szerint bárki kikérhet egyébként közérdekű adatokat. Micsoda dolog ez már, az emberek elkezdtek élni a jogaikkal.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez eddig is így volt, viszont a legtöbb intézmény szerette jól eldugni ezeket az információkat. Nem véletlenül: a kategóriába olyan lopást, sikkasztást, mutyit érzékenyen érintő dolgok is beletartoznak, mint például a költségvetés, vagy akár egy-egy konkrét szerződés tartalma, benne az összeggel.
A Cser-Palkovics András és Vas Imre által benyújtott törvénymódosítás szerint egyszerű földi halandó mostantól nem férhet hozzá ezekhez az adatokhoz. A kitüntetett szerep csak a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (KEHI) és az Állami Számvevőszéket (ÁSZ) illeti meg. Aki olvasta mondjuk a ÁSZ bármelyik jelentését, az tudja, mit jelent ez: a hivatal sokszor valóban rávilágít furcsa dolgokra, szépen le is írják millió egyéb kötelező dolog közé elszórva, mindenki hümmög két sort, amikor megjelenik, aztán ennyi.
Az újságíró viszont nem hivatalnok: ha valahol sztorit szagol, arra ráugrik. Ilyenkor segíthetett ez a törvény, leginkább szintén ügyvéddel felvértezve, bár a teljes képhez azt is látni kell, hogy a terpeszkedő állami szerkezetekben néha nagyon nehéz megtalálni az adott témáért felelős intézményeket, napokba, néha hetekbe telik néhány egyszerű válasz kicsikarása, arról nem is beszélve, hogy sokszor végtelen ciklusban pattoghat a hivatalok között a nemkívánatos bámészkodó. Adatot igényelni, oknyomozni a gyakorlatban eddig sem volt egyszerű, még ha az utóbbi időben olyan nemzetközi megmozdulások is rásegítettek, mint például a Wikileaks. Arról nem beszélve, hogy a törvény nem szabályozta egyértelműen, mit kell kiadni, mi számít megfelelő válasznak, így látszólagos dolgokkal könnyen el lehetett sikálni a kérelmeket. Aztán pereskedjen, akinek van ideje.
Aki akarta, és legalább volt egy jó könyvelője meg egy új ügyvédje – állambácsinak pedig akad –, elég jól el tudta rejteni mocskos ügyeit. Így aztán különösen érdekes a megszavazott, egyébként kivételes és sürgős eljárásban tárgyalt törvénymódosítás. Leginkább azt az érzetet kelti az emberben, hogy megtettük, mert megtehetjük. Ti meg ne pattogjatok.
A lépésre válaszul több jogvédő szervezettel együtt az atlatszo.hu kilépett átlátható kormányzásért létrehozott Open Government Partnership nevű bizottságból. Nem hivatalos csatornákon már tüntetést is pedzegetnek, meglátjuk, mennyire tartozik csak a monitor mögé ez az egész ügy.
A klasszikus polgári értékrendnek nyilván nem része az információhoz való szabad hozzáférés (sőt, az illetékes minisztérium hozzáállása alapján a tudás se legyen már mindenkié), de azért ez a mentalitás egészen máshonnan dereng nekem. Ugye, elvtársak?
Puzsér Róbert Média: a népek ópiuma címmel tartott stand-up estet csütörtökön a Bazaar Klubban. Terítékre került Hajdú Péter, Friderikusz, Tvrtko és Horváth Ádám, a Szomszédok rendezője is. Kérdés, hogy mennyivel különb náluk a magyar média fenegyerekének kikiáltott kritikus, aki maga is a kereskedelmi médiának köszönhetően vált celebbé. A 90 perces előadás a tökéletes bizonyíték arra, hogy aggasztó a magyar média helyzete: ahol már a médiakritika is tömény fikázás és káromkodás, ott valami nem stimmel.
Puzsér Róbert a Csillag Születik című tehetségkutató zsűritagjaként bukkant fel a semmiből néhány évvel ezelőtt, és szúrós megjegyzéseivel pillanatok alatt a figyelem középpontjába került. A műsor befejezése után a versenyzők helyett kénytelen volt a celebeket célba venni. Azóta Kiszel Tünde, Havas Henrik, Vágó István és Gáspár Győző is rendszeresen megkapják a magukét.
