by gribek.daniel | 2013. Apr. 23. | internet, Média 2.0 blog, mezőgazdaság, traktor
A legtöbben nem is gondolnák, hogy mára a mezőgazdaság is szinte elválaszthatatlan lett az internettől, a legfejlettebb technikáktól. Napjainkban ez az egyik legdinamikusabban fejlődő ágazat a világon – bár ezt a legtöbben észre sem veszik. A gazdák nagy része ma már számítógépet, okostelefonos alkalmazásokat használ a napi munkához is. A mezőgazdaságban éppen generációváltás van, de enélkül is lassan mindenki rákényszerül a modern kommunikációs technológiákra: a friss jogszabályok alapján több ügyet már csak elektronikusan lehet majd intézni, pedig sokaknak még számítógépe sincs. De mire jó egy Iphone a szántóföld közepén?
Amikor egy bolt polcáról leemeljük a tejet, a kenyeret, a paradicsomot, a tojást, vagy bármely más élelmiszert, sokszor nem is sejtjük, hogy milyen magas fokú technológia juttatta el azt a terméket a kosarunkig – jó esetben igazi, minőségi alapanyagból. Pedig egyre gyakoribb, hogy ezeket több tízmilliós traktorok, precíziós eszközök, fejőgépek segítségével állítják elő (és most beszéljünk csak a minőségi élelmiszerekről, ne a ki tudja, hogy miből készülő borzalmakról).
Alkalmazás permetezéshez, műtrágyázáshoz
A határban poroszkáló piros MTZ-traktorok ugyan még nem vesztek ki – és olcsóságuknak, egyszerűségüknek köszönhetően bizonyára nem is fognak -, de egyre többfelé látni olyan erőgépeket vagy betakarítógépeket, amelyeket már kormányozni sem kell: emberi irányítás nélkül, GPS-alapú technológiával 2 centiméteres pontossággal haladnak végig a földeken, a sorok között. Az okostelefonokra – legyen az androidos készülék vagy éppen Iphone – tucatszám jelennek meg az agrár alkalmazások. Műtrágyaszóróhoz, permetezőhöz, az erdészek számára például a köbözéshez. De léteznek egyszerűen csak egy márka rajongóinak szóló programok is, aminek segítségével mindent megtudhatunk például a kedvenc traktorunkról, annak gyártásáról, új típusairól, legfrissebb híreiről, és még sorolhatnánk.
Az agrárium – főleg a jelenleg zajló generációváltásnak köszönhetően – átalakulóban van. A statisztikák azt mutatják, hogy a magyar gazdálkodók több mint 60 százaléka használja az internetet, ami megfelel a felnőtt lakosság országos átlagának. A Kleffmann Group 2012-es kutatása szerint az internetet használó gazdák a magyar szántóföldi területnek összesen 85 százalékát művelik. A nyomtatott agrár-szaklapok ugyan még nagyon népszerűek – és valamilyen szinten vélhetően azok is fognak maradni egy ideig -, de az internetes, online agrármédia egyre hangsúlyosabban jelenik meg a termelők életében. A legfrissebb hírek, a legfontosabb információk, használt gépek, eladó termények, terméktesztek, pályázati tudnivalók, a legújabb kutatások ma már mind elérhetőek az interneten.
Internet nélkül nincs gazdálkodás
Még mindig nem visz mindent az internet: a nyomtatott lapok még nagyon népszerűek, a cégek is szívesen hirdetnek azok oldalain, és nem mindenkinek van szüksége olyan precíziós eszközökre, amelyek csak több száz hektár fölött hozzák vissza az árukat. Sokan vannak, akik csak néhány tíz hektáron vagy még ennél is kisebb területen gazdálkodnak az ország legelmaradottabb vidékein.
Mára ezek a gazdálkodók is – kortól és nemtől függetlenül – rá vannak kényszerítve, hogy internetet használjanak. Erre a legaktuálisabb példa a napokban zajló, május 15-ig tartó úgynevezett egységes kérelem beadása, amely 2013-tól kizárólag interneten keresztül zajlik! „Az egységes kérelmeket elektronikus úton, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal honlapján lévő „e-Egységes kérelem” menüponton keresztül, ügyfélkapus bejelentkezés után lehet kitölteni és beadni” – olvasható a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, vagyis az MVH honlapján. Ha valaki elmulasztja a kérelem benyújtását, az a következő időszakban nem kap területalapú támogatást, amely a termelők egyik legfontosabb pénzforrása. Nélküle a termelés könnyen veszteségessé válhat, így senki nem engedheti meg magának, hogy ezt az összeget ne igényelje.
Ugyancsak az idei évben, méghozzá február 1-től vezették be, hogy számos beruházási támogatásnál csak elektronikus úton nyújthatók be a kifizetési kérelmek. De a KSH kötelező mezőgazdasági összeírása esetében is idén először lesz lehetőség a világhálón keresztül kitölteni a szükséges adatlapokat.
A Facebook mára kötelező
A legnagyobb agrárszaklapok is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az online megjelenésre. A Magyar Mezőgazdaság című hetilap a www.mmgonline.hu oldalon informálja a közönségét napról napra, az AgrárUnió havilap a www.agrarunio.hu, az AgroNapló a www.agronaplo.hu oldalon egészíti ki nyomtatott újságjában lévő információit, de sorolhatnánk még a különböző sajtótermékeket. A Haszon Agrár Magazin például a közelmúltban indított napi hírlevelet a gazdálkodók számára, de nincs olyan nyomtatott agrármédium, amelyik legalább az újságjában megjelenő anyagok egy részét ne tenné fel bizonyos időközönként az internetre. Ráadásul egyre több olyan agrárportál van, amely nem vagy hangsúlyosan nem rendelkezik nyomtatott termékkel. Ezek között messze a leglátogatottabb, legismertebb az Agroinform, de gombamód szaporodnak az ehhez hasonló internetes agrároldalak – ahogy olvasóik is.
Természetesen mindegyik sajtóterméknek van hivatalos Facebook-oldala, de százszámra találhatunk traktoros, gépkezelői és egyéb agrár-rajongói oldalakat, csoportokat is a legnagyobb közösségi portálon. A gazdák itt osztják meg eredményeiket, érdekes képeiket – az utóbbi hetekben például a sártenger okozta nehézségektől volt hangos a Facebook.
Egy unoka mindig jól jön
Aki nem boldogul az online világ útvesztőjében, és akinek fia, unokája sincs, hogy segítsen kitölteni az adatlapokat, elvégezni a kötelező papírmunkákat, azoknak a falugazdász vagy a KSH mezőgazdasági összeírása esetében a jegyző segít.
Az MTI márciusi híréből ez tökéletesen érzékelhető:
„A KSH arra kéri a jegyzőket, hogy szükség esetén nyújtsanak támogatást az internetes kitöltési szakasz során a hozzájuk forduló állampolgároknak, például számítógép-használati lehetőséggel, szakmai tanácsokkal – tartalmazza a közlemény.
A magyar mezőgazdasági összeírások történetében az idén első ízben nyílik lehetőség arra, hogy a kérdőíveket az adatszolgáltatók elektronikusan töltsék ki. Az internetes adatközlésre az egyéni gazdáknak május 15. és 26. között lesz módjuk. A kitöltés részleteiről minden érintett értesítést kap május első felében.”
Bár az internet mára megkerülhetetlen a mezőgazdaságban is, sokaknak azonban még nincs meg a megfelelő technikájuk mindehhez – legyen az egy számítógép vagy akár maga az internetelérés. Ennek megoldására is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek, a tavalyi évben indult útjára a GazdaNET-program, amelynek segítségével „vissza nem térítendő támogatás vehető igénybe internet csatlakozásra alkalmas számítógép konfiguráció beszerzéséhez a Darányi Ignác Terv keretében”. Ennek pénzügyi kerete 3,3 milliárd forint (11 156 659 euró) volt, nem kis összegekről beszélünk.
Jól látszik, hogy a sokak által lenézett mezőgazdaság esetében is ugyanúgy terjed az internet, mint az élet más területein: az agrárium egyes szegmensei már jóval az átlag előtt járnak, míg mások messze le vannak maradva, de az elektronikus megoldások kikerülése egyre lehetetlenebbnek látszik.
by hegedus.mark | 2013. Apr. 23. | facebook, földrengés, közösségi, közösségi_oldalak, Média 2.0 blog
Ismét a közösségi média reagált a leggyorsabban, ezúttal a kedd éjjel fél 1 körüli földrengésre. Például az Index újdonsült Facebook-oldalán számtalan komment érkezett szinte a rengés után azonnal. A hagyományos oldalak közül a leggyorsabb az Időkép volt, aztán magához tért Index és a HVG is. A foldrenges.hu portál azonnal lehalt. Az MTI az eset után 1 órával adta ki az első rövid hírét. Az Origo még mindig alszik (01:40). Pintér Sándor SMS-gépe pedig még nem indult be.
Forrás: http://emsc.eu
A Facebookon azonnal elterjedt a földrengés híre, először a saját állapotfrissítésekkel, majd a hírportálok cikkeinek megosztásával. Egy-egy cikkre percek alatt több száz like érkezett.
A közösségi médiával versenyezni nem lehet, pont ezért is érdemes ott is aktívan jelen lenni. A közmédia még a márciusi hókáoszból sem ocsúdott fel:sem a hirado.hun sem annak Facebook-oldalán, vagy éppen az MTVA központi oldalán sincs semminemű mozgolódás.