Celebvilág lakói
Az este egy hosszúra sikerült Hajdú Péter-gyalázással kezdődött. Miután Puzsér egy Facebook-bejegyzésben kritizálta azt, ahogy Hajdúék a gyermekeiket nevelik, a Frizbi műsorvezetője felhívta őt, és fizikai aggresszióval fenyegetőzve felszólította, hogy szálljon le a családjáról. Valószínűleg ez a telefonbeszélgetés vágta ki Puzsérnál a biztosítékot, és vitte rá arra, hogy az előadás felét Hajdú Péter ócsárolásának szentelje. Én nem érzek olyan heves ellenszenvet iránta, de mindentől független úgy gondolom, hogy 45 percet nem érdemel meg a kellemes tavaszi estémből.
A következő felvonásban Friderikusznak jutott a főszerep, de ismét előkerült Hajdú Péter neve is. Tvrtko sem maradhatott ki a sorból, akit a Bándy Kata-gyilkossággal kapcsolatos posztjai miatt kritizált. Az ügy stand-up elemként való emlegetése miatt a közönségből többen is elhagyták a termet. Ezután Horváth Ádámnak, a Szomszédok elismert, több szakmai díjjal jutalmazott rendezőjének a szapulása következett. Puzsér a 90-es évek népszerű sorozatát röhejnek, az idén 83 éves rendezőt pedig az ország szégyenének nevezte. Szerinte ő „egy szaros senki”, akit az egész ország gyűlöl. Nos, nagyon kíváncsi vagyok, hogy hány ember él az országban, aki a gyűlöli Horváth Ádámot. Biztosra veszem, hogy nem túl sok ilyet találnánk.
Elismerem, hogy azért intelligens meglátások is becsúszotak. Ilyen volt például az az észrevétel, hogy a bulvár média előszeretettel csámcsog BB Évi romokban heverő életén, de ilyenkor azt is reklámozza, hogy tönkretett egy hús-vér embert. Az utolsó húsz percben a bulvárról, az eldobható celebek kitermeléséről és a reality műfajról volt szó. Az előzőek után ez felüdülés volt, még akkor is, ha olyan dolgok hangzottak el, amikkel a legtöbb gondolkodó ember tisztában van.
„Milyen kurva jól megmondta!”
Amit Puzsér művel az nem kritika, hanem szimpla fikázás. Tény, hogy nehéz fogyasztható kritikát megfogalmazni úgy, hogy az ne legyen okoskodó, sznob vagy unalmas. A kritika elmozdítása a szórakoztatás irányába jó ötlet, de lehetett volna színvonalasan is csinálni.
Azt vallja, hogy szándékosan vetette bele magát a celebek világába, hogy belülről kezdhesse kiirtani a tömegmédia gyomorforgató hülyítéseit, miközben gyakran úgy tűnik, valójában semmivel sem különb azoknál, akiknek beszólogat. Pár napja a magyar stand-upot is jól leszólta. Szerinte a hazai stand-up színvonalának süllyedése Kiss Ádám nagypofájúságának, alpári poénjainak és átlátszó kitalációinak köszönhető. Puzsér szerint a magyar médiában rajta kívül mindenki kretén. Valaki azért mert hiteltelen, valaki azért mert arcoskodó, valaki pedig azért, mert alpári. Joker-kérdés: a fentiek közül melyik nem jellemző Puzsérra?
Ha erről van szó, akkor miért rajonganak érte olyan sokan? Mi emberek szeretjük azt, ha valaki megmondja a tutit, csüngünk a szavain, lájkoljuk és megosztjuk. A megmondóembereknek többnyire elfogult véleményük van, ami hatalmas egóval és hatásvadászattal párosul. A jól megmondásnak általában a töménytelen mennyiségű káromkodás és a semmit sem jelentő, ám hangzatos szavak – mint például média-antikrisztus vagy médiafogyatékos – is nélkülözhetetlen elemei. Nem feltétlenül a mondanivaló tartalma a lényeg, hanem az, hogy utána levonhatjuk a következtetést: „Milyen kurva jól megmondta!”.
A közösségi média alapjai a híres fizikushoz, Isaac Newtonhoz köthetők? A felvilágosodás magával hozta volna azt az úttörő felvetést, amely megalapozta a mai közösségi, szociális csatornákat és stratégiákat? A XXI. századnak fejet kell hajtania az elmúlt 300 év előtt. Ez tény, de mi volt előtte? Érdekes eredményre jutunk, ha megvizsgáljuk Newton befolyását a társadalomra a kritikai kultúrakutatás és a tudománytörténet filozófiai megközelítésből.