Az MTA szeizmológiai intézete is a Facebookon reagált – mást nem is tehettek, hiszen a semmire sem felkészített hivatalos weboldaluk percek alatt lehelt. Az első hivatalos, nem külföldi információ is innen való: bejegyzésük szerint 0:28-kor 4,8-as rengés volt Heves környékén. Az epicentrumban károk is keletkeztek. A katasztrófavédelem csak 1:59-kor reagált honlapján. A Heves a megyei online sajtó, a HEOL még alszik (2:37).
Az első mémre se kellett sokat várni, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt azonnal lecsapott a témára. Aztán jött a többi is.
UPDATE: Az Origo 2:45-kor élesítette saját cikkét.
by vida.melinda | 2013. Apr. 21. | kritika, mainstream, média, Média 2.0 blog, puzsér_róbert
„Ki ez a kritikus?” „Mit tett le ő az asztalra?” „Megnézném, hogy csinálja utánam!” Ilyen és hasonló mondatok hagyták el azon versenyzők száját, akiket Puzsér Róbert az egyik kereskedelmi csatorna tehetségkutató versenyén kritikájával illetett. Azóta a kritikus megnyilvánulásaiból gyűjtemények, mémek lettek, és mindenkinek ő jut az eszébe, ha elhangzik valahol a kérdés: „Mi volt ez a pusztító alpáriság?”
Sokan vannak, akik nem értik, még többen, akik negatívan nyilatkoznak róla, viszont mára van egy népes tábor, akik úttörőnek tartják, harcosnak a média bűnös világában. Igen, ma Magyarországon kevés ember van, aki ne ismerné Puzsér Róbert nevét. Ő az a kritikus, aki ismertségét az általa sokszor, és rendkívül keményen kritizált médiának köszönheti. A kereskedelmi médiába kerülve elvetette a kritikai gondolkodás magjait a nézők, hallgatók fejében, s bár a műsor már jó ideje véget ért, Puzsér a képernyőn, a köztudatban maradt. Mindig van egy új történet, egy sértődött sztár, vagy épp egy műfaj, mint legutóbb a magyar stand-up, amiről persze meg van a véleménye a kritikusunknak.
Pedig Puzsér Róbert ténykedése a média ellen, a nézőkért, az individuum szabad és tiszta gondolkodásáért, nem ekkor kezdődött. A magyar-történelem szakos tanárként végzett, rádiót, tévét megjárt műsorvezető-szerkesztő-kritikus mindig is igyekezett figyelmünket felhívni arra, hogy mennyire veszélyes is a média, vagy annak tudattalan fogyasztása, hogy mik vagyunk mi, mozgatott bábok a tévé képernyője előtt. Puzsér bárhol, bármikor kimondja: a média hazugság, és kemény kritikát alkot azok felett is, akik mediatizált világunkban igyekeznek kihasználni az egyének tudatlanságát, felkészületlenségét. Tabukat boncolgat, érzékeny témákat tárgyal, és olyan kérdéseket tesz fel a médián keresztül, amit eddig senki nem mert, vagy nem tudott feltenni. De vajon miért most, és miért pont ő?
Míg a magyarság egy részének a 2012-es tehetségkutató új, üde színfoltja volt a nyílt és őszinte kritikus, addig neki ez egy új csatorna, egy széles nyilvánosságú, hatalmas tömegeket elérő üzenetközvetítő volt csupán. Célját elérte, megismerte nevét egy ország, felfigyeltek rá, s talán még fontosabb, személye mellett az általa képviselet gondolatokra is.
„Nem bántam meg, mert nagy nyilvánosság előtt fejthettem ki a kritikai attitűdömet, meg a médiakritikai véleményemet. Ezzel én most nagy, széles tömegekhez tudok eljutni.” – nyilatkozta Puzsér Róbert egyik videóinterjújában a tehetségkutatót követően.
Kellett is ehhez egy ilyen műsor, az egyik legnézettebb csatornán. Az adás közben és utána, a kritikus régebbi munkái is szárnyra kaptak, a videómegosztókon sorra nézték az emberek a pár éve forgatott Reklámtörvényszék részeket és régebbi, komoly társadalmi problémákat fejtegető rövidfilmjeit, vagy látogattak el a kritikus saját honlapjára, ahol nagy dózisban tudták magukba szívni a tanítását.
Puzsér mára szinte mindenről és mindenkiről megmondta a véleményét, könyvet írt, videó blogot indított, tucatnyi reklám felett mondott ítéletet, hadat üzent a celebeknek, lerántotta a leplet a média által ránk zúdított szemétről, és többtízezres rajongótábort gyűjtött maga köré a Facebook-oldalán. Még a kritikát is megkritizálta. Kisfilmjei, műsorai valós problémákat tárnak fel, valódi médiakritikát alkot. Írásai utat mutatnak mindazoknak, akik úgy döntenek, fel akarják venni a harcot a tudat gyarmatosításával szemben.
Az persze kérdés, hogy miért épp most, miért így került nagy nyilvánosság elé egy olyan kritikus, aki beszólásaival kiérdemelte a legmegosztóbb személyiség díját. Sokan gondolják azt, hogy ő is csak egy báb, akit valójában, bármit is mondjon, a média mozgat. Hiszen a csatorna dönti el, hogy mikor adnak le vele műsort, mikor hova hívják, mikor hagyják felszólalni, és miről kérdezik. Ha az ember nem jár utána, nem követi a kritikus munkásságát, valóban úgy tűnhet, csak akkor kérdezik, ha van miért, és csak arról, amiről jó, ha kifejti kritikai véleményét.
Még talán egyszer sem tették fel neki élő adásban, hogy miért gondolja, hogy a média hazudik, ahogy azt sem talán, hogy hogyan vélekedik az aktuálpolitikáról, az elit befolyásoló erejéről Magyarországon. Mindenki arra kíváncsi ki is ő valójában, vagy ha mégsem csak egy álarc, ez a kritikus karakter, miért vált ilyenné?
Pedig teljesen mindegy, hogy ki ő, valójában arra kell figyelni amit, és ahogy mond. Pont az lenne a lényeg, hogy el tudjunk vonatkoztatni a beszélőtől, és csak a tartalom alapján döntsünk, mondjunk ítéletet. Ma azonban az arctalan gondolkodókra kevesen figyelünk fel, és ők, hogy végre meghallgatást találjanak, a médiában szólalnak fel, bekerülnek a gépezetbe, és elvesztik azt, amiért addig, igaz kevesen, de valóban tisztelték őket, hogy médiától függetlenül képesek a médiakritikára. Ez egy ördögi kör. Ami viszont Puzsért illeti, talán neki sikerül megtartani az általa képviselt eszméket, értékeket. Mondhatnánk azt is talán, hogy a média saját maga gyártotta fegyvere lesz a végzete.
„Én minden produkciót tízes skálán értékelek. A hetes az már továbbjutó. Az ötös szólhat, miközben dolgozok, és nem kapcsolom ki. A négy az, ami szól, de zavar és kikapcsolom. Hármas az, amitől eltiltom anyámat, a kettestől már anyámat sem kell eltiltani.” (Puzsér)
Fotó: nol.hu
by tuza.barbara | 2013. Apr. 20. | cyberbullying, internet, konferencia, Média 2.0 blog
„Ha úgy néznék ki, mint te, inkább megölném magam!” – olvasható a kegyetlen mondat egy Facebook-profilkép alatt. Ehhez hasonló meggondolatlan megjegyzések mára elszaporodtak, egyre több fiatalt kergetnek a halálba. A cyberbullying, vagyis az online bántalmazás egy új keletű, brutális probléma. Veszélyes öngeneráló folyamat, zaklatással, molesztálással, tabuk nélkül. Vajon az internet képes átalakítani a szociális érzékenységet?
Az internet és a közösségi oldalak hatalmas előnye, hogy bárkinek elérhetővé válik a világ. Találhatunk elkóborolt kedvenceket, állást, vesedonort vagy barátot és szerelmet. A sikertörténetek folytatása időnként tragédiába csap át, azonban az árnyoldalakat ritkábban látjuk. A kiegyensúlyozott élethez hozzátartozik a társas lét, de mi történik akkor, ha kitaszítanak és elfordulnak az emberek tőlünk?
A 15 éves Amanda Todd drámai esete bejárta a világot. A személyiségfejlődés kritikus korszakába érő lány megismerkedett egy férfival az interneten, aki pillanatok alatt elérte, hogy bizalmas viszonyba kerüljenek. Rávette, hogy meztelen fotót küldjön magáról, ez pedig eljutott a lány barátaihoz. Ezek után Amandát környezete megbélyegezte, folyamatosan szekírozta, nem törődve szavaik következményeivel.
Ismerősei az általuk narcisztikusnak vélt tettet online kommentárokkal, majd a teljes kirekesztéssel büntették. Eközben a tinédzser tudatába beleégtek a szavak, és önértékelése szélsőséges módon átalakult. Eltorzítva gondolt magára, hiába próbált kitörni a skatulyából, úgy érezte, nem maradt más lehetőség. Öngyilkos lett. A bántalmazottak helyzete speciális: nem a gyenge jellemük, hanem a folyamatos atrocitások miatt. Eljön az a döntő pillanat, amikor már nem próbálnak küzdeni az offenzív és gyötrő szavak ellen, hanem elhiszik.