Nem volt mindig internet, de tényleg
A Facebook címerét a céhekben kovácsolták? A Twitter, Google+ vagy a Pinterest szociális tőkéjét kovácsmesterek ügyes kezei formázták? A közösségi média nem pusztán a közösségi oldalak platformja: magába foglal minden olyan online életteret, ahol a felhasználók kapcsolatot tudnak tartani egymással. Kieth Loell nemrég megjelent írásában összeköti Newton gravitációs elméletét a mai e-személyiség és a globális falu kialakulásával.
A XVIII. században a Royal Societyben elkezdtek megjelenni a tudományos folyóiratok: az első Philosophical Transactions volt, Isaac Newton gravitációs elmélete is így kerülhetett a köztudatba. Hirtelen a világ kutatói és gondolkodói mind London felék kapták a fejüket. Ma ezt úgy mondhatnánk, Newton posztolta tudományos forradalmat, amit aztán milliók lájkoltak. A kortárs tudósok hónapokat is utaztak, csak azért, hogy megfigyeljék más tudósok munkáját, és első kézből is meghallgassák a gravitációs elméletet magától fizikustól. A szakterületek és gondolatmegosztás olvasztótégelye London lett. Ennyi már elég lett volna ahhoz, hogy elkezdjen kifejlődni a mai, dinamikus, kapcsolattartó emberek hálózata?
A változás filozófiája
Ha megpróbálnánk Newton kortársaként figyelni a folyamatot, azt vennénk észre, hogy a tudós elméletét hatalmas, eddig szokatlan népszerűség övezte. A probléma ott kezdődik, hogy mégsem lehet túl messzire menni az elemzésben, mert nem tudunk elvonatkoztatni: mindenképpen a mai állapotokhoz hasonlítunk. Kuhn A tudományos forradalmak szerkezete című tanulmányában ezt a folyamatot whig történetírásnak nevezi: eszerint képesek vagyunk a jelent úgy ábrázolni, hogy a múltból kiragadva egy részletet, magyarázatokat gyártunk a változásokra, amelyeket végül haladásként mutatunk be.
Mit jelent ez? Az emberiség igényét a kapcsolattartásra – melyet most a Facebook és a webkettes alkalmazások szolgálnak ki -, nem lehet egyértelműen Newton nevével összekapcsolni. Az angol tudós kortársai részesei akartak lenni a kutatói köröknek, a tudományos felfedezésekből túlcsorduló információhalmazt pedig kezelni kellett.
Az információkáosz jelensége a gravitációs elmélet után pár száz évvel is jelen van, de ez a generáció inkább passzív befogadó. Nincs kapacitása polihisztorként minden témában elmerülni. A közösségi oldalak a legerősebb szűrők a társadalomra és a felhalmozódó tudásra. A közösségi média lehetővé teszi, hogy azokat az információkat kapjuk meg, attól az embertől, akit lájkolunk, követünk, figyelünk és a blogját olvassuk. Az már más kérdés, hogy a környezetünk akár akarjuk, akár nem, posztol…
Közösségi mozgalmak
Keith Loell is arra jut az elemzésében, hogy a newtoni kutató-találkozásihullámot nem lehet a történelemben a közösségi média kialakulásának kezdeteként datálni. A szociális közeg mindig is jelen volt az emberiség történetében, csak ebben az esetben, a média porondja lecserélte a londoni terek fórumjait. A változás folyamatát érzékeljük fejlődésként és közben törekszünk megőrizni az eddig felhalmozott tudást. Az internet segít áthidalni a legnagyobb idő- és térbeli távolságokat, örökre oltalmazva az értékes fájlokat és adatokat.
Ki biztatta Newtont, hogy felfedezését célzottan kutatóknak juttassa el? Platón tanítványai vajon hány gondolatot osztottak volna meg? Az a kérdés pedig maradjon nyitott, hogy a következő nemzedék mit talál majd ki a közösségi média táguló univerzumában, és fejlődésnek nevezi-e a változásokat.
Az online bántalmazás egy napjainkban már Magyarországon is rendkívül aktuális, és megoldásra váró probléma. A tudatos internethasználat nem alakul ki magától, ahogy a mások felé irányuló emberi érzékenység sem. A KommON BME Kommunikációs Szakkollégium által rendezett „Van képed hozzá?! – Konferencia az online bántalmazásról” című eseményén különböző szakterületek képviselői igyekeztek bemutatni a problémát, és megoldásokat javasolni. Beszámoló.
A konferencia célja elsősorban a figyelemfelhívás volt: ne dugjuk továbbra is fejünket a homokba, igenis foglalkozzunk a cyberbullyinggal és következményeivel, még akkor is, ha – mint, ahogy azt a jogász előadó ismertette – jelenleg nincs lehetőség arra, hogy jogilag szabályozzák, vagy esetleg szankcionálják. Ez egy morális értékeket sértő cselekedet, ami lelki, de akár fizikai sérelmeket is okozhat a bántalmazott, de még akár a bántalmazó számára is.
Nagyon fontos ugyanis, hogy a cyberbullying elkövetői általában nem valós negatív céllal kezdenek zaklatni valakit. Egyszerűen csak mérgesek, feszültek, esetleg ők maguk is sérültek már, és igyekeznek ezeket kivetíteni valakire. Ahogy a pszichológus előadók és a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője elmondták, egy-egy fiatal nincs tisztában a lehetséges következményekkel, és ami először csak egy kis mókának indul a részükről, az később számukra is rengeteg lelki problémát okozhat.
A gyerektől a nagyiig
De nem csak a gyermekek vannak veszélyben, bár valóban náluk sokkal magasabb arányban hallhatunk tragédiákról. A magánszféra védelme, a digitális lábnyom a felnőttek számára is éppúgy fontos. Az adatvédelem és internetes felhasználói szokások témakörben tartott kerekasztal-beszélgetés, ahogy az egész konferencia, rámutatott arra, hogy sok esetben még a tudatosnak vélt felnőttek sem tudják megvédeni magukat és magánszférájukat az online térben. Az online tér ugyanis már nem csak a számítógépeken létezik, és míg a számítógépes adat- és vírusvédelem mindenki számára egyértelműen fontos, addig az okostelefonok ilyen irányú felvértezése már csak elenyésző százalékban van jelen. Pedig napjainkban sokan többet neteznek mobilon, arról nem is beszélve, hogy legtöbbjük állandó bejelentkezésen van mind az emailfiókban, mind a közösségi portálokon.
Az idősebb korosztály szintén nem hagyható ki. Ők ritkábban interneteznek, még kevesebbet tudnak az adatvédelemről, azt sem tudják, milyen visszaélések történhetnek, milyen veszélyek leselkednek rájuk. Tehát nincs korosztály, akit ne érinthetne a téma.
Nem tiltani kell
Senki nem tudatos médiafogyasztóként születik, ahogy az sem elvárható egy fiataltól, hogy tudatos internetező legyen, de még a szülőktől, felnőtt emberektől sem. Az internetes bevándorlók, a szülői korosztály tanulta az internethasználatot, viszont sokkal nagyobb hangsúlyt kapott az oktatási-tanulási folyamatban az interneten való munka, az interneten való keresés és létezés, mint az adatvédelem. Az internetes bennszülöttek számára ez a tanulási fázis kimarad. Ők gyermekkoruk óta a neten élnek, önmaguk fedezik fel azt. Ez nagy különbség, és még nagyobb veszélyforrás.
Szinte mondhatjuk, hogy cyberszocializálódnak a mai gyerekek, természetesnek veszik, hogy internetes kapcsolataik vannak, képeket és információkat osztanak meg magukról és másokról, ahogy kortársaik is. Sokkal nyitottabb ez a generáció az idegenek felé is, hiszen úgy gondolják, az online tér megvédi őket a valós veszélyektől.
Ezek azok a tévhitek, amelyeket fel kell oldani a fiatalok gondolkodásában. Ebben nagy szerepet kell vállalnia a tanároknak és a szülőknek, de éppúgy az idősebb testvéreknek és rokonoknak is. Nem hagyható magára egy gyermek az online térben sem, ahogy a játszótéren sem hagyjuk ott őket órákra.