Hol vannak ilyenkor a szülők és tanárok? A cyberbullying jelensége előbb okoz az áldozatoknál lelki sérüléseket,
ezek fizikai megnyilvánulásai később jelentkeznek, így nehezebb észrevenni. Magyarországon a szülők tájékozatlanok az internet szocializációs hatásait illetően, derül ki a 2010-es EU Kids Online kutatási eredményéből. Szerencsés helyzet az, ha a szülők felismerik, hogy a gyermeküknek megváltozott a viselkedése, mivel valahogyan csillapítani akarja a depressziós állapotot. Mivel az elkeseredésnek ezer variációja van, így korán sem olyan egyértelmű feladat a szülőnek feltárni az okokat. Kinek lenne az az első gondolata, hogy gyermeke szomorúságát internetes zaklatás okozza?
Az, hogy elborzadó tekintettel olvassuk a cyberbullying prédáinak történetét, még nem elég. Elszörnyedő arcunkat, nyitott szemekre és fülekre kell cserélni, hogy időben közbe léphessünk. A szűk közegen túl, a probléma megelőzésese és orvoslása nemzetközi összefogás kérdése, de kompetens szakérők bevonása a magyarországi prevencióba szintén elengedhetetlen. Éppen ezért a társadalmi felelősségvállalást és tudatos médiafogyasztást tevékenységében mindvégig hangsúlyozó KommON BME Kommunikációs Szakkollégium április 23-án ’Van képed hozzá?! – Konferencia az online bántalmazásról’ címmel egyedülálló programot szervez, ahol párbeszédre szólítja fel a média és civilszervezetek munkatársait, valamint szülőket és pedagógusokat, hogy közösen elinduljunk a megoldás útján. Meghívott előadóink között jelen lesz Reményiné Csekeő Borbála pszichológus, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője; dr. Baracsi Katalin, a Safer Internet Program képviselője; Christopher R. Martin, kommunikációkutató; Schmidt Andrea, az MTA Szociológiai Intézetének kutatója és dr. Dojcsák Dalma, jogász.
A bejegyzés szerzője a KOMMON kommmunikációs szakkollégium tagja.
2013. április 23. 14:00
Van képed hozzá?! – Konferencia az online bántalmazásról
Magyar Telekom Székház (1013 Budapest, Krisztina körút 55.)
Részvételi szándékát, kérjük, a cyberbullying.kommon@gmail.com-on jelezze!
facebook.com/vankepedhozza
kommon.bme.hu/kozosseg/konferencia
by Pintér Dániel Gergő | 2013. Apr. 18. | agy, facebook, függőség, hírfogyasztás, internet, Ipsos, iSzindróma, kapitalizmus, kereskedelmi_csatorna, kereskedelmi_televízió, közösségi_oldalak, közszolgálat, látszatdemokráca, McLuhan, Média 2.0 blog, Médiaimperializmus, médiakonvergencia, mentális_térkép, multitasking, politika, spin_doktor, szociológia, technológiai_determinizmus, tematizáció, Z-generáció
Megszületett a Z-generáció – derül ki az Ipsos F&F legfrissebb, fiatalok médiafogyasztási szokásait vizsgáló kutatásából. Egyoldalú, határozott, mégis kiszolgáltatott és kétes jövő előtt álló társaság az övék: 67 százalékuk csupán a televízióból értesül a világ dolgairól. A második legfontosabb hírforrás az internet számukra, ahol átlagosan tízből hatan tájékozódnak a hírekről, kilenc százalékuk pedig okostelefonon is követi az eseményeket. A nyomtatott sajtót temetők körül megjelentek a virágárusok: a ismeretszerzés tekintetében még a rádióhallgatás is megelőzi a papíralapú médiát. A legmegdöbbentőbb adat, hogy a fiatalok közel 13 százalékát egyáltalán nem érdeklik a világban történtek: úgy érzik, nincs beleszólásuk a környezetük alakításába. Az 1992 után születettek elutasítják a hivatalos – és gyakran jóval objektív – hírforrásokat, s saját kapcsolati hálójukból, informális utakon, a közösségi oldalak nehezen ellenőrizhető tartalmaiból tájékozódnak. Jól látszik, hogy az elmúlt évek drámai sebességű technológiai változásának társadalmi hatása felbecsülhetetlen: az újmédia információs forradalma nemcsak átformálta viselkedésünket, de ténylegesen áthuzalozza a következő generáció szürkeállományát.
„Ha az elmúlt tíz évben az autógyártás annyit fejlődött volna, mint a számítástechnika, akkor egy Rolls-Royce öt centiméter hosszú lenne, és három fontot kérnének érte” – hangzik a tengerentúlról a szemléletes mondás. A repülőgépek már okostelefonnal is eltéríthetőek, s lassan el se tudjuk képzelni, hogy milyen Google és Wikipédia nélkül házi feladatot írni, ráadásul egy átlagos felnőtt jóval több, mint egy hónapja nem fogott a kezébe tollat és papírt. Divatjamúlttá váltak az emberi kapcsolatok: udvarlás helyett poke-olunk, becsöngetés és szőnyegen toporgás helyett üzenetet küldünk, társasjátékozás helyett Farmvillen küldjük a patkókat mázsaszám. A kimutatások szerint egy átlagos tizenéves napi 8 órát ül valami képernyő előtt, ahelyett, hogy felhorzsolná térdét a grundon, a másik nemet hajkurászná vagy szolfézsra járjon. Marshall McLuhan korát meghazudtoló víziója beigazolódni látszik: az ember olyan kétéltű lett, aki páncélját befelé fordítja, s puha belső szerveit közszemlére teszi a „globális falu” minden lakója számára. A technológiai determinizmus szerint a tömegkommunikációs forradalom nem pusztán a tudományok módszertanának változásával, de az emberi gondolkodásmód és érdekérvényesítés alakulásával is összefügg.