Fontos viszont, hogy nem a tiltó magatartás a követendő. Az internet kitilthatatlan az emberek, így a gyerekek életéből is, viszont ha a szülők tiltják a netezést otthon, akkor az iskolában és a barátoknál töltött rövid időt sokkal intenzívebben kihasználják, és még kevésbé figyelnek oda arra, hogy hol és mit osztanak meg magukról. Beszélgetni kell velük, kérdezni őket internet-használati szokásaikról, és hagyni kell azt is, hogy ők kérdezzenek.
Csak a gépet nyomják
A konferencián előtérbe került az is, hogy célszerű kisgyermekes családban központi helyre tenni a gyermek által is használható számítógépet. Ennek nem az a fő funkciója, hogy az anyuka vagy apuka a gyermek háta mögött állva elolvasson mindent, amit a gyermek ír, hiszen a magánszférát meg kell hagyni már egy tizenéves fiatal esetében is, viszont arra tökéletes, hogy a felmerülő kérdésekre azonnal választ kaphasson a gyermek, illetve be tudja vonni a szülőt a netezésébe.
Sok családban a közösségi oldalak mellett az online játékok is problémát okoznak, és gyakran sajnos a szülők nem tudnak kapcsolatot teremteni a gyerekükkel, mondván, „Mindig csak a gépet nyomja, és játszik”. Pedig ez a probléma is egyszerűen megoldható, csak a tanító szülői szerepből át kell ülni az érdeklődő, akár tanulni vágyó szülő szerepébe. Meg kell ismerni a játékot, amivel a gyerek játszik, így nem csak azt tudjuk meg, hogy milyen hatásokkal van rá, milyen veszélyei lehetnek ennek a játéknak, de lesz egy beszélgetési alapunk, így diskurzus teremthető a szülő és a gyermek között.
Azt sem tudják, mit csinálnak
Ahogy már előtérbe került, sok esetben a bántalmazó, zaklató gyerekek nem értik, mi rosszat csináltak, hiszen ők csak írogatnak a neten, beszélgetnek a barátaikkal. Fontos, hogy tudatosítani kell a gyermekben, hogy minden szavának súlya van, és ha valakiről csúnyát mond vagy ír másoknak, vagy gúnyolódik, akkor a másik gyereket ezzel megbántja.
„Like, ha te is utálod XY-t!” felhívások pár éve kezdődtek, és a több fiatal rendkívül szórakoztatónak tartotta, hogy az éppen aktuális ellenségét ilyen módon próbálja meg kiközösíteni. Azzal viszont nem számoltak, hogy esetleg egy ilyen poszt több száz, vagy ezer lájkot is kaphat. Ezután hatalmas bűntudat lett úrrá rajtuk, mikor észlelték, hogy a megnevezett osztálytársuk, akiről a posztot azért írták, mert árulkodott, vagy, mert nem engedte őket lesni az egyik dolgozatnál, már nem beszél senkivel, mindig sír, vagy már iskolába sem jár.
Utólag természetesen már másképpen gondolják, nem akartak ők rosszat, csak mérgükben a számukra biztonságot jelentő online térbe menekültek, hogy ott adjanak hangot bánatuknak.
A gyerekek, főleg ha egyedül vannak, sokszor nem ismerik fel, hogy mivel lehet megbántani valakit. Míg testvérek között már az első években kialakul, hogy ha az öcsire, hugira azt mondom, hogy hülye, akkor anya rám szól, hogy ilyet nem szabad, ne bántsd! a testvéredet, addig az egyke gyerekek első éveiből ez kimarad, hiszen kinek mondanák. Nem alakul ki náluk, főleg ha nincsenek rokon gyerekek vagy közeli baráti családok, a szeretet alapú kötödés másik gyerekek felé. A szakemberek szerint erre lehet megoldás, ha kisállatot vásárolnak a gyermeknek. „Te mit éreznél, ha valaki jönne és belerúgna a kiskutyádban? Na látod, így érezte magát az a kisgyerek, akire azt mondtad…”. A szülő, a család feladata tehát, hogy a gyermekben kialakuljon társai felé egy szociális érzékenység, fel tudja mérni, tetteinek súlyát.
A szülők nem mernek kérdezni
Ahogy azt a konferencián megtudhattuk, felmérések alapján az online bántalmazásokról a szülők általában nem, vagy csak keveset tudnak, akármelyik oldalon is álljanak ők. Ha viszont kiderül, hogy egy szülő gyereke bántalmazott vagy épp bántalmazó, nem szakemberhez fordulnak. A bántalmazott gyermekek szülei gyakran rohannak a rendőrségre, és tesznek feljelentést tizenéves gyerekek ellen, míg a bántalmazó szülei inkább nem beszélnek a témáról, sem a gyermekkel, sem a másik szülőkkel.