Vizuális hipnózis
Széthulló párkapcsolatainkban a televízió nem a legjobb gyerekcsősz: visszavonhatatlan hatással van gyermekeink személyiségére, hiszen nemcsak a tökéletes külső képét, hanem egyfajta ideális viselkedés- és magatartásformát is rájuk erőltet. Hibás nemi szerepeket, érték-és normarendszert tár a fiatalok elé, mely kapitalista és profitorientált alapokra helyezi a klasszikus nemi- vagy családmodellt. A józan ítélőképesség korlátainak fellazításával a kereskedelmi csatornák szerepe az agresszió kialakulásában megkérdőjelezhetetlen, de a műsorszolgáltatás módszeresen torzítja a világképünket és önbecsülésünket is. A fontos információk összegyűjtéséért és terjesztéséért felelős közszolgálatban gyakran túlságosan megbízunk, s az objektivitásdoktrínába nem kalkuláljuk bele a politikai kommunikáció nemtelen mechanizmusait. Ezt a pártok spindoktorai és PR-tanácsadói annak rendje-módja szerint ki is használják: teljes érték- és ideológiacsomagokat kínálnak a képernyőről. Tematizációs stratégiáik bevetésével nemcsak azt határozzák meg, hogy mely közéleti kérdésekről gondolkodjunk, de azt is, hogy mit. Álesemények írják mindennapjaink valóságait.
A médiaimperializmus tézise szerint a globalizálódás hatására egész nemzetek veszítik el korábbi kulturális identitásukat, és válnak a médiával szövetséges politikai erők játékszerévé. A tartalmi kínálat koncentrálódik, s a kevésbé tudatos fogyasztók gyenge azonosságtudatát kihasználva a geopolitikai központok vezető körei a saját értékrendjüket tükröző műsorokat nyomnak le a torkunkon. A társadalom egyre kiszolgáltatottabbá válik a befolyásolási kísérletekkel szemben: a bulvárvilág fémízű toposzai reflektorfényen kívülre helyezik az érdemi közéleti kérdéseket. A fogyasztói életformát eszményként feltüntető reklámok mosolygós családanyái, cuki szőrgolyói és háztömbnyi sportautói az életminőség és boldogság fokmérőjeként a „több, jobb, drágább” megvalósíthatatlan értékrendszerét tolják a Z-generáció arcába, miközben a kulturális tartalmak csendesen homogenizálódnak. A sztereotípiákra épülő, kommersz és sematikus műsorgyártás elindította a dallasszizálódás lavináját, amely lassan maga alá temeti a vallásos és kulturális rétegműsorok elkeseredett hagyományőrző próbálkozásait.
A tények pirulákba fogalmazódnak: a problémákat feldarabolja a látvány, s a mediatív közlés igazságtartama már nem jut el a fiatalokhoz. A világ különböző tájairól sugárzott anyagokat szerkesztők szűrik, s csak azt adják tovább, ami a legpiacképesebb, így mentális térképeink ritkán fedik a valóságot. (Különböző svéd vizsgálatok kimutatták például, hogy a szórakoztató műsorok kitalált világa miatt a sokat tévéző tinédzsereknél Kelet-Európa teljesen hiányzik erről a mentális világképről, Észak-Amerika pedig sokkal nagyobb, mint a világ többi része együttvéve.) Az oligopolisztikus irányítás végül a kommunikációs csatornák eldugulásához vezetett: a korlátozott számban hozzáférhető frekvenciákon csak mainstream témák jelennek meg, kiszorítva a kánonból az oknyomozó-elemző politikai műsorokat. A közszolgálatot az állam vonja ellenőrzés alá, s a pártosodás a politikai elitet beintegrálja az aktuális véleményhatalmak szócsövei mögé. A piac szempontjából csekély súlyú kisebbségek nézetei és értékei hiányoznak a csatornák profiljából, így alternatív nézőpontok és kritikus vélemények nélkül a közbeszéd is unalmassá és dogmatikussá válik. Új iparág van felemelkedőben: ifjúkori agymosás a neve, mely egy egész generációt degenerál.
Avatár a bitek közt
Miközben a média nem tölti be ellenőrző funkcióját, a tájékozódás második forrásának számító internet a társadalmi normáink és alapvető illemszabályaink felől támadja az ezredforduló fiait: a vasárnapi ebéd közben frissítjük állapotunkat, egy butik próbafülkéjéből csücsörítve posztoljuk legújabb ruhánkat, azonnal és kérés nélkül jegyezzük az időjárás legkisebb változásait is. A közösségi oldalak függősége ez: a mindannyiunkban lakózó információkényszerhez szól. Egyre kevesebb ráfordítással ápoljuk emberi kapcsolatainkat, könnyen kielégíthetjük „kukkolás” iránti vágyainkat, de a Facebook biztosítja az egónk számára nélkülözhetetlen megnyilvánulás lehetőségét is. A barátságokat számszerűsíti, az unalmat enyhíti és a magány illúzióját végleg elűzi. Méregként kúszik be szervezetünkbe: a kiterjedt, izgalmas világból senki nem akar kimaradni, általa úgy érezzük, hogy megértenek minket, de kitűnő alapot is ad a másokkal való összehasonlításhoz.
Az interaktivitás „látszatdemokráciája” azonban csalóka és veszélyes: a virtuális környezet szabályozása gyerekcipőben jár, a hamis kirakatprofilok személyiségzavarokat és pszichológiai problémákat szülnek. Ma már képtelenek vagyunk állandó web-csatlakozás nélkül élni: Nagy-Britanniában a céges levelezőrendszerek adatai alapján a vállalati e-mailek 85 százalékára két percen belül válaszolnak a címzettek, a munkatársak átlagosan 15 percenként ellenőrzik telefonjukat. Orvosilag is kimutatható, hogy az „unplugged” életmódban eltöltött idővel arányosan növekszik a felhasználók idegessége, feszültsége. Az internetezés kényszerbetegsége átprogramozza agyunkat, ami elektronikus kábítószerként jutalmaz minket minden egyes klikkelése. A „multitasking” rontja koncentrációnkat,a munka hatásfokát és a nemzetközi oktatás színvonalát: átlagosan 3-5 percenként elkalandozunk tényleges tevékenységünktől.
A véget nem érő hírfolyamok elemei egyszerűsödnek, olvasási készségünk és memóriánk mégis romlik. Az Ipsos kutatásából az is kiderül, hogy bár viszonylag sokan tájékozódnak hírportálokon keresztül, csak a magyar oldalak népszerűek: idegen nyelvű hírportált a fiatal lakosság alig három százaléka olvas. A közösségi oldalak hírfogyasztásban betöltött szerepe is kiemelkedő: tízből négy fiatal a világ eseményeit is a Facebookon olvassa. Az online hírolvasók körében a passzív tájékozódás aránya is magas: egyharmaduk a barátaik által belinkelt, lájkolt cikkeket olvassa csak el. Az iSzindróma érdeklődési körünk beszűkülését hozza magával, a harsogó vizuális kényszer esélyt sem ad az analitikus gondolkodásra. Hírolvasásra minden második fiatal a világhálón töltött idejének mindössze tíz százalékát szánja, s a magyar lakosság jelentős hányadának nem a Google vagy az Origo, hanem a Facebook a kezdőoldala. Hogy hova vezet mindez? A médiakonvergencia disztribúciós láncának átalakulásával kezdve az interperszonális kommunikáción át a tájékoztatás és hírérték fogalmainak felülírásáig jutva az életünk minden területén érezhető értékvesztésig. Zsebünkben a világ, de nálunk van-e a kulcs, hogy visszazárjuk?
by hahner.petra | 2013. Apr. 15. | hírfogyasztás, Média 2.0 blog, newsana, reddit
Origo, Index, Hír24, Facebook, Twitter, Google News, Digg, Reddit és még sorolhatnánk. Az internet világában egyszerű dolga van annak, aki tájékozódni szeretne, ráadásul egyre kifinomultabb eszközök segítik a hatalmas hírözön szűrését. Mégsem mondhatjuk, hogy könnyű minőségi tartalmakba és értelmes párbeszédekbe botlani. A Newsana nevű új felület viszont trollkodóktól mentes hírfogyasztást ígér, egyelőre még beta.
Az interneten fellelhető, folyamatosan frissülő és bővülő hírfolyam egyre emészthetetlenebbé válik, segítség nélkül rengeteg keresgélést és időt igényel az érdekes tartalmak kiszűrése. Ezért vált az emberek hírfogyasztásában központi szereplővé az email, a Facebook, a Twitter, a közösségi hírmegosztó oldalak és a webes hírolvasó szolgáltatások. Úgy tűnik azonban, hogy még ezeknél is többre, vagy jobbra lenne szükség.