Pedig ma Magyarországon rengeteg szervezet tud megoldást javasolni, vannak kimondottan ilyen gyermekproblémákkal foglalkozó intézmények, mint a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány vagy a Safer Internet Program, de megoldási javaslatokat tudnak nyújtani családterapeuták, pszichológusok is.
A szakemberek egybehangzó véleménye az, hogy a szülők nem akarnak, vagy nem mernek kérdezni. Ahogy az internethasználat esetén felmerülő kérdésekkel sem keresnek fel szakértőket, úgy az online bántalmazás esetén sem kérnek segítséget. Pedig kérdezni nem ciki.
Fontos, hogy a szülők megértsék, és elfogadják, hogy az online térben való létezés, a cyber változások nyomon követése egy folyamatos tanulás, ami akkor lehet a leghatékonyabb, ha a gyermekkel együtt, összhangban végezzük. Együtt kell tanulni, együtt megérteni, így a szülő továbbra is kontrollt tud gyakorolni a gyerekek netezése felett, és mindezt úgy, hogy a gyermek is szívesen bevonja a szülőt online életébe.
Végezetül még egy fontos megjegyzés a konferencia kapcsán. Ahogy más zaklatás esetén, a cyberbullying területén is, az egykék, a magányos gyermekek a legveszélyeztetettebbek. Akiknek nincsenek testvéreik, vagy közeli barátaik, nem tudják korosztállyal megvitatni azt, hogy mit töltsön fel a netre, nem tud gyerekekkel beszélgetni arról, ha őt esetleg zaklatják, de sokszor a bántalmazók is közülük kerülnek ki, mert nincs körülöttük olyan gyerek, akár idősebb testvér, aki hasonló online térben mozogva felhívhatná figyelmét arra, hogy ő ezzel valakit megbánt, valakinek rosszat tesz, a kiírásának súlyos következményei lehetnek. Az egyke gyerekek esetén a tanárokra is nagyobb felelősség hárul, hiszen ők látják a gyerekeket egymás között. Ezért fontos, hogy a szülő-gyermek-tanár kapcsolat kiegyensúlyozott legyen, és a szülők igen is hallgassák meg, ha a tanár, figyelmeztető szándékkal beszámol egy-két iskolában történt eseményről, a gyermeke viselkedéséről. Hiszen mindenkinek közös a célja: megvédeni a fiatal, fejlődő és rendkívül érzékeny gyerekeket a veszélyektől és sérülésektől.
Hasonlóan működik a 2011 januárjában elindított EteRNA nevű kétdimenziós játék, amiben RNS-szekvenciákat kell tervezni. A képernyőn látható RNS alakját egy megadott formához kell igazítani az alkotóelemek mozgatásával. Minden egyes mozgatás megváltoztatja az RNS alakját, így ez valójában egy türelemjáték, de érdemes kitartónak lenni, mert lehet, hogy épp a mi megfejtésünk hoz áttörést az RNS-kutatásban. Az elért eredményünket láthatjuk a világranglistán, a legjobb RNS-példányokat pedig az életben is szintetizálják. Adrien Treuille, az amerikai Carnegie Mellon Egyetem informatikai szakembere szerint az EteRNA-val töltött fél év után 
A közösségi média alapjai a híres fizikushoz, Isaac Newtonhoz köthetők? A felvilágosodás magával hozta volna azt az úttörő felvetést, amely megalapozta a mai közösségi, szociális csatornákat és stratégiákat? A XXI. századnak fejet kell hajtania az elmúlt 300 év előtt. Ez tény, de mi volt előtte? Érdekes eredményre jutunk, ha megvizsgáljuk Newton befolyását a társadalomra a kritikai kultúrakutatás és a tudománytörténet filozófiai megközelítésből.
Mit jelent ez? Az emberiség igényét a kapcsolattartásra – melyet most a Facebook és a webkettes alkalmazások szolgálnak ki -, nem lehet egyértelműen Newton nevével összekapcsolni. Az angol tudós kortársai részesei akartak lenni a kutatói köröknek, a tudományos felfedezésekből túlcsorduló információhalmazt pedig kezelni kellett.