A közösségbe vetett hit
Néhány napja elindult egy új közösségi alapú hírmegosztó felület: a Newsana nevű portál – a „news” és a „nirvana” szavak összetételéből − a szakmai közösségi hálózatot kombinálja a hírmegosztással. Az alapítók a különféle algoritmusok és a legtöbb klikket összegyűjtő oldalakra lecsapó robotok helyett a tagok közreműködésében, kollektív tudásában,értékítéletében bíznak.
Jelenleg a két legismertebb közösségi hírmegosztó portál az aranykort rég elhagyó Digg, és a felfelé ívelő Reddit. Mindegyiken vannak kategóriák, de egyik sem specializálódik igazán. Még egy szereplőt érdemes megemlíteni: a Quibb kizárólag az üzleti világ eseményeivel foglalkozik. Itt komoly szűrők határozzák meg, hogy ki válhat a hangsúlyozottan szakmai online közösség tagjává.
Még mindig az email a csúcstartó
Sokan a Facebook megjelenésétől számítják a közösségi hírmegosztás kezdetét, megfeledkezve az emailben és egyéb üzenetküldő rendszerekben terjedő hírekről és linkekről. Ezeknek a mai napig fontosabb szerepük van, mint gondolnánk – írta néhány hónapja az Atlantic.
A hírportálok statisztikái mutatják, hogy egy látogató melyik linken, illetve melyik oldalról érkezett a felületre. Az adatok szerint az esetek 69 százalékában nincs előzmény. Ez arra utal, hogy az olvasó egy üzenetben kapott linkre kattintva jutott az oldalra. Úgy tűnik, hogy az emberek jelentős része még mindig köremailekből és továbbított üzenetekből értesül a világ eseményeiről. Mivel a Facebookon és a Twitteren könnyű információkat elszalasztani, a fontos dolgokat az emberek inkább elküldik egymásnak. Speciális eszközök ide vagy oda, még mindig az a legbiztosabb, ha egy minket jól ismerő rokon vagy barát továbbítja nekünk a híreket.
Trollok harca
Ben Peterson és Jonathan Wong korábban az Újságírók az Emberi Jogokért (Journalists for Human Rights – JHR) nevű szervezetnél dolgoztak. Miután munkájuk során szembesültek azzal, hogy mekkora kihívás az egy adott témára vonatkozó legfontosabb híreket és gondolatokat összegyűjteni, nekiláttak a Newsana megtervezésének.
Peterson kritizálja a Redditet, mert alacsony színvonalúnak és gyakran sértőnek találja az oldal tartalmait. Csalódottan tapasztalta, hogy a hírportálok többségén még a legintelligensebb gondolatokhoz fűzött kommentek is hemzsegnek a felesleges sértegetésektől, így szükségesnek érzi egy trollmentes környezet létrehozását.
Peterson szerint a Newsana esetében is a színvonal megtartása lesz a legnagyobb kihívás, bár pont ezt a célt szolgálja a meghívós rendszer. Akik valamilyen területen otthonosan mozognak, jelentkezhetnek tagnak, az elfogadott tagok pedig hetente tíz főt hívhatnak meg. A tervek szerint így fog bővülni a közösség. A tagokat rangsorolni is fogják építő jellegű hozzájárulásuk alapján. A rangsorban elöl állók tevékenysége nagyobb hangsúlyt fog kapni az oldalon. Az alapítók azt remélik, hogy ez a játékmechanizmus (gamification) motiválóan hat majd a közösség tagjaira.
A Newsana mint történelmi kalauz
A Newsana-tagok megoszthatnak híreket, hozzászólhatnak egymás posztjaihoz, és szavazhatnak a nap hírére. A szavazatok alapján minden nap kiderül, hogy az egyes kategóriákon belül melyik volt az öt legjelentősebb poszt. A felületet bárki olvashatja, de szavazni, posztolni és hozzászólni csak a bejelentkezett tagok tudnak.
Egyelőre az elsődleges cél a közösség méretének növelése. Peterson és Wong még nem tudják meghatározni, hogy mi lenne az ideális létszám. Végső céljuk, hogy szakértők milliói vegyenek részt több ezer téma megvitatásában, és az oldal idővel egy történelmi kalauzzá váljon, amin az elmúlt két hónap vagy akár az elmúlt ötven év legfontosabb gondolatai és történései mind megtalálhatók – írta a Newsana jövőbeli terveiről a Toronto Star.
A szolgáltatás egyelőre beta, csak meghívás után érhető el. A tervekhez illeszkedve már a meghívóigénylésnél nagyon sok adatot kell megadnunk magunkról, a rendszer Twitter-, Facebook és Linkedin-fiókot kér, valamint egy rövid bemutatkozást is, amiben meg kell jelölnünk a minket legjobban érdeklő témát. Ez tényleg jó lehet a felhasználók szűrésére, de azt sem érdemes elfelejteni, hogy így nagyon értékes adatbázishoz jutnak a Newsana kitalálói.
Fotók: Empowernetwork, Techcrounch
